Keresztény versek

Gadarában

(Mk 5,1-20)

Innen mindenki csak menekül,

félelmes sziklák, barlangok közül.

Egy ember üvölt, őrjöng, tombol itt,

ha megkötik, szaggatja láncait.

Pőrén bolyong a sírboltok között,

Belé seregnyi ördög költözött.

Innen a környék népe menekül.

Valaki itt száll partra, egyedül.

Az őrjöngő fetreng lába előtt.

- Eredj ki, tisztátalan lélek, hagyd el őt!

Az szól, Kinek hatalma van!

(Egy disznónyáj a tengerbe rohan.)

Emberséget – ruhát felöltve már

egy gyógyult ember ül lábainál.

De városszerte keserű vád:

- Jövevény, távozz, hagyd el Gadarát!

Hadd tomboljanak nálunk démonok.

Míg itt vagy: disznónk veszélyben forog!

És a megújult ember útrakelt.

Vallotta: Benne helyreállt a Rend.

Tíz városon át hallatszott szava.

(De hogy veled mi lesz, Gadara?)

Siklós József (Szádhoz a kürtöt! c. kötetből, 82.old.)

  

Mi Atyánk!

Mennybéli felséges Isten,

Akinek dicsőséged fenn,

Boldog lelkek seregitül

Láttatik véghetetlenül:

E teljes világ általad

Teremtetett, áll és marad.

Te, noha oly felséges vagy,

És erőd, méltóságod nagy,

De föld porait megtartasz,

És minket arra méltóztatsz,

Hogy fiaidnak hivassunk,

És Atyánknak imádhassunk.

Fiúi bizodalomban

Teeléd járulunk mostan

Szívbéli imádságunkkal

És hálaáldozatunkkal.

MI ATYÁNK, tiszteletünket,

Vedd kegyesen kérésünket!

A TE NEVED SZENTELTESSÉK,

Miközöttünk imádtassék!

Ó, Atyánk, velünk azt tegyed,

Hogy megismerjük szent neved;

Bölcs munkáidban szemléljünk,

Csak téged féljünk, tiszteljünk!

Gondolatunk és beszédünk,

Sőt, a mi egész életünk

Úgy folyjék, s úgy tündököljék,

Hogy mindenek megismerjék,

Hogy te vagy, szent Isten, Atyánk,

És minékünk te vagy példánk!

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,

Töltse bé uralkodásod,

Ó, mi királyunk, e földet;

És szaporítsad sereged!

Drága Igédnek kész szállást,

Adj mindenütt szabad folyást!

Ha egyházad ellenségi

Azt igyekeznek rontani,

Te szállj egy táborba velünk,

És erősségünk légy nekünk,

Szégyenítsd ellenséginket,

Bírj és vezérelj minket!

A TE AKARATOD LEGYEN

E FÖLDÖN, MINT A MENNYEKBEN;

Sőt a mi akaratunkat

Tetszésed szerint hordozzad,

Hogy szeressük, amit szeretsz,

De gyűlöljük, mit te megvetsz!

Engedjünk néked mindenben,

Te tudod, hogy jól mint legyen;

Ha velünk bánsz is keményen,

Szenvedjük azt is békében!

Mert tiéd testünk és lelkünk,

Nem hagysz te kétségben esnünk.

ADD MEG NÉKÜNK KENYERÜNKET.

MINDENNAP eledelünket;

És viselj gondot éltünkről,

E mi halandó testünkről,

Szolgáltass jó egészséget,

Termő időt, békességet!

Áldásod szálljon mireánk,

Minden mi munkánkat te áldd;

A te javaiddal nékünk

Addj mértékletesen élnünk,

Rád nézve háládatosan,

És másokra irgalmasan!

ÉS BOCSÁSD MEG BŰNEINKET,

Minden mi álnok vétkünket,

De nékünk azt is megbocsásd,

Mi örökségül reánk szállt;

Mind, amely rossz gyümölcsöket

A rossz fa bosszúdra termett!

Nézz szent Fiadnak vérére,

Minket ne vonj ítéletre,

És bűneinkért meg ne feddj,

Sőt mindenekben megengedj,

AMINT MI IS MEGENGEDÜNK,

HA KIK VÉTETTEK ELLENÜNK!

ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,

Mely rajtunk erőt vehetne!

Jól tudod, mily gyarlók vagyunk,

Sőt könnyen eltántorodunk.

SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL,

Mely lest hány nékünk akárhol!

Ha néked nagy dicsőséges,

Nékünk pedig épületes

A kísértőt ránk bocsátni,

Így hitünk próbára vonni,

Add nékünk a győzedelmet,

Megkoronázván hitünket!

Hogy tőled kérjük ezeket,

Ily okok indítnak minket:

MERT TIÉD AZ ORSZÁG:

Néped vagyunk mi és örökséged,

Jó Királyunkhoz szükségben

Hogyne folyam’nánk merészen?

Velünk jót tenni akarván,

Arra tehetséged is van:

TIÉD A teljes HATATALOM,

Égi s földi birodalom;

Jót tenni méltó is hozzád,

DICSŐSÉG  tér ebből reád.

Aki kérésében haboz,

Az tőled üres választ hoz.

De mi, Krisztus érdeméből

Nyugodt szívvel lévén erről,

Hogy megadsz, valamit kérünk,

Kérésünkhöz ÁMEN-t teszünk.

(Legyen néked magasztalás

És tőlünk nagy hálaadás,

Mert tiéd az ország, tiéd

A hatalom és dicsőség,

E földön és a mennyekben,

Most és örökké. Ámen.)

   Ismeretlen szerző

URAM, SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL

Kísért a bűn. A lelkem beteg, fáradt…

Uram, építs nagy kegyelmedből várat

Remegő szívem, zord életem körül,

Mert a Sátán, gonosz; csábít és örül

Ha tőrbe csalhat, s vadul bűnbe ejthet.

S ímé – Uram, én – én a Te gyermeked

Vagyok; Gyalázni Neved nem akarom.

Szégyen reám nézve, de gyenge a karom

Megvívni minden bűnnel, kísértéssel.

Pokol hada békémet tépi széjjel.

De Te erős vagy, segíthetsz, tudom jól.
Uram, szabadíts meg a gonosztól.

Kemény a harcom, sötét felhők jönnek.

Tűnik a fény, az árnyak nőttön nőnek.

Keresztülszőttek félelmes pokolhálók,

Lábaimon már alig-alig állok.

Hiába gát, hiába korlát, törvény,

Mégis benyel a mélység, bűn, örvény.

Nagy Hatalom, hogy álljak ezzel szembe?...

Lelkem remeg, szívem össze van törve.

A nagy árat Te értem megfizetted,

A Golgotán értem repedt meg a szíved.

S elhagyjalak? Félek a gondolattól.

Uram, szabadíts meg a gonosztól.

Szívem gonosz, s indulatom, vágyam,

A bűneim, a szemem, kezem – lábam….

Ó emberem… minden, minden mi bennem régi…

A lelkemet is a Sátán csalja, kéri.

Gonosz a had, mely kísért, kerget támad,

Tönkre tesz, és sorsom a pokol marad.

Elkárhozni, óh, jaj, én nem akarok!

Feléd nyúlnak hát a reszkető karok,

Megragadlak mentsváram, erősségem!

Beléd vetem parányi tört reményem!

Hogy ment legyek bűntől, pokoltól, jajtól:

Uram, szabadíts meg a gonosztól!

(számomra ismeretlen szerző,

 -  Szeredai László[Zilah] szavalatos füzetéből másoltam, 1984)

„NEM TEST ÉS VÉR ELLEN VAN TUSAKODÁSUNK…” 

Viaskodunk fehér ördögökkel,

Kik miként az ég villáma, gyorsak,

S miként a szélvész, lankadatlanok.

Tüzet okádnak, kegyetlen dühvel,

S a szívbe vetik a konkoly magot,

Félelmet, gyanakvást, haragot.

Viaskodunk hazug ördögökkel,

Mint mérgezett nyíl, megsebbzett szavunk,

Hullnak a gyanútlan áldozatokra.

Hű Jézusunk, csak Te ne hagyj el!

Oltsd el hamar a gyűlölet tüzét,

Fékezd meg a démonok bősz seregét!

  Gerő Sándor (Harangláb)

Ne mondj le rólam!

Én mindennap újra kezdek,

mert mindennap csatát vesztek

a Sátán ellen, Istenem.

De mindennap meg is bánom,

Sőt mindennap megutálom,

mi foltot ejt a lelkemen.

Míg mindennap újra kezdek

és mindennap bűnöm bánom,

sóhajtások és keservek

között fakad imádságom:

Míg tart bennem e küzdelem,

ne mondj le rólam, Istenem’!

                   Békefi Pál