Napi áhítat
Ma Január 1. Péntek, ÚJÉV, Fruzsina napja van.

A megújulás vágya és szükségessége

Olvasmány:  Róm 12,1–8

Ha hagyod Istennek megújítani gondolkozásodat, az eredmény túlmutat rajtad.
"1Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2[és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.] 3A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel."
„...és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

Köszönjük meg, hogy újat kezd velünk az Úr!
 (Ézs 43,18–21)

Magyarázat:
Egy újságírónő interjúkat készített olyan személyekkel, akik ötvenéves koruk felett arra kényszerültek, hogy munkát találjanak. Az újságírónő három csoportba sorolta a munkanélküliek hozzáállását: 1. Depresszióba esők. Ők voltak azok, akik teljesen magukba zuhantak, és kilátástalannak látták a jövőt. 2. Kitartók. Ők újra és újra ugyanúgy próbáltak munkát keresni. Nem tudtak kimozdulni a saját elképzeléseikből, hogy miként és milyen munkát kellene találniuk. 3. Újítók. Ők kreatív és bátor módon mertek kipróbálni új lehetőségeket, és nagy valószínűséggel munkát találtak.
Vajon mennyire igaz a mi életünkben ez a hármas hozzáállás? Mennyire leszünk kilátástalanok, amikor nem haladunk előre, nem jutunk egyről a kettőre az Istennel való kapcsolatban? Mennyire leszünk kitartóak a megszokott próbálkozásainkban, hogy miként kellene megoldanunk az életünket? S követjük ugyanazon megszokott cselekedeteinket?
Mennyire tudunk megújulni az értelmünkben? Úgy, hogy Istenre hangolódunk. Úgy, hogy engedjük neki átformálni és megújítani a gondolkodásmódunkat. Mennyire engedjük Istennek, hogy róla, önmagunkról és mindenki másról alkotott képünket megújítsa?

(Kapitány Zsolt)