Keresztény vers

Én hiszek a csodában!

Ó, én hiszek, hiszek a csodákban!

Pedig csodát sohase láttam.

Csak megálltam néha egy kisvirág mellett,

S olyankor, ó, imádkoznom kellett!

Mert sok-sok titok van. Sok-sok csoda.

Napot állít az égen Józsué.

Mózes ár lenn a tenger fenekén.

Illés száguldoz tüzes szekerén.

Nem veszhet éhen, táplálja a holló,

S újra telik az olajos korsó.

Csillag gyúl a betlehemi égen.

Jézus jár a tengeren egy éjben.

„Kiáltó szó” János a pusztában -

Ó, én hiszek, hiszek a csodákban –

Szava dübörög földtől az égig.

Korcs lelkeken szánt korbács végig.

Ó, én hiszek, hiszek a csodákban,

Pedig csodát még sohasem láttam,

Csak megálltam egy kisvirág mellett,

S olyankor, ó, imádkoznom kellett!

Mert az is csoda, hogy fehér a hó,

Hogy édes a gyümölcs s ízes a szó,

Hogy ezer színben virágok nyílnak,

S nyári estén csillagok hullnak.

Csoda az is, hogy eljön a reggel,

Nyugszik a nap, és újra fölkel.

A barázdán a vetés kikél, felnő.

Viharmagot rejt tenyérnyi felhő.

Hogy a hernyó lepkeszárnyon lebben,

S a buzaszemben a végtelen pihen.

A titok, hogy két parányi sejtből

Anyagtestünk csodája felépül!

Ó, én hiszek, hiszek a csodákban!

Pedig csodát még sohasem láttam.

Csak megálltam néha egy kis virág mellett,

S olyankor, ó, imádkoznom kellett!

Ismeretlen szerző

(Antal Ilona)

Ha te nem lennél.

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
kihullatnám az életem,
mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
meghalnának a Színek énnekem.
Déli verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
S bár tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék, mint kopár pusztaságon.
Rettentő rommá összeomlana
énbennem minden, ami szent és drága:
lelkem elrejtett végtelen világa.
Szertehullana a harmónia,
sóhajokká lennének a dalok
és sikoltássá minden énekem:
hisz mindenem vagy, Uram, énnekem.

Túrmezei Erzsébet

MOST MÁS MADÁR DALOL 

Mióta Jézus Krisztus velem jár

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

- az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,

s minden lépéssel közelebb megint…

Melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.

Énekeit vele zümmöghetem,

amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

A csodaszárnyú, szent madár: - a hit.

         Túrmezei Erzsébet

Ó, NEM HALÁL AZ...

Ó, nem halál az, nem, nem,

Az Úrhoz menni föl,

E bús földről kiszállni,

S ott fönn otthont találni,

Hol csillag tündököl.

Ó, nem halál az, nem, nem,

A menny polgáraként

Édes békében élve,

Jajtól, bajtól se félve,

Élvezni fönn a fényt.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Ha Krisztusom fogad,

Ülvén királyi széken,

S kegyelmét osztja nékem:

,,Jöjj s lásd meg arcomat!’’

Ó, nem halál az, nem, nem,

Amerre ő halad,

nyomában járni-kelni,

Kies mezőkre lelni,

Az élet-fák alatt.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Koronás fővel ott,

Az égi fény-körökbe

Őt áldnunk mindörökre,

Ki bűnből megmosott.

Ó, nem halál az, nem, nem,

Világnak Üdve, Te,

Ha árad bőven s mindig,

Nem csak cseppekben, mint itt,

Kegyelmed tengere!

         Malan Cézár

         ford.: Vargha Tamás

KÉSZEN VAGY-E? 

Boldogan élsz, mert fiatal vagy,

Jársz és futsz és pihenned sose kell;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Gyűjtöd a kincset, nő a vagyon,

Telve a tested ifjúi erővel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Szállnak az évek, fut az idő,

Most az ajkad vidáman énekel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Oly hamar eljön, leszáll az est,

Ballagsz csöndes, szomorú lélekkel,

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

         Gerzsenyi Sándor

DRÁGA MORZSÁK

Uram, a mindennapi kenyerem

mindenkoron drága Igéd legyen.

Benne láthassam nap mint nap kegyelmed,

hogy szólsz, hogy hívsz,

hogy legyek olyan gyermek

mint Sámuel, ki halló füllel hallott,

s legyek kőszirt, melyet ha vihar csapkod,

akkor se rezdül. Rendületlenül állva

kapaszkodik az Ige talajába.

Mint ki tudja, hogy vannak „éhezések”

nyomán fellépő bűnök, tévedések.

Vigyázzon, hogy naponta tápláltasson

kenyereddel és hűtlenül ne hagyjon

egy morzsát se szétszóródni a szélbe;

de vigyázza, óvja, szeresse, féltse,

adja tovább, hirdesse szüntelen:

- Igéd a mindennapi kenyerem!

       Kárász Izabella  (Fényből fényességet c. kötetből )

ÉN MELLÉ ÁLLOK 

Én mellé állok

annak, aki kinyitja a legszebb

Könyvet. Olvassa az Igét.

És mellé állok annak,

aki Istennek áldozza szívét.

Én mellé állok,

mert a Biblia minden szava szent!

Én mellé állok,

mert nékem szól abból üzenet.

Mindenkinek,

mindenhová,

mindenkiért

száll abból üzenet.

Ha valahol,

mély néma estben emberi lélek szava szól,

mint Isten hangja egy messzi csillagról,

én mellé állok,

hogy együtt lássuk azt a csillagot.

Hogy együtt lássuk:

Isten szépsége mint ragyog!

Én mellé állok annak,

aki Krisztussal egy maradt,

annak,

aki Bibliát nyit,

szogálja az Urat,

Mert keresem

emberi lelkek titkos rejtekén

a földet,

amit nekem ígért

a Kegyelem! –

... Áldott legyen

testvérszív vagy barát szava,

aki segít

hogy eljussak haza...

      Kárász Izabella  (Fényből fényességet c. kötetből )