Gondolunk
rád…
Úgy hallom, eltűnt arcodról a rózsa.
Szívedet naponta bánat járja át.
Ne hidd, hogy végtelen lesz rajtad a próba
Csak tartsd ki hűen! Az győz, ki megállt!
Az imádság naponta száll érted,
Hogy Isten óvjon, védje ügyedet,
Ha leroskadsz néha, már-már nem bírod
A korbácsütést… a keresztedet.
Az Isten igaz! És Ő hívott téged
Csak le ne tedd, testvérem, a terhedet.
Mert Krisztus lesz az, ki leveszi rólad;
Ne sírd el utolsóig a könnyedet.
Tudom, nehéz most. Nincs közel barát,
A „testvérszív” is oly könyörtelen.
Aki szeretne közel lenni hozzád,
A kőszív-bástyán átjutni képtelen.
Ne sírj tovább! Imáink szállnak érted.
S ha testben ott nem is lehetünk,
Szívünk ott dobban fájdalmaidban,
És rád gondolunk,
Ha nyugalomra hajtjuk elfáradt fejünk.
De rád akkor is, ha ránk köszönt a reggel
S bíbor fényében ránk ragyog a nap!
Istent kérjük, álljon ott melletted,
És hallgassa meg imádságodat.
Czeglédi Tíborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése