Református énekek

60. Minket, Úr Isten, elhagyál

Imádság nehéz időkben
Bourgeois L., Genf, 1562

1. Minket, Úr Isten, elhagyál, És reánk megharagudtál, Tőled széjjel eloszlatánk, Térj kegyesen ismét hozzánk! Mind e földet megindítád, Nagy hatalmaddal megrontád, Építsd meg az ő nagy romlását, Mert romlás miatt alig állhat.
2. Népedet keményen tartád, És igen megsanyargatád; Minket mintegy csípős borral, Itatál keserű búval, De akik tégedet félnek, :/: A zászlót adád nékiek, Hogy fölemelnék igazságban, Bízván a te szent oltalmadban.
3. Légy minékünk segítségül, Őrizz meg ellenséginktül, Mert az emberi segítség Hiábavaló epedség. Az Isten által minekünk :/: Lészen erős győzedelmünk, És megszabadít ő bennünket, Megtapodja ellenségünket.
Béza T., 1519–1605

61. Kiáltásom halld meg, Isten!

Kiáltás Istenhez az idegenben
Genf, 1562

1. Kiáltásom halld meg, Isten! Vedd füledbe Az én könyörgésemet, Mert én szívem nagy ínségből, Meszsze földről Kiáltja Felségedet!
2. Végy fel engemet kőszálra, Magasságra, Hol bátorságom legyen, Mert te vagy én erős tornyom, Vigasságom Én ellenségim ellen!
3. Te hajlékodban lakásom Én kívánom És óhajtom szüntelen; Szárnyaidnak árnyékába Kívánkozva Vagyok jó reménységben.
4. Meghallgatsz fogadásomban Engem, Uram, Nyújtván kegyességedet. Örökségüket megadod, És megáldod, Akik félik nevedet.
5. És aztán vígan éneklek Szent nevednek Mostan és mindörökké, És amely fogadást tettem, Megfizetem Naponként őnékie.
Béza T., 1519–1605

62.Az én lelkem szép csendesen

Csendes bizodalom Istenben
Bourgeois L., Lyon, 1547

1. Az én lelkem szép csendesen Nyugszik csak az Úr Istenben, Mert csak ő az én idvességem. Ő nékem erős kőváram, Megtartóm és én oltalmam, Minden gonosztól megment engem.
2. Azért, szívem, reménységed Csak az Úr Istenben vessed, Élj csak az ő segedelmével! Ő nekem magas kőszálam, Oltalmam és erős bástyám, Hogy soha ne tántorodjam el.
3. Az Isten én idvességem, Erősségem, dicsőségem; Bízzatok azért csak őbenne! Előtte ti szíveteket, töltsétek ki lelketeket, Ő legyen lelkünk hiedelme!
4. Ne bízzatok erőszakban, Hamis ragadozástokban, Mulandó dolgon ne kapjatok! Ha sokasul ti kincsetek, Ahhoz ne bízzék szívetek, Mert nem állandó gazdagságtok.
5. Az Isten egy szót szólt egyszer, Melyet én hallottam kétszer: Hogy nagy ereje vagyon néki. A kegyesség, Uram, tied, És te nyilván megfizeted, Akinek dolga mint érdemli.
Béza T., 1519–1605

63. Isten, te vagy én Istenem

Vágyódás Isten és a szent hajlék után
Bourgeois L., Genf, 1551

1. Isten, te vagy én Istenem, Jó reggel kereslek tégedet, Hozzád óhajtván, elepedett Szomjúság miatt én lelkem. Én testem hozzád áhítozik, Szomjúságban elhalt szintén E puszta és száraz földön, Hol semmi víz nem találtatik.
2. Mert látni igen kívánja A te nagy erős dicsőséged, És isteni tiszteletedet A te dicső templomodba’. Mert nekem kedvesb életemnél A te nagy kegyelmességed, Melyért én ajakim téged Dicsérjenek szép énekléssel.
3. Magasztallak én tégedet Életemnek minden rendiben, Én kezeimet fölemelvén Áldom te dicső nevedet. Örül, mintha drága étkekkel Jóllakott volna én szívem; Szent Fölségedet dicsérem, Éneklek rólad nagy örömmel.
4. Rólad el nem felejtkezem, Még ágyamban is emlegetlek, És midőn reggel én fölkelek, Csak terólad emlékezem. Mert te énvelem sokszor jól től, És megszabadítál engem, Azért most is én életem Szárnyaid árnyékában örül.
Béza T., 1519–1605