Keresztény versek

Nem lehet

Nem lehet,
hogy mindig csodák essenek
elmaradt, okos tettek helyett.
Nem lehet,
hogy szakadatlan önsorsrontásban
mennyei seregek
mindig megmentsenek.
Nem lehet,
hogy elszalasztva lehetőségeket,
eltékozolva annyi szent időt,
elásva sok-sok tálentumot,
mindegyre új tálentum, új idő
s új lehetőség adassék.
De az sem lehet,
hogy a tékozló gyermeket
Atyja be ne fogadja!
És az sem lehet,
hogy a kilencvenkilencet
otthagyva a Gazda,
az elveszettet
sorsára hagyja, s fel ne kutassa.
S ha lejárt az időm,
s utolérnek bűneim,
reám szakad az élet,
a latornak járó kemény ítélet,
s a mellettem függő Úrhoz kiáltok,
nem lehet, hogy megannyi átok
szerte ne foszlanék nyomban,
- és ugye még az is lehet,
hogy azon a napon Vele együtt leszek
a Paradicsomban?!
Erdélyi Csaba
Bizodalmam az Úr
És szólt a próféta,
bölcs szavára
felfigyelt a nép:
,,Akik az Úrban bíznak,
erejükben megújulnak,
szárnyra kelnek
és futnak,
de nem lankadnak,
járnak és
soha nem fáradnak."
Hallottál-e már
ily biztató
és sokatmondó
szavakat?
Azokhoz szól,
kikben fogytán az erő,
az aggodalom magasra nő.
Kiknek nem bizodalmuk az Úr,
reménytelen feszül az élet-húr.
Embertársam!
Bízd életed Isten kezére,
bízz az Úrban, hogy
megújuljon erőd,
repülj, mint a sas,
hogy győzelmet arathass.
Én az Úrban bízok
rendületlenül,
segíts, Uram, hogy úgy legyen
szüntelenül.
Antal Ferenc

Nézek fel rád
Tér és idő korlátai
közül, halandó testbe zárva
nézek fel rád, teremtő ISTEN,
időtelen, felfoghatatlan.
Ki arcodat nekem is adtad,
gyarló voltomban is szerettél,
JÉZUS KRISZTUSBAN megváltottál,
s felettem tartod kezedet.
Csodállak és imádlak Téged,
ki, bűneim mind eltörölve,
élsz bennem is a LÉLEK által,
ahogy megváltott milliókban.
A végtelent is átölelve
uralkodol téren, időn, s míg
irányítod véges utam itt,
hazavársz az örök hazába.
Füle Lajos





Csak Jézusra nézz!

Gondold meg, bűnös ember, hogy nem a
Krisztus melletti kitartásod tart meg téged - hanem
Krisztus. Nem az örömöd Őbenne ment
meg téged - hanem Ő maga; még csak nem is a
hited, noha az az eszköz - hanem az Ő vére és
áldozata. Ezért ne a reménységedre
tekints, ne
a hitedre, hanem Jézusra, hited elkezdőjére
és
bevégzőjére! Nem az imánkra, nem a hitünkre,
nem a cselekedeteinkre és nem az érzéseinkre
kell építenünk az életünket, hanem egyedül csak
Jézus Krisztusra!
Könnyen gondolunk arra, hogy valami
nincs rendben velünk, vagy az érzéseinkkel
van a gond, és nem jut eszünkbe, hogy ne önmagunkkal
foglalkozzunk, hanem Krisztussal.
Soha ne önmagatoktól várjatok szabadulást
és
segítséget, ne is a lelkipásztortól, vagy valamiféle
eszköztől és módszertől, amely nem
Krisztus
szerinti! Nyomatékosan kérlek benneteket,
szemeteket
egyszerűen csak Őrá vessétek!
Engedjétek,
hogy tudatotokat állandóan átjárja
az Ő halála, harca, szenvedése,
áldozata, dicsősége
és közbenjárása! Ha reggel felébredtek, Őt
keressétek, ha este nyugovóra tértek, Őbenne
bízzatok!
C. H. Spurgeon

Jézus Krisztus szenvedése

Te, drága Jézus, mi történt tevéled,
hogy oly keményen sújt a zord ítélet?
A szörnyű vétket el mivel követted?
Mi volt a tetted?
Megostoroznak, tövissel csúfolnak,
arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak,
epét ecettel kínálgatni mernek,
keresztre vernek.
Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje?
Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!
Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam,
fejedre hoztam.
S mily büntetés mit a világ reád mért?
A jó nyájőrző szenved a juháért;
a bűnért, melyet szolgák elkövettek,
az Úr fizet meg.
Meghal a jó, ki hűség volt s alázat,
az él, ki Isten bántására lázadt;
a vétkes ember sértetlen, s bilincsben
ott áll az Isten.
Ó, mérhetetlen szeretet, csodás hit,
amely a kínok zord útjára rávitt!
Én vigadozva élek és örömben,
Te kín-özönben.
Ó, nagy Királyom, minden kor Királya,
hűségedet hogy hirdethesse hála?
Nincs emberszív, melyben tanács fakadhat:
Néked mit adhat?
Ha trónusodnál, Jézusom, Vezérem,
fejem ragyogva fürdik majd a fényben:
énekelek, hol szentül zeng az ének,
dicsérve Téged!
Johannes Heermann
Fordította: Áprily Lajos

REGGEL
Reggel, ha felnyitom szemem,
Imádlak, áldott Istenem.
Megköszönöm az éjszakát,
Melyen szent karod hozott át...
Az álmot, csendet, pihenést,
Az áldott, hű gondviselést,
A reggelt, melyre virradtam:
S ma is Rád bízhatom magam.
Könyörgöm, adj ma új erőt,
Ha Sátán jön, legyőzzem őt...
Adj hitet, bizalmat sokat,
A feladatra erős kart,
Támaszt, ha próba ér, csapás,
Ha az ellenség vermet ás,
Ha zúg az ár, ha jön a vész,
Ha a bűn elsodorni kész...
Adj ma alkalmat, Istenem,
Hogy munkám úgy végezhessem,
Hogyha leszáll az alkonyat,
Ne bánjam ezt a napomat,
S ha rám tekintesz kegyesen,
Énbennem örömöd legyen!
Dénes Ferenc

Valaki véd
Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem.
Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.
Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.
Ha üldöztek, jól elrejtett,
s jelezte a csapdát, vermet.
Mikor álltam bírák előtt,
Ő adott szavamnak erőt.
Ha nehéz volt munkám, dolgom,
Ő segített ezer módon,
s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat, szégyen érjen.
Valaki véd, szeret engem,
pedig talán nem érdemlem.
Tóth Endre

CSENDES PERCEK
Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.
Kanyarognak fekete sorok,
s felragyog bennük fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz, s szívem közepébe
mint röntgensugár, hatol be szemed.
Hogy általában mindent tud az Isten:
gyermek-hittankönyvben benne van.
Térdem remeg, beleborzong a lelkem:
,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?"
Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,
vesébe látó isteni tekintet...
,,De minden bűntől - hirdeti a Könyv -
Jézus vére megtisztított minket!"
És térdre hullva imádkozhatom,
bűnvallás, kérés mind felszínre törhet,
és hála, hála mindig, mindenért!
,,Megnyittatik a zörgetőnek..."
Pár perc pereg le mozdulatlanul.
Csodálván mondom: ,,Micsoda az ember!
Bejárja örökkévalóság tájait,
találkozik a Végtelennel:
bűnös szíve - a Kegyelemmel..."
Siklós József











Két költöző madár
Két költöző madár
- mint mátkapár -
tavaszba ér, egymásra vár.
Szárnyuk könnyű, merész,
szívük fészekrakásra kész,
s mire eljön a nyár,
a fészek készen áll.
Mert így kell lenni:
fészket rakni, fiat nevelni,
kék ég alatt dalolva szállni,
minden szépséget megcsodálni,
s mire lehull az őszi este,
repülni innen messze, messze...
Itthagyni fészket, vágyat, álmot,
hisz minden szépet megtalál ott,
a h o v a s z á l l
öreg szárnnyal, de ifjú szívvel
két költöző madár.
Füle Lajos

Könnyek ösvényén
(Részlet)
Vériszapos zsákmánycsapda kell,
hogy megiszonyodj önmagadtól,
és fölismerje a vaksi szem
az Ő arcát - a könnyek ösvényén -,
akiről már azt hitted, végleg elhagyott,
pedig kitárta kezét naphosszat feléd...
És ekkor a felcsukló könyörgés
beleolvad a harangzúgásba.
Az átszegezett kezek ölelésre
nyílnak az égtájak felett;
a szabadulni vágyóknak megváltást
kínálnak. Tekints a keresztre!
Az útjelzőre! Ma még lehet.
S Krisztus utat nyit majd neked
a holtak köves pusztáján át -
és halálból az életre kivezet.
Leleszi Balázs Károly

Boldog vagyok
(Máté 5,2-12)
Boldog vagyok, mert szememet
fel, a hegyekre emelem,
lábadnál hallva tanításod,
édes Megváltóm, Mesterem.

Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.
Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.
Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
- tudom - megelégíttetik.
Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.
Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.
Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.
Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom - Jézus megígérte -,
a mennyországban lesz helyem.

Boldog vagyok, ujjong a lelkem,
mert a jutalmam végtelen,
bőséges lesz ott fenn a mennyben,
hol dicsérhetem Istenem!
Losonczi Léna

Gyökerek
Égbenyúló, ezüstszürke törzsek:
bükk-orgonasípok.
Szálegyenest a magasba törnek.
De most egyiküknek az útszélen
koronája helyett
vízmosta, izmos gyökereit nézem.
Tárul a fák földberejtett titka.
Hiszen a gyökerek
szívják az életerőt ágaikba.
Megfogódznak a talajban mélyen,
s ha zúg a zivatar,
tartják a fát szálfadöntő szélben.
Ezüsttörzsű, szép bükkóriások,
mennyi gyökeretek
lehet mélyen, ahova nem látok!
Gyökeretek arról vallat engem,
mennyi rejtett gyökér
fogódzkodik Krisztusba életemben,
hogy viharokban is erősen álljak,
ki ne száradjak,
életnedvet, új erőt találjak.
Gyökerek, mások szeme elől mélyen
elrejtett gyökerek,
növekedtek-e a nyár csendjében?
Áradhat-e győzelmesen bennem
Krisztusom ereje,
hogy a csendben új gyümölcs teremjen?
Új gyümölcs, mit maga Krisztus érlel!
Segítsen ez a csend
Őt ölelni egyre több gyökérrel!
Túrmezei Erzsébet
Egymásért
Isten szervesen összekapcsolta a gyermekeit egymással,
mert egy Test tagjai vagyunk (vö. 1Kor 12,12). Ennek a
kapcsolatnak számtalan pozitív hatása lehet az életünkben.
Milyen szép lenne, ha figyelnénk egymásra, ha hallgathatnánk
egymásra, ha mindegyikünk többre becsülné
embertársát, mint önmagát!
Senki sem gyönge mindenkor,
és senkinek sincs mindenre ereje.
Isten kegyelmi ajándéka folytán
mindenki tehet olyat, amire más nem képes.
Nincs, akinek ne lenne semmije,
és nincs olyan, akinek megvan mindene.
Mindenki rá van utalva másokra,
és mindenki megelégíthet másokat.
Manfred Siebald nyomán

Ének a cseresznyefáról
A cseresznyefáról szól az énekem,
ablakunkra árnyat sűrű lombja vet,
a cseresznyefán egy fekete rigó
bujkál az ágak megett.
Repülnek az évek, sokszor hull a lomb,
de tavasszal újra tenger rügy fakad,
s a sziromhullásban állunk boldogan
virágzó ágak alatt.
Valamikor régen hárman álltak itt,
ámde kettejéről senki sem evett
mosolygó gyümölcsöt, így marad csak ő
áldásul három helyett.
Hajdanán az udvar szebb volt, tágasabb,
keletről a napfény reggel érkezett,
azóta beépült, s kint rekedt a fény,
alig lát már ma eget.
A cseresznyefának sorsa mostoha:
fényesőre lombja sóvárogva vár,
s ég felé sietve nő, csak egyre nő,
hisz ott még van napsugár.
Már fejével újra fénybe érkezett,
már hegyén gyümölcse újra megterem,
hirdeti a boldog, termő életet,
mely áldott és végtelen.
A cseresznyefától megtanultam én:
fölfelé visz utunk, meddő életünk
úgy terem gyümölcsöt, hogyha fénybe ér,
célunkhoz úgy érkezünk.
Hogyha gyilkos árnyak elborítanak,
fölfelé igyekvő vágyunk lel utat.
A cseresznyefával így igyekszem én,
s meglátom majd az URAT.
Füle Lajos