Napi áhítat

Ma Január 2. Szombat, Ábel napja van.

Újíts meg bennünket!


Olvasmány: 80. zsoltár
Isten örömmel megújít. Felkészültél az igazi szabadságra?
1A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.
2Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva
3Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre!
4Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
5URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére?
6Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket.
7Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.
8Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
9Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted.
10Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet.
11Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.
12Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.
13Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?!
14Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad.
15Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt!
16Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!
17Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!
18Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél!
19És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet.
20[URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!]

Magyarázat:
Világunk az újdonságok világa, újabb és újabb készülékek, technikai vívmányok jelennek meg. Újabb és újabb öltözködési szokások, különböző kedvtelések jönnek divatba. Újabb és újabb módon keressük az élet kérdéseire a válaszokat. Azonban az idő múlásával – az ember alapvető kérdésére – a megoldás nem változik.
Isten megújító kegyelme és szabadítása kihat az élet egészére. A zsoltáros a kellemetlen, nyomorúságos élethelyzetben újra és újra felkiált Istenhez. Az élet realitását nem tagadja, de mégis Istenhez fordul, és tőle várja a szabadítást.
Ha az életünkben probléma van, vajon hányszor futunk neki saját erőnkből, hogy Isten nélkül oldjuk meg a problémáinkat? Vajon mennyi felesleges küszködéstől kímélnénk meg magunkat, ha egyből Istenhez fordulnánk? Mégis mennyiszer elfelejtjük őt.
A kegyelmes Isten meghallgat, megújít és megszabadít bennünket. Mert amikor Isten megújít, az valódi szabadságot jelent. Olyan szabadságot, amelyben akár megváltoznak a körülményeink, akár nem, akkor is szabadok vagyunk. Isten örömmel megújít. Felkészültél az igazi szabadságra?

(Kapitány Zsolt)