Énekek A Hit Hangjai énekeskönyvből

53*

Atyám a mennyekben folyvást vigyáz rám,

Vezérli hajócskám nappal s éjszakán.

Megvéd a habok közt, akármily nagyok,

Nem árt nékem semmi, mert Övé vagyok!

Refrén:

Az Övé vagyok, gyermeke vagyok.

Gondot visel rólam az Úr, mert Övé vagyok!

2. S habár itt nyomorban kell is küzdenem,

Velem van Megváltóm, Ő fogja kezem.

Ne félj - így szól hozzám - tudom én bajod!

Nem árt nyomor, ínség, mert Övé vagyok. Refr.

3. S ha néha ködfelhők öveznek körül,

Szemem Őt nem látja, de szívem örül.

Közellétét érzem, s hogy el nem hagyott,

Velem van Ő mindig, mert Övé vagyok. Refr.

4. Én gyermeke lettem, Atyám Ő nékem.

Megóvja gonosztól földi életem;

S ha bár a halálnak völgyén haladok,

Tudom, mennybe visz fel, mert Övé vagyok. Refr. (*BGyÉ. 287.)

67*

Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van;

Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyében Formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág.

S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn boncolja Őt, Annak választ nem ád,

De a hivő előtt az Úr Megfejti önmagát.

3. Ne félj, tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul,

Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull!

Bízzál az Úrban, rólad Ő Meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik! (*BGyÉ. 289.)

175*

Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk.

Ha Ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk.

Az ős ellenség Most is üldöz még,

Nagy a serege, Csalárdság fegyvere; Nincs ilyen több a földön.

2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; 

De küzd értünk a hős Vezér, Kit Isten rendelt mellénk.

Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az,

Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.

3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna,

Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma.

E világ ura Gyúljon bosszúra:

Nincs ereje már, Reá ítélet vár: Az Ige porba dönti.

4. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja;

Velünk az Úr, táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja.

Kincset, életet, Hitvest, gyermeket

Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre! (*BGyÉ. 401.)

210*

Feléd, kegyelmes Istenem, Fordítom arcomat,

Segélyre várón, esdeklőn: Halld meg fohászomat!

2. Csak Tőled jő az oltalom, Én Istenem, Uram!

Ki mennyet földet alkotál S mindent, mi benne van.

3. Ha fáradtság, vagy gyengeség Leverne lábamról,

Te újra talpra állítasz S megőrzöl mindenhol.

4. Nem szunnyadoz, nem alszik el, Ki őrzi Izráelt,

Vigyázó szemmel néz reám, Kíséri léptemet.

5. Az Úr megóv, véd biztosan, Mindig mellettem áll,

Mint védő pajzs a jobbomon, Elhárít tőrt, halált.

6. A nap hevében árnyat ad. Nem rémít sápadt hold,

Mind éjjel-nappal lát az Úr: Megóv és pártfogol.

7. Hű gondossága elkísér, Míg járok útamon,

E léten át a holtomig Mentsvár és oltalom. (*BGyÉ. 475.)

508*

Minden helyen Ő van vélem, Földön járjak vagy vízen.

Írva áll ez Igéjében, S én ezt érzem és hiszem.

Kérded: Ki van énvelem? - Isten, az én Istenem!

2. Tenger, mélység, halál, ínség El nem zárják tőlem Őt.

Nehéz harcok idején véd. Ő nyújt vigaszt és erőt.

Ébrenlétben, álmomban Isten mindig vélem van!

3. Hiszem, vallom: Isten vélem, Lelkem védő pajzsa Ő,

Azért nem kell soha félnem, Bár sok veszély s próba jő,

Hogyha Isten van velem, Akkor ki áll ellenem?

4. Vélem az Úr! Ó, mily öröm! Tőle minden jót kapok…

Szenvedés közt Ő az erőm, Véle árva nem vagyok.

Boldogságom végtelen, Hiszen Isten van velem!(*BGyÉ.280.)

530*

Míg Jézus él bennem, Míg erejét érzem,

Fut tőlem gond és félelem, És örvend a lelkem.

2. Szelíd, jó Pásztor Ő, Juhát hűn őriző;

Legeltet gazdag pázsiton, Itat életfolyón.

3. Mikor leszáll a nap, S üvölt felém a vad,

Sötét éjfélkor is tudom: Oltalmam Jézusom!

4. Ha lábam gyenge lesz, Ha e világ sebez:

Megyek jó Pásztoromhoz én, S nyugtot lelek szívén.

5. Csak Jézust nézem hát, Ki nékem üdvöt ád,

Ő bizton vezet utamon, Mert őrző Pásztorom. (*BGyÉ. 294.)