Bókay János
A HUSZONHARMADIK
ZSOLTÁR
Jóságos őrző pásztorom az Isten,
Szükségem, gondom immár semmi
sincsen:
Dús rétein, mezőin megpihentet,
A nyugalom vizeihez terelget,
Lelkemet felüdíti szent nevében,
Mert az igazak ösvényére léptem.
Még akkor se rémítene az árnyék,
Ha a halál borús völgyében járnék:
Vessződ, botod védene, vigasztalna,
Rajtam gonosznak nem volna hatalma.
Asztalt terítesz, hogy melléd
leüljek,
Ellenségeim láttára üdvözüljek.
A homlokomat olajjal töltöd be
És csordultig töltesz bort
serlegembe
Körülölel nagy jóságod, kegyelmed,
társa maradsz örökké életemnek.
Hosszú napok, évek támadnak,
múlnak,
S én ott lakozom házában az Úrnak.
ford.: Bókay János
A SZÁZADIK
ZSOLTÁR
Ujjongjatok, földi népek,
A mennyország Istenének,
Szolgáljátok vidám dallal,
Boldogsággal, diadallal.
Ő az, aki megalkotott,
Megsegített, meghallgatott. -
Mi vagyunk a kedves nyája,
Kiknek a föld a tanyája.
A kapuin menjetek be,
Hála égjen szívetekbe’,
Köszönjétek meg a kegyét,
És áldjátok dicső nevét.
Mert nagy az Ő kegyessége,
Száll nemzetről nemzetségre,
Hűséges és véghetetlen
Irgalomban, szeretetben.
ford.: Bókay János
A SZÁZHUSZADOK ZSOLTÁR
Tengernyi sok gúnyt kiállottam,
Míg Istenhez kiáltottam:
„Peregnek, hazudnak a nyelvek,
Csak álnokságot kerepelnek;
Ments meg az emberek szájától,
Hogy be ne szennyezhessenek, -
Óvd meg, Uram a lelkemet!’’
Ó, ember, miért jár a nyelved,
Hazudozásával mit nyerhet?
Szavaid nyilakként sebeznek,
Halálos mérget permeteznek;
Fenyő parazsa úgy nem éget,
Mint a te bűnös, rút beszéded.
Nem félsz, hogy amit oly gazul
Másra szórtál, rád visszahull?
Jaj énnekem, az idegennek,
Akire annyi rosszat kennek,
bús lelkem itt él egymagában,
Mesek és Kedár sátorában.
Csendre születtem, békességre,
Ők harcra szomjaznak és vérre,
A békét szívből gyűlölik,
S a nyugalmamat megölik.
ford.:Bókay János
Nagy Sándor
Áldott könyv
Áldott könyv, te Isten-adta,
Drága kincs minden szavad,
Égi tárház, tele jóval,
Melyből örök üdv fakad.
Áldott könyv, te égi manna,
Erősítsd a lelkemet!
Tápláld azt a hitet bennem,
Mely a mennybe elvezet!
Áldott könyv, te égi forrás,
Csillapítsd a szomjamat!
Töltsd meg szívem tartalommal,
Legyek áldás másoknak!
Biblia, te égi hírnök,
Vezess földi utamon!
Vezess el a menny honába,
Hol Atyámat láthatom!
Papp Ákos
A NÉGYFÉLE TALAJ
Magot
szórnak áldott kezek,
Némely
mag az útra pereg.
A
madarak mind felszedik,
Tiszta
búza kárba veszik.
Némely
hullik kősziklára,
Kicsírázik
nemsokára.
Jaj,
de nézd csak, mi lesz vele:
Hamar
kiég, nincs gyökere!
Ismét másik gyom közé hull,
Ez
is kikél de elpusztul.
Hogy
is élne, hogy nőne meg?
Elfojtják
a vad tövisek.
Jó
földbe is pereg a mag,
Kicsirázik,
meg is marad.
Hamar
megnő, csupa kalász,
Bőséges
lesz az aratás.
Én
Istenem! Kérlek, tegyed:
Útfél,
szikla, gyom ne legyek.
Hanem
legyek dús televény,
Sok
gyümölcsöt teremjek én!
NEM HIÁBA
Szemet adtál,
hogy meglássam a másik
embert.
Fület adtál,
hogy meghalljam a
panaszát is.
Lábat adtál,
hogy sorsos útján
elkísérjem.
Kezet adtál,
hogy elestében
fölemeljem.
Szívet adtál,
hogy befogadjam és
szeressem.
Nem hiába
ajándékoztál meg
ezekkel.
Buzdíts, URAM,
hogy használjam és
megköszönjem.
Füle Lajos
GYÜMÖLCSÖT
AD AZ ÚR
A mindennapi kenyér mellé
gyümölcsöt is ad az Úr,
és megtanít arra is, hogy
lássunk a szavakon túl.
Alázattal fogadjuk el
napról napra az Igét!
Töltse be az üzenete
sorra, mindnyájunk szívét!
Legyünk olyan, mint a jó fa,
s jó gyümölcsöt teremjünk!
Részesülhessen belőle
minden egyes testvérünk!
Szepsy Eleonóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése