Keresztény énekek, HIT HANGJAI

A testvéri szent egység

Ó, mily kedves, ó, mily szép A testvéri szent egység;

Őt dicsérjük lelkesen És testvéri egységben!

2. Fű, fa, virág megújul, Mikor reá harmat hull:

Így üdít fel bennünket A testvéri szeretet.

3. Oszlik harag, irigység, Minden szeretetlenség,

Hogyha néped egybegyűl, Nagy Király, trónod körül.

4. Testvér, fogjunk össze hát, Áldjuk mind az ég Urát!

Szívünk, lelkünk egy legyen Szándékunkban, tettünkben!

5. Hálatelten hódolunk, Míg csak élünk, hű Urunk.

Legyen áldva szent Neved, Mindig és minden felett!

(*BGyÉ. 409. HH. 616)

 Nevelj minket szent egységre!

Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát,

Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át!

Ő fejünk, mi Néki teste, Ő a fény, mi színei;

Mi a hívek, Ő a Mester, Ő miénk, mi Övéi.

2. Szeretetben összeforrva Egy közös test tagjai,

Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani!

Úgy szerette földi nyáját, S halt meg értünk jó Urunk:

Fájna Néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket szent egységre, Mint Atyáddal egy Te vagy,

Míg eggyé lesz Benned végre Minden szív az ég alatt;

Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk!

(*BGyÉ. 411. HH. 319)

Áldott legyen az Úrnak népe!

Az Úrhoz szálljon fel a hála, Dicsének messze hangozzék!

Mert irgalmának nincs határa, És hozzánk kedves lett az ég.

Ó, hívő lélek, áldjad Istent, Őt dicsérd minden percedben,

Mert Nála leltél üdvöt itt lent, S kegyelme él a szívedben!

2. Az Isten üdvünk, erősségünk, Jóvolta hozzánk végtelen,

Ki érdem nélkül szerzett nékünk Megváltást, ó, mily kegyelem!

Fel, Isten népe, zengő dalra, Az Úrnak hálát énekelj,

Mert véled harcol erős karja, És megsegít, hogy pálmát nyerj!

3. Az Isten jobbja mily hatalmas! Az Ő szent karja mindig győz.

Ne félj hát, hívő, nem ártalmas Az ellen többé, bár erős!

Nem halok én meg, mert ím élek Azáltal, aki engemet

A bűnhaláltól védve védett. Őnéki mondok éneket.

4. Áldott légyen az Úrnak népe, Mely itt előtte térdepel:

Legyen egész Néki szentelve, Kiket magához fölemel!

Az Úr az Isten, Hozzá vágyunk, Ki hozzánk eljön csak hamar.

Áldozzuk fel hát Néki magunk, És azt tegyük, mit Ő akar! (*BGyÉ. 29. HH.72)

Egyesít minket a hit!

Áldott legyen a frigy, Mely minket összeköt

Krisztus által szeretetben! Szilárd ez és örök.

2. Atyánk trónja előtt Együtt esengeni

Örömben, búban közösen, Az kedves Őneki.

3. A sújtottak terhét Megosztjuk szívesen,

És folynak részvétkönnyeink Urunkhoz közösen.

4. Ha testben válni kell, Az mélyen fáj nekünk;

De egyesít minket a hit, És menny felé megyünk.

(*BGyÉ. 437.  HH.98)