Napi áhítat

Ma Június 13. Hétfő, Antal, Anett napja van.

Megható testvéri találkozás

Hét témája: A testvérszeretet szépsége

Olvasmány: 1Móz 43,26–34

Ne szégyelld könnyeidet, ha azok egy megtisztulási-rendeződési folyamat jelei!

„Amikor József hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. Ő pedig békességgel köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. Amikor József föltekintett, és meglátta testvérét, Benjámint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam! Azután elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! De külön tálaltak neki, külön azoknak is, és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Az emberek pedig ámulva néztek egymásra. Őelőle vitték nekik az adagjukat, de Benjámin adagja ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt.”

Magyarázat

Mennyi emlék tolulhatott fel Józsefben, amikor meglátta egy anyától származó öccsét, Benjámint! Hány év telt el, hogy nem találkozhattak, csak magában emésztődött azon, hogy vajon jól van-e atyja és hozzá legközelebb eső testvére? Hány éjszaka őrlődött azon, hogy lesz-e jóvátétel, megbűnhődnek-e a többiek, akik ártottak neki? A száműzetés akkor is száműzetés, ha közben Isten szuverenitása folytán József magasra jutott, és emberi szemmel nézve mindene megvolt. Kimaradt családja életéből, s az eltelt időt senki nem hozhatja vissza már. A találkozás mégis tompítja ezeket a régi sebeket, és a következő fejezetek szerint József felülemelkedik bosszúvágyán.
Bár ne kényszerítenénk egymást hosszas vargabetűkre, hanem azon munkálkodnánk, hogy Istennel, emberekkel és önmagukkal is minél előbb békességre jussanak testvéreink! Ez valódi gyógyulásokat eredményezne, és hihetetlen felszabadító módon gyűrűzne tovább környezetünkben. Az Újszövetség még tovább megy ezen a területen, Jézus „szeressétek ellenségeiteket” parancsába talán nem férne bele József lélektani kísérlete, mellyel megleckéztette testvéreit. Talán jóvátétel volt neki Júda vallomása (44,20–34), vagy ennél jóval komolyabb megbánást várt volna?
Ne várjunk addig, amíg késő lesz, ragadjuk meg a mát kapcsolataink ren

(Nemeshegyi-Horváth Anna)

Dicsőítő videók

Napi áhítat

Ma Június 12. Vasárnap, Villő napja van.

Aki szereti Istent, szeresse a testvérét is

Hét témája: A testvérszeretet szépsége

Olvasmány: 1Jn 4,15–21

Ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem a szeretet kifejezésére! Nem fogod megbánni.

„Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

Magyarázat

Isten iránti szeretetünknek kiábrázolása, hogy mennyire szeretjük testvéreinket. Egy gyülekezetbe lépve szinte azonnal érzékelhetjük a testvérek egymásra nézéséből, interakcióiból, hogy milyen a légkör. Felszabadult, szeretetteli helyre érkeztünk, vagy hideg „jégországba”, ahol rég megfagyott minden a testvérek között. A lelkiség és közösség összekapcsolódik elválaszthatatlanul. Az emberen belül is így van ez, tehát a lelki és szellemi szint hat egymásra – nem is beszélve a fizikumunkról, mely sokszor tükrözi az előbbi két szint állapotát vagy a légkört, melyben élnünk kell (pszichoszomatikus betegségek). Éppen ezért mesterkélt lenne különválasztani, és nem is hiteles – János épp erre figyelmeztet bennünket. 
A megbocsátás, kiengesztelődés létszükséglet. Ha nem bocsátunk meg valakinek, és a múltban ellenünk elkövetett tettei alapján ítéljük meg őt évtizedek múltán is, akkor megkérdőjelezzük Isten kegyelmét és mindenhatóságát. Hiszen ő alakíthat mindenkin, és megtérésre vezetheti a bűnöst. Olyan, mintha egy rózsa bimbóját levágnánk, mielőtt kivirágoznék. Nem fogjuk megtudni, milyen lett volna, ha tovább növekedhetett volna. Legyünk szeretetteljesek és irgalmasak, hiszen mi is érdemtelenül nyertünk irgalmat!

Imaáhítat

Adjunk hálát a testvéri közösségért! (1Thessz 3,6–9)

Dicsérjük az Úrat-Vid

Napi áhítat

Ma Június 11. Szombat, Barnabás napja van.

Gedeon legyőzi az ellenséget

Hét témája: Gedeon mint szabadító

Olvasmány: Bír 7,15–25

Aki a végsőkig kitart a küldetésében, még ha meg is semmisítik, akkor sem fog kudarcot vallani.

„Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát! A háromszáz embert három csapatra osztotta, mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt adott, meg egy üres cserépfazekat és egy fáklyát a fazékba. Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek; amikor én elérem a tábor szélét, ugyanazt tegyétek, amit én teszek! Ha megfújom a kürtöt én, meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Az ÚRért és Gedeonért!Amikor Gedeon és száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején - mert éppen akkor állították fel az őröket -, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben levő cserépfazekakat. Ekkor belefújt a kürtbe mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat jobb kezükben pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek, és kiáltoztak: Fegyverre, az ÚRért és Gedeonért! Mindenki megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, ordítozva menekültek. Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az ÚR egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. Menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerérá felé, az ábél-mehólái partig, Tabbat fölött. Ekkor fegyverbe szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és üldözőbe vették Midjánt. Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: Jöjjetek le Midján elé, és foglaljátok el a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. Fegyverbe szólították az efraimiakat mind, és elfoglalták a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet is, és megölték Órébet az Óréb szikláján, Zeébet pedig a zeébi présháznál ölték meg. Azután üldözték Midjánt; Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.”

Magyarázat

Olyan meseszerű minden. Sáskahadnyi ellenség, akikkel háromszáz harcos áll szemben kürtökkel, cserépfazekakkal és fáklyákkal „felfegyverkezve”. És mindez mégsem mese, hanem egy Isten általi szabadítás csodája.
Bebizonyosodott, hogy a kezdetben gyámoltalanul megtett hitlépések jelentik az alapját a nagy győzelmeknek. Kiderült, hogy tényleg nincs szükség harminckétezer emberre a küzdelemben. Isten megmutatta, hogy aki benne bízik, az általa szabadulásra talál. Aki az Úrban bízik, az nem szégyenül meg.
Hol tart a te életed? Meddig jutottál az Istentől kapott életutadon? Kitartóan követed a tanítását, vagy megtorpantál valahol útközben? A győzelem azoké, akik mindvégig kitartanak. Téged is erre hívott el Isten.
Isten nem kér lehetetlent, amikor a győzelem felé vezet. A szabadítás csodáját ő fogja végbevinni, tőled azt kéri, hogy tedd meg az engedelmesség lépéseit. Még akkor is, ha ésszerűtlennek és ostobának tűnik. Mint kardok helyett kürttel és cserépfazékkal indulni csatába...
Mire kér téged Isten? Mi az, ami észszerűtlennek és ostobának tűnik számodra, amiről azt gondolod, hogy csak nevetségessé teszed vele magad? Nem lehet, hogy erre a lépésre van szükséged, hogy rajtad is megmutathassa szabadítását az Úr?

(Hajnal Zoltán)

Forrás: http://www.baptist.hu/napi-ahitat/

ISTEN DICSŐÍTÉSEK -VIDEÓ

Áldott szép napot kívánok! Kata

Napi áhítat

Ma Június 10. Péntek, Margit, Gréta napja van.

Az ellenséges katona álma


Olvasmány: Bír 7,9–14
Ha megijesztenek a körülmények, engedd, hogy Isten elkezdje nyitogatni a szemed!
„Azon az éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! 10[De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával, a táborhoz. 11Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz támadni a táborra! Lement tehát legényével, Purával, egészen a tábori előőrsökig.] 12Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint egy sáskahad, tevéiknek nem volt se szeri, se száma: annyian voltak, mint a tenger partján a föveny. 13Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen az álmát mesélte el a társának, és ezt mondta: Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt; felfordította és összedőlt a sátor. 14A társa így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere. Kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.”

Magyarázat:
A hit emberei is ismerik a félelmet. Isten ezt jól tudja, mint ahogyan azt is, hogy bátorításra van szükségük. Ezt úgy teszi, hogy megmutatja nekik, minden az ő kezében van.
Gedeon vállalta félelmét. Elindult az ellenséges táborba. Isten útmutatása szerint figyelt, és hallott. De nem csupán egy álmot mesélő katona szavait, hanem az élő Úr bátorító üzenetét.
Mivel van tele mostanság a szíved? Van valami olyan dolog az életedben, amely összeszorít, félelemmel tölt el? Hozzád is így szól Isten: „Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl és lássatok!” (Ézs 42,18)
Ha nem indul el Gedeon, akkor megretten a felszíntől, attól hogy „Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint a sáskahad”. Míg ők csak háromszázan vannak... Így azonban megragadhatta, hogy Isten nem szűnik meg munkálkodni, még ha ijesztő is a látszat.
A látványos és hangos dolgok rá akarnak telepedni a lelkedre, korlátok közé akarják zárni a gondolataidat, hogy a félelem szorítása megroppantsa az életedet. Isten mindeközben csendes szemlélődésre hív, hogy a harsány hangok és impulzusok között megmutathassa, figyel rád és vezet téged. Nincs bátorítóbb annál, mint amikor látod és hallod őt. Látod? Hallod?

(Hajnal Zoltán)

Dicsőítő ének / Videók

Áldott szép napot kívánok! Kata

Napi áhítat

Ma Június 9. Csütörtök, Félix napja van.

Háromszáz ember elég

Hét témája: Gedeon mint szabadító

Olvasmány: Bír 7,1–8

Elég a kevés elkötelezett ember, mint a sokféle vágyat dédelgető tömeg, ha komoly feladat áll előtted.

„Korán reggel fölkelt Jerubbaal, azaz Gedeon, egész népével, és tábort ütött a Haród forrásánál. Midján tábora viszont tőle északra volt, a Móre-halomnál a völgyben. Akkor az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem! Most azért hirdesd ki ezt a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, az térjen vissza, távozzék a Gileád hegyéről! Erre visszatért a hadinépből huszonkétezer ember, és csak tízezer maradt ott. Majd ezt mondta Gedeonnak az ÚR: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott! Amelyikről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen veled. De akiről azt mondom neked, hogy ne menjen veled, az ne menjen. Akkor levezette a népet a vízhez, az ÚR pedig ezt mondta Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa, állítsd külön; meg azokat is, akik letérdelve isznak! És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet. Az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt. A nép többi része pedig menjen haza! Akkor ez a nép magához vette az élelmet és amazoknak a kürtjeit. A többi Izráelből való férfit pedig elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta magánál. Midján tábora alattuk volt a síkságon.”

Magyarázat

Megnyugtató, amikor egy küzdelmesen hosszú időszak után végre elsimulni látszanak a dolgaink. Kellő biztosítékot látunk magunk körül, hogy jóra fordulnak a dolgaink, lehetőségek bomlanak ki előttünk, amelyek bizakodással töltenek el a jövő felől. A még előttünk álló küzdelmeket is magabiztosabban várjuk, bízunk a sikerben.
Mit szólnál hozzá, ha Isten arra kérne, hogy engedd el a lehetőségeid többségét? Hogyan hatna rád, ha arra hívna, hogy ne „tarts több vasat a tűzbe”, hanem mindössze egyetlen dologra összpontosíts? Lenne-e bátorságod a segítségre jelentkezők többségét elutasítani, amikor úgy látod, hogy minden kézre szükség van?
Isten munkájában nem a „nagy számok törvénye” alapján működnek a dolgok. Nem feltétlenül ott várható a siker, ahol sokan vannak, ahová nagy erőket összpontosítanak. Gedeonnak azt kellett megtanulnia, hogy a harminc­két­ezer katonánál többet ér a kevésnek tűnő háromszáz. Jobb, ha csupán azok maradnak, akik hozzá hasonlóan bíznak Istenben... 
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5) Isten meg akar tanítani arra, hogy az előtted álló feladatok nagysága és összetettsége ellenére elsősorban több hitre van szükséged. Mert Isten kezében a „háromszáz” is elegendő...

(Hajnal Zoltán)

Hit gyülekezet dicsőítése

Hit gyülekezet Dicsőítés

Olajfa 

Egyszer egy kertben egy olajfa állt
Árnyéka hűs rejtekhely volt
Gazdája gondozta ágait
Mellette forrás folyt

Az olajág ott nőtt
Olyan büszkén a fán
Akik látták őt
Mind felnéztek rá

Olajág, állj meg
Nem magadnak vagy szép
Ne felejtsd hát el
A kertész kezét

Teltek az évek, a kertész csak várt
Ott állt a fa, de nem termett jót
Hozott hát távolról ágakat
Egy vadolajfáról

És az ágak mind
Kitörettek róla
De csak állta a kínt
A jövőt látó fa

A vad ágak sok
Finom termést hoztak
A fa várta, hogy mit
Tesz a kertész holnap

szelíd ág, halld meg
Régen vár rád a fa
Szelíd ágak, mind
Vissza lesznek oltva

Szelíd ág, halld meg
Régen vár rád a fa
Szelíd ágak, mind
Vissza lesztek oltva

És megzendül az Úr hangja 

És megzendül az Úr hangja nagy hatalommal
Felhangzik királyi szózata
Összegyűjti az Ő népét
Messze földről vezeti haza
(újra)

Refrén:
Az Úrnak népe Izrael
Az Úrnak népe Izrael
Nem felejti övéit és nem hagyja el
Mert szeme fénye Izrael
(újra)

A Pásztor hangját meghallják a vakok, s látnak
A bezárt fülek megnyílnak
A sánták táncot járva dicsőítik Őt
S a néma ajkak új dalt dalolnak

(Refrén újra 2X)

Az Úr kinyújtja kezét, és nincs többé gonosz
Az emléke is ködbe vész
Virágzik a puszta, visszhangozzák a hegyek
A megváltottak hálaénekét

Legyen szép estéd! Kata

Napi áhítat

Ma Június 8. Szerda, Medárd napja van

Gedeon sereget gyűjt


Olvasmány: Bír 6,33-40

Ha Isten Lelke betölt, akkor képes leszel a lehetetlenre is.
,,Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek a Jezréel síkságán. 34[Ekkor az ÚR felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét.] 35Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulonba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. 36Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, 37akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted. 38Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. 39Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! 40És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett."

Magyarázat:
Izrael népe Midján miatt maga által készített rejtekhelyeken bújdosott a hegyekben. Eddig. Az Isten Lelkével felruházott Gedeon hatására valami teljesen más történik. Elkezdenek sereggé szerveződni.
Milyen megszokott megoldásaid vannak életed nehéz időszakaiban? Ha fenyegetve érzed magad, akkor mit csinálsz? A legkézenfekvőbb megoldásnak a védekezés kínálkozik. Van, aki visszahúzodik a maga által készített ,,barlangjába", más ugyanakkor a ,,legjobb védekezést" alkalmazza, agresszívvá, támadóvá válik. Azt tesszük, amit az eddigiekben megszoktunk. Nem vállalunk semmilyen kockázatot, ami ránk vár, az rossz ugyan, de legalább kiszámítható...
Engedd, hogy Gedeonhoz hasonlóan betöltsön Isten Lelke! Új utakat fog megláttatni veled, amelyeket érdemes kipróbálni. ,,Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." (Jak 4,7)
Ne dacból, keserűségből indulj új utakra! Ne a fájdalom vagy a mások iránti harag adja a legfőbb erőt a küzdelmeidhez! Ne minden mindegy alapon indulj tovább! Imádkozz azért, hogy a Szentlélek legyen vezetőd, társad, erőforrásod! Ez a győzelem felé megtett első lépés...

(Hajnal Zoltán)

Református énekek

101. Mindennek előtte irgalmasságról

Uralkodó tüköre (Messiási zsoltár)
Bourgeois L., Strasbourg, 1545

1. Mindennek előtte irgalmasságról, Lészen éneklésem az igazságról, És dicséretet mondok szüntelen Néked, Isten.
2. Okossággal járok minden utamban, Vajon mikor jössz már el, Isten, hozzám? Hogy házamat híven vezérlhessem, Igyekezem. 
3. Én semmi gonosz dolgot nem kedvelök, De minden csalárdságot én gyűlölök, Ezekre semmiképpen nem vetem Az én kezem. 
4. A hamis szívű távol menjen tőlem, A gonosz emberhez nem lészen kedvem, Nem jön a csalárd ember előmben Semmi helyen. 
5. Titkon ki ő feleit rágalmazza, Nem lészen nálam annak maradása, A fuvalkodó kevélyt előttem Nem szenvedem. 
6. Szemeim inkább azokra nézzenek, Akik e földön igazságban élnek, Lakjanak nálam, és mint hű szolgák, Szolgáljanak. 
Marot K., 1496–1544

102. Hallgasd meg, Uram, kérésem

Imádság Sion helyreállításáért (Ötödik bűnbánati zsoltár)
Genf, 1562

1. Hallgasd meg, Uram, kérésem, Tekintsd meg esedezésem! Beszédem jusson hozzád, Ne rejtsd el tőlem orcád! Hajtsd énhozzám te füledet, Enyhítsd meg nagy ínségemet! Midőn kiáltok, Úr Isten, Siess, hallgass meg kegyesen!
2. Mert napjai életemnek Oly hirtelen elkelének, Mint a füst és a pára, És mint a tűzhely pora. Minden csontom úgy elszáradt, Szívem, mint a fű, elhervadt, Úgy, hogy az én ételemet, Elfelejtem kenyeremet. 
3. Porhamu kenyerem nékem, Melyet étel gyanánt észem; Italom könnyeimmel Elegyítem, mint vízzel, A te nagy haragod miatt, Melynek tüze úgy fellobbant, Hogy engemet fölemeltél, Ismét a földhöz ütöttél. 
4. Az én időm úgy elmúlék, Mint az árnyék, elenyészék; Minden testem elasza, Mint a lekaszált széna, Amely meg nem éled többé; De te megmaradsz örökké, És a te emlékezeted, Mindörökre megtart híred. 
Béza T., 1519–1605

103. Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet

A könyörülő Isten
(1539) Bourgeois L., Genf, 1542

1. Áldjad, lelkem, Uradat, Istenedet, Minden énbennem dicsérje szent nevét És az ő mondhatatlan jóvoltát! No, dicsérd, lelkem, és az Urat áldjad, Feledékenységben el ne hallgassad Ő jótéteményinek sok voltát.
2. Adj hálát néki, aki bűneidet Megbocsátja, gyógyítja sérelmidet, Kiment minden nagy bajodból híven, És életedet veszélytől megmenti, A halál veszedelmitől megőrzi: Irgalmával megkoronáz szépen.
3. Aki lelkedet kegyesen táplálja, Ami kell szádnak, bőséggel megadja; Mint a sast, megifjít és megújít. És akik méltatlanságot szenvednek, Tőle kegyesen azok megmentetnek, Hozzájuk nyújtja az ő jókedvit.
4. Mint az atya fiaihoz kegyelmes, Ő is azokhoz igen engedelmes, Kik őt igazán félik, tisztelik, Mert jól tudja, mily gyarló a mi voltunk, És hogy mi oly romlott emberek vagyunk, Mint a por, mely a széltől hintetik. 
5. Ember élete a fűhöz hasonló, Felnő és zöldül, de hamar elmúló, Mint a gyenge virág a sík mezőn, Melyet mihelyt megfúval a meleg szél, Elhull és hervad, ékessége elkél, Ember nem tudja, hol volt, hova lőn. 
6. De az Úr kegyelme örökké megáll Azokon, kik őt félik igazsággal, És firól fira terjed irgalma Azokon, kik megtartják ő kötésit, Akik gyakran megemlítik törvényit, És azok szerint járnak mindenha. 
7. Dicsérjétek őt, minden ő seregi, Kik a mennyekben szolgáltok őnéki És cselekszitek szent akaratját! Áldjátok az Urat, minden állatok, És birodalmát fenn magasztaljátok, Örökké áldjad, lelkem, az Urat!
Marot K., 1496–1544

104. Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld

A teremtő dicsősége
Bourgeois L., Genf, 1542

1. Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld, Dicsőségével rakva menny és föld. A te felséged, Uram, nagy és erős, A te ékességed nagy szép és fényös. Te öltözeted ékes és tiszta, Szép világosság származik róla. Az egeket szélesen kiterjesztéd, Mint egy kárpitot, úgy felékesítéd.
2. A vizet körüled, mint kamarát, Jól megépítéd, mint szép palotát. A felhőkön úgy jársz, mint egy szekéren, A szelek szárnyukon hordoznak szépen. Angyalidat sebes széllé teszed, Száguldó postáidként kiküldöd; Mennydörgés, tűzláng, villámlás előtted, Mint kész szolgáid, úgy függnek tetőled.
3. A föld fundámentomát megvetéd, Amelyre erősen helyeztetéd, Hogy azon mindenkoron megállana, És helyéből soha ki nem mozdulna. Mely azelőtt a nagy mélységekben Vízzel mint ruhával volt elfödvén; Őrajta a nagy vizek felül folytak, Kik a nagy hegyeken is felülmúltak.
4. De mihelyen te megfeddéd őköt, Megfutamának feddésed előtt; Hogy meghallák mennydörgését te szódnak, A földről sietvén elszaladának. A nagy hegyek fölemelkedének, És a mély völgyek mind kitetszének; Minden megtartja ő tulajdon helyét, Melyet Felséged nékiek engedett. 
5. Az Úrnak légyen örök tisztesség, És övé légyen minden dicsőség! Örvend az Úr ő csuda dolgaiban, Gyönyörködik ő minden munkáiban. Tekintésétől a föld megrémül, És az ő haragjától megrendül; Reszketvén a nagy hegyek füstölögnek, Hogyha az Úrtól ők megillettetnek.
6. Dicséretet az Úrnak éneklek, Valamíg én e világon élek; Az Úr Istent én egész életemben Dicsérem és áldom szép éneklésben. De viszontag azt kérem őtőle, Hogy éneklésem jókedvvel vegye, És aztán teljes szívből örvendezek, Szép énekeket mondván szent nevének.
Marot K., 1496–1544

Áldott szép napot kívánok! Kata

Napi áhítat

Ma Június 7. Kedd, Róbert napja van.

Gedeon mint szabadító

Olvasmány: Bír 6,25–32

Még ha először titokban is és csak kevesekkel is, de merd megtenni azt, ami egyedül helyes!
„Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Végy egy bikát apád barmai közül, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! 26Azután építs oltárt Istenednek, az ÚRnak, ennek az erődnek a tetején, a kőrakásból. Vedd a bikát és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! 27[Gedeon tíz embert vett maga mellé a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. De nem merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől; ezért éjjel tette meg.] 28Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy a Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták az imént épített oltáron. 29Ekkor azt mondták egymásnak: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, míg megmondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt. 30Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta a Baal oltárát, és kivágta mellőle a szent fát! 31Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik szembeszálltak vele: Ti akartok perelni a Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát! 32El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták: Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát!”

Magyarázat:
Nagyon felszabadító számomra ez a történet. Egyszerűen azért, mert egy olyan személyt, akit a hit hősei között említ a Biblia (lásd Zsid 11,32), nagyon emberinek láthatok. Engedelmeskedett Isten elhívásának, de csak óvatosan...
A hit hősei hozzánk hasonló emberek. Ők is ismerik a gyengeséget, a gyámoltalanságot, a félelmet, a kétségeskedést stb. Ám mindezek nem tartják vissza őket az Istennek való engedelmességtől. Így szereznek olyan bizonyságokat, mint Pál apostol, aki így írt erről: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,8–10)
Az Istennek való szolgálat során ne szégyelld a bizonytalanságaidat, ne engedd, hogy úrrá legyenek rajtad! Ha gyámoltalanul is, de tedd meg az engedelmesség első lépéseit! Olyan megtapasztalásokat hoz ez neked, amelyek erősítik az Istenbe vetett bizalmadat.
Hasonló ez ahhoz, amikor gyerekek biciklizni tanulnak. Az első bizonytalan, félve megtett próbálkozásoktól függ, hogy mernek-e később hosszú utakat megtenni. Ismerek olyan valakit, aki a kezdeti, első méterek után feladta. Azóta is csak gyalog jár... Kész vagy megtenni az engedelmesség első – talán titkos –  lépéseit, hogy a hit hősévé lehess?

(Hajnal Zoltán)

Forrás:  napiahitat@baptist.hu

Református énekek

Tebenned bíztunk eleitől fogva

Isten az örökkévaló hajlék
Bourgeois L., Genf, 1551

1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
2. Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.
3. Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól, Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezőben, Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad.
4. Midőn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk, A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bűneinket, Titkos vétkünket ha előhozod És színed eleibe állítod.
5. Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel, Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek, Mintegy hetven esztendei idő, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.
6. És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom; Elkél éltünknek minden ékessége, Elmúlik, mint az árnyék és az álom. De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat.
7. Taníts meg minket azért kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük, És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!
8. Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket, Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vigasztalj minket és adj könnyebbséget, És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!
9. Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!
Béza T., 1519–1605

91. Aki a felséges Úrnak

Isten szárnyainak árnyékában
(1539) Bourgeois L., Genf, 1542

1. Aki a felséges Úrnak Lakozik oltalmában, És e nagy hatalmasságnak Nyúgoszik árnyékában, Az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kővárom, Ő életemnek oltalma, És csak őbenne bízom.
2. A vadásznak ő tőritől Téged megment féltedben; :/: A pusztító betegségtől Megoltalmaz kegyesen; Téged ő kedves szárnyával Takargat és béfedez, És az ő igazságával Mint paizzsal védelmez.
3. Azért egyedül Istenben Vetem hiedelmemet, :/: Aki ül a magas mennyben, Abban vesd reménységed, És semmi kár téged nem ér, Sem nem esel veszélyben, És minden gonosz hátra tér, Házad felé sem mégyen.
4. Mert az ő szent angyalinak Megparancsolta nyilván, :/: Hogy téged oltalmazzanak Minden te utaidban. Tégedet ezek nagy szépen Ő kezükben hordoznak, Hogy lábad meg ne üsd kőben, Oly híven igazgatnak.
5. Sárkányon és oroszlánon Minden kár nélkül járhatsz, :/: Oroszlánkölykön és kígyón Lábaiddal tapodhatsz. Mond Isten: őtet megtartom, Mert engem szívből szeret; Én őtet megoltalmazom, Mert ismeri nevemet.
6. Mihelyt hív könyörgésében, Őtet menten segítem; :/: Véle leszek ínségében, Melyből hamar kivészem; És nagy dicsőségre őtet Emelem, magasztalom, És az én segedelmemet Őneki megmutatom.
Marot K., 1496–1544

92. Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet

Az igazságos Isten dicsérete
Genf, 1562

1. Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet, És a te nevedet Énekkel magasztalni. Hogy ember áldja reggel Te nagy jó voltodat, És igazságodat Dicsérje minden éjjel.
2. Lantban és hegedűben És szép cimbalmokban, Hangos citerákban, Dicsértessél zengésben! Dolgaidon örvendek Hatalmadat látván; Kezednek csudáján Örömömben éneklek.
3. Sok és nagy csudálatos Te cselekedeted, Mélység bölcsességed, Beszéded drágalátos, E dolgot az esztelen Egy szálnyit sem érti, És meg sem tekinti, Hogy ez miképpen légyen.
4. Hogy a gonoszok nőnek, Mint a fű a mezőn; Virágoznak szépen A sok istentelenek, Hogy örökké essenek A veszedelemben. Te vagy örök Isten Fölötte mindeneknek.
5. Virágoznak a hívek, Mint a szép pálmafák, És mint a cédrusfák, Mik Libánonon nőnek. És az Úr hajlékában Ezek plántáltatnak, Szépen virágoznak Az Isten tornácában.
6. Ámbátor megőszülnek, De mindazonáltal Nagy szaporasággal Szép gyümölcsöt teremnek, Hogy igazságát híven Mindenütt hirdessék Az én Istenemnek, Kiben hamisság nincsen.
Béza T., 1519–1605

93. Nagy hatalmával regnál az Isten

Isten a világ dicsőséges királya
Genf, 1562

1. Nagy hatalmával regnál az Isten, Öltözvén felséges erejében, E föld kerekségét úgy helyezte, Hogy mozdulása nem lesz nékie.
2. Királyi széked kezdettől megvolt, Istenséged örökké országolt. A folyóvizek erősen zúgnak, A magas habok igen harsognak.
3. És bár a tenger zúgjon erősen, És a habok hánykódjanak fennen, De ők mind semmik az Isten ellen, Mert ő hatalmasb a magas mennyben.
4. Uram, megmarad a te mondásod, Merő hűség a te tudományod, Házadnak szentség ő ékessége, Melynek örökké nem leszen vége.
Béza T., 1519–1605

94. Ó, erős boszszúálló Isten

Az igazság diadala
Genf, 1562

1. Ó, erős boszszúálló Isten, Ki bűnünkért büntetsz erősen: Jelentsd meg már hatalmadat! Mind e világnak bírája, Támadj fel, add meg valóba' A kevélyeknek jutalmát!
2. Míglen marad ez büntetetlen, Míg fuvalkodnak föl kevélyen A gonosz istentelenek? Míg élnek ily vigassággal, És az ő gonoszságukkal Vajon meddig dicsekednek?
3. Uram, a te népedet rontják, És örökséged sanyargatják Minden irgalmasság nélkül. Özvegyet, árvát megölnek, Szegényt, jövevényt elvesztnek; Ezt mondják szentségtelenül:
4. Az Isten e dolgot nem látja, A Jákób Istene nem tudja, Amiket mi szerzünk mostan. Én csudálkozom rajtatok, Hogy ily oktalanok vagytok! Fontoljátok meg valóban:
5. Aki a fület teremtette, És a látó szemet szerzette, Hogy ne látna, sem hallana? A pogányok büntetője Titeket hogy ne büntetne: Ki mást tanít, hogy ne tudna?
6. Az Isten minden szívnek titkát, Jól tudja minden gondolatját: Semmirekellők, jól látja. Boldog, akit te pirongatsz, És törvényedre tanítasz, És kinek vagy oktatója.
7. Mert nem hagyja Isten ő népét, El nem taszítja örökségét, Sőt vagyon rájok nagy gondja. És midőn ideje eljő, Mindent igazán ítél ő, És a híveket megtartja.
8. Ki ment meg a gonosztól engem? És ki támad fel énmellettem E gonosztévő nép ellen? Ha Isten nem őrzött volna, Már régen meghaltam volna, És most feküdném a sírban.
9. Midőn mondom: ím, el kell esnem, Legottan megsegítesz engem Te nagy irgalmasságoddal. Mikor nagy bánatban volnék, És szívemben kesergenék, Megvigasztalál azonnal.
10. Ítéletedhez hogy férhetne Az istentelenek törvénye, Kik jót hamisra fordítnak? Nagy sereggel összegyűlnek, Hogy az igazat megöljék És ártatlan vért ontsanak.
11. De én csak az Istenben bízom, Ő énnékem erős kővárom, És ezeket megbünteti, Az ő számtalan bűnükért És gonosztéteményükért Az Isten őket elveszti.
Béza T., 1519–1605

95. Jertek, örvendjünk mindnyájan

Hívogatás Isten imádására
Bourgeois L., Lyon, 1547

1. Jertek, örvendjünk mindnyájan Az Úrban, mi kősziklánkban! Vigadozzunk szép énekekkel, Menjünk színe eleiben, És magasztaljuk kegyesen Örvendetes dicséretekkel!
2. Mert hatalmas az Úr Isten, És nagy király mindeneken, Ő a fejedelmeknek ura. Ez egész földnek mélységét És a hegyeknek tetejét Hatalmas kezébe foglalja.
3. Övé a tenger, amelyet Erős kezével teremtett, A szárazt is ő szerzé szépen. Az Úrnak, jer, imádkozzunk, Néki térdet, fejet hajtsunk, Aki minket teremtett bölcsen!
4. Mert ő Istenünk és Urunk, Mi pedig juhai vagyunk; Ő legeltet minket mint nyáját. Lágyítsátok szíveteket: Hogy ha hívand ma titeket, Vajha meghallanátok szavát!
Béza T., 1519–1605