Keresztényversek

„Uram, Nyisd meg ő szemeit, hogy lásson!”

Add, Uram, hogy lássak!

Ha most elébem állnál Jézusom

hideg csöndjén az éjszakának,

S szólnál: - Mit akarsz, hogy tegyek veled?

Felelnék: - Azt, Uram, hogy lássak.

Ez a világ nagy, éjsötét torony.

Istent nem áld már megrepedt harangja.

Denevér surran törött ablakán,

s éjfélt rikolt a kuvik hangja.

Káromlás, átok, szenny, gyilok, csalás

fojtott nesze az éji suttogásnak.

Nagy börtön ez, hol zsúfoltan nyüzsög

bűn-béklyós testtel sok bezárt rab.

Ó, nézz ránk, Krisztus, tündöklő Király,

felülmúlója millió napfénynek!

Ha rájuk szegzed szent sugár-szemed,

elülnek mind az éji rémek.

Ó, tedd látóvá lelkemnek szemét.

Egy szikrát küldjön csak lángóceánod.

Hadd vegyem észre, hogy hajnal dereng,

s ez a Föld a Te világod.

Hogy templommá lesz a börtöntorony,

új hangba csendül ünnepi harangja,

és hajnalpírban fénylő ablakán

angyalok szállnak át suhanva.

Ha most kérdeznéd tőlem, Jézusom:

- Mit tegyek véled, félénk, földi gyermek?

Csak egyet kérnék: lássam meg nyomát

mindenütt, mindig, építő kezednek.

Dömötör Ilona

(Angyal szeretnék lenni c. kötetből, 131. old.).

MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS

TANÍTVÁNYÁNAK?  

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,

ahogyan Isten látja a világot.

Benne már az új teremtést csodálni,

mit igéjével elrejtetten alkot.

Nyitott szívre: szeretni, átölelni

világunk, mint Isten öleli át…

Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…

megbocsátani, mint Ő megbocsát.

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja

a nyitott szemet, szívet,

alázatot, erőt a szolgálatra…

S gyümölcsöt teremni csak így lehet.

            Túrmezei Erzsébet