Keresztény versek

MINDEN JAVUNKRA VAN       

(Róma 8,28)

Új esztendő... Nem tudja senki sem,

hogy mi vár reá, merre, hova lép.

Az ismeretlenség ködébe rejtve

mi van: örvény, orom, vagy szakadék?

Nincs kikövezett út, egyenes pálya,

biztos cél felé vezető sinek.

Hogy a holnap titkát kitalálja,

nem adatott meg soha senkinek.

Úgy megyünk a jövő felé, akárha

sötétbe lépnénk... De örvény, verem

felett, - jó tudni - , védőn alánk tárja

hűséges karjait a kegyelem.

Öröm, bánat, élet, halál, akármi

jöhet, a szívem mégse nyugtalan,

tudom: „Kik Istent szeretik, azoknak

minden javukra van!“

                   Bódás János

KÖSZÖNÖM       

Csak prédikálj, Isten kis cseléde!

Körül borús az ég, köd hull a kőre.

Te borzas, pőre,

ázott kis veréb,

csak prédikálj!

Nagy Alkotónknak

te nálam is parányibb paránya!
Körülnyüzsög az óriási város.

Mögötted a felhőkarcolók aránya.

és emberek, akiknek száma nincsen,

és egyre más ruhája, arca, kedve...

Ó, prédikálj:

Mi sem vagyunk Istennél elfeledve!

Aki a csillagok elé utat szab,

s a földet mérleg serpenyőbe rakja,

nemcsak nemzetekkel törődik,

nemcsak nagyoknak nagy bajával.

Minden verébnyi létnek Ő az Atyja,

s számon van nála mind.

Alátekint:

és tudta nélkül egy se hull a földre.

Alátekint:

eledelét és útját kijelölve.

Alátekint:

Kísér ez a tekintet.

Az utainkat és a lépteinket…

A föld öléig kísér egyre minket

az atyai szempár tekintete.

Kit létrehívott,  csak egyetlen-egyet, 

egy porszemecskét elfeledhet-e?!

Ó prédikálj!

Nemcsak nagyokért mozdul meg a karja,

kicsinyekért is! Ugye, érted is,

ugye érettem is, ha úgy akarja?

Csak prédikálj,

te borzas, pőre,

ázott kis veréb!

Keserűen kétkedtem az elébb...

Körül borús az ég, köd hull a kőre...

És látod, most a perc, és most az óra,

hogy balga, csüggedt szívem felfigyeljen

egy csipogó kis prédikációra,

s "hiszek! tudom!"

- mosollyal továbbmenjek az úton,

és mit se féljek,

és mindent reméljek,

megint gondtalan madár-módra éljek,

és felzendüljön újra énekem.

Köszönöm, Isten szürke kis cseléde,

köszönöm, hogy prédikáltál nekem.

            Túrmezei Erzsébet