77. Az Istenhez az én szómat
Jelen, múlt és jövendő
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
1. Az Istenhez az én szómat, Emelém kiáltásomat; Hogy felkiálték hozzá, Be-szédem meghallgatá. Mindennémű szükségemben Reménységem csak az Isten; Éjjel kezem feltartom, Az égre hozzá nyújtom.
2. Lelkem nagy bánatba esett, :/: Minden vigasztalást megvet, Az Isten rettent engem, Ha róla emlékezem. Noha Istennek szívemben :/: Panaszlok nagy ínségemben, Lelkem mégsem találhat Semmiben nyugodalmat.
3. Szemeimet nyitva tartod, :/: Aludni éjjel sem hagyod; Erőmben úgy elfogyék, Hogy egy szót sem szólhaték. Gondolám a régi időt, :/: És forgatám szemem előtt Az elmúlt esztendőket, Hányám és vetém őket.
4. Ó, erős és kegyes Isten, :/: Szent vagy cselekedetidben, És sehol senki nincsen Hozzád hasonló Isten. Csuda, Isten, a te dolgod, :/: Amint gyakran megmutatod, Minden népek jól látják, Nagy voltát hatalmadnak.
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
1. Az Istenhez az én szómat, Emelém kiáltásomat; Hogy felkiálték hozzá, Be-szédem meghallgatá. Mindennémű szükségemben Reménységem csak az Isten; Éjjel kezem feltartom, Az égre hozzá nyújtom.
2. Lelkem nagy bánatba esett, :/: Minden vigasztalást megvet, Az Isten rettent engem, Ha róla emlékezem. Noha Istennek szívemben :/: Panaszlok nagy ínségemben, Lelkem mégsem találhat Semmiben nyugodalmat.
3. Szemeimet nyitva tartod, :/: Aludni éjjel sem hagyod; Erőmben úgy elfogyék, Hogy egy szót sem szólhaték. Gondolám a régi időt, :/: És forgatám szemem előtt Az elmúlt esztendőket, Hányám és vetém őket.
4. Ó, erős és kegyes Isten, :/: Szent vagy cselekedetidben, És sehol senki nincsen Hozzád hasonló Isten. Csuda, Isten, a te dolgod, :/: Amint gyakran megmutatod, Minden népek jól látják, Nagy voltát hatalmadnak.
Béza T., 1519–1605
78. Hallgass, én népem, az én törvényemre
Istenről beszél a történelem
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Hallgass, én népem, az én törvényemre, Füledet hajtsad az én beszédemre, Amelyek az én szájamból származnak. Hogy jól megérthesd mivoltát azoknak, Mert én neked oly dolgot beszélek, Mit titoknak tarthatnak mindenek.
2. Oly dolgot, amit a mi atyáinktól Hallottunk, és megértettünk azoktól. Nem azért, hogy csak mi megemlékeznénk, De fiainknak is jól elbeszélnénk; Hirdessük azért nagy dicsőségét És az ő sok csuda téteményét!
3. A pusztán a kősziklát meghasítá, És a vízzel, amely abból kifolya, Népét megitatá, és azon helybe’ A kősziklából kútfejet ereszte, Melyből bőséges forrás buzdula, Mely, mint a patak, sebesen folya.
4. Bátorsággal ő seregét kivivé, Az ellenséget a tengerbe veszté; Mindenütt nyilván szabadon menének, Míg a szent föld határába érének, Mind a nagy hegyig a dicsért földön, Melyet erős jobb kezével megvőn.
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Hallgass, én népem, az én törvényemre, Füledet hajtsad az én beszédemre, Amelyek az én szájamból származnak. Hogy jól megérthesd mivoltát azoknak, Mert én neked oly dolgot beszélek, Mit titoknak tarthatnak mindenek.
2. Oly dolgot, amit a mi atyáinktól Hallottunk, és megértettünk azoktól. Nem azért, hogy csak mi megemlékeznénk, De fiainknak is jól elbeszélnénk; Hirdessük azért nagy dicsőségét És az ő sok csuda téteményét!
3. A pusztán a kősziklát meghasítá, És a vízzel, amely abból kifolya, Népét megitatá, és azon helybe’ A kősziklából kútfejet ereszte, Melyből bőséges forrás buzdula, Mely, mint a patak, sebesen folya.
4. Bátorsággal ő seregét kivivé, Az ellenséget a tengerbe veszté; Mindenütt nyilván szabadon menének, Míg a szent föld határába érének, Mind a nagy hegyig a dicsért földön, Melyet erős jobb kezével megvőn.
Béza T., 1519–1605
79. Öröködbe, Uram, pogányok jöttek
Panaszos
ének Jeruzsálem elpusztításáról
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
1. Öröködbe, Uram, pogányok jöttek, És szent templomodat megfertőztették, Jeruzsálem városát elrontották, És széjjel nagy kőrakásokra hányták. Szolgáidnak testek, Akik megölettek, Adattak a hollóknak; Húsok te szentidnek Ételül vettetnek A mezei vadaknak.
2. Míg haragszol, Uram, reánk ekképpen? Haragod míglen gerjedez ily igen? Meddig terjeszted bosszúállásodat, Mely minket, mint a sebes tűz, elfogyat? Bosszúdat azokra, :/: Ontsd a pogányokra, Kik téged nem tisztelnek! Dűtsd az országokra, Hol nevedet soha Nem tisztelik a népek!
3. Tekintsd meg, Uram, kegyelmességedet, A te szent nevedért segíts meg minket! Szabadíts és tarts meg minket kegyesen, Bűneinket bocsásd meg szent nevedben! Hogy ne nevettessünk, :/: Kérdvén: hol Istenünk? Verd meg a pogány népet! Vérét szolgáidnak, Mit ők kiontának, Nékik el ne engedjed!
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
1. Öröködbe, Uram, pogányok jöttek, És szent templomodat megfertőztették, Jeruzsálem városát elrontották, És széjjel nagy kőrakásokra hányták. Szolgáidnak testek, Akik megölettek, Adattak a hollóknak; Húsok te szentidnek Ételül vettetnek A mezei vadaknak.
2. Míg haragszol, Uram, reánk ekképpen? Haragod míglen gerjedez ily igen? Meddig terjeszted bosszúállásodat, Mely minket, mint a sebes tűz, elfogyat? Bosszúdat azokra, :/: Ontsd a pogányokra, Kik téged nem tisztelnek! Dűtsd az országokra, Hol nevedet soha Nem tisztelik a népek!
3. Tekintsd meg, Uram, kegyelmességedet, A te szent nevedért segíts meg minket! Szabadíts és tarts meg minket kegyesen, Bűneinket bocsásd meg szent nevedben! Hogy ne nevettessünk, :/: Kérdvén: hol Istenünk? Verd meg a pogány népet! Vérét szolgáidnak, Mit ők kiontának, Nékik el ne engedjed!
Marot K., 1496–1544
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése