Ma Június 12. Vasárnap, Villő napja
van.
Aki
szereti Istent, szeresse a testvérét is
Hét témája: A testvérszeretet szépsége
Olvasmány: 1Jn 4,15–21
Ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem
a szeretet kifejezésére! Nem fogod megbánni.
„Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten
Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és
mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten
szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet
közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő
van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A
szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a
félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb
szeretett minket. Ha valaki
azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki
nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle,
hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”
Magyarázat
Isten iránti szeretetünknek
kiábrázolása, hogy mennyire szeretjük testvéreinket. Egy gyülekezetbe lépve
szinte azonnal érzékelhetjük a testvérek egymásra nézéséből, interakcióiból,
hogy milyen a légkör. Felszabadult, szeretetteli helyre érkeztünk, vagy hideg
„jégországba”, ahol rég megfagyott minden a testvérek között. A lelkiség és
közösség összekapcsolódik elválaszthatatlanul. Az emberen belül is így van ez,
tehát a lelki és szellemi szint hat egymásra – nem is beszélve a fizikumunkról,
mely sokszor tükrözi az előbbi két szint állapotát vagy a légkört, melyben
élnünk kell (pszichoszomatikus betegségek). Éppen ezért mesterkélt lenne
különválasztani, és nem is hiteles – János épp erre figyelmeztet bennünket.
A megbocsátás, kiengesztelődés létszükséglet. Ha nem bocsátunk meg valakinek, és a múltban ellenünk elkövetett tettei alapján ítéljük meg őt évtizedek múltán is, akkor megkérdőjelezzük Isten kegyelmét és mindenhatóságát. Hiszen ő alakíthat mindenkin, és megtérésre vezetheti a bűnöst. Olyan, mintha egy rózsa bimbóját levágnánk, mielőtt kivirágoznék. Nem fogjuk megtudni, milyen lett volna, ha tovább növekedhetett volna. Legyünk szeretetteljesek és irgalmasak, hiszen mi is érdemtelenül nyertünk irgalmat!
A megbocsátás, kiengesztelődés létszükséglet. Ha nem bocsátunk meg valakinek, és a múltban ellenünk elkövetett tettei alapján ítéljük meg őt évtizedek múltán is, akkor megkérdőjelezzük Isten kegyelmét és mindenhatóságát. Hiszen ő alakíthat mindenkin, és megtérésre vezetheti a bűnöst. Olyan, mintha egy rózsa bimbóját levágnánk, mielőtt kivirágoznék. Nem fogjuk megtudni, milyen lett volna, ha tovább növekedhetett volna. Legyünk szeretetteljesek és irgalmasak, hiszen mi is érdemtelenül nyertünk irgalmat!
Imaáhítat
Adjunk hálát a testvéri
közösségért! (1Thessz 3,6–9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése