NAPI ÁHÍTAT
Ma 2015 augusztus 25. kedd, Lajos napja van.
Kapcsolat a nagycsaláddal
A rokonságban is az első szabály: légy egészséges, hogy
egészségesen kapcsolódj
1 ,Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem
engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak
nélkül is nyerje meg őket,
2 ,felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre.
3 ,Ne a külső dísz
legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása
vagy különféle ruhák felöltése,
4 ,hanem a szív
elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes
az Isten előtt.
5 ,Egykor a szent
asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat:
engedelmeskedtek férjüknek,
6 ,ahogyan Sára
engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót
tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől.
7 ,És ugyanígy, ti
férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel,
adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az
élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba
. 8 ,Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők,
testvérszeretők,
könyörületesek, alázatosak.
9,Ne fizessetek a gonoszért
Magyarázat:
Az egyház (és a helyi gyülekezete is) értelemszerűen apróbb sejtekből: személyekből és családokból tevődik össze. Nem történhet meg az, hogy elmélyült, jó viszonyban vagyok a gyülekezettel, ha az előbbi kapcsolatban elégtelenül teljesítek. Mint ahogy az Istennel sem lehet az embertársunk kárára „különbékét” kötni, a jó közösségi kapcsolat sem tűri meg a családon belüli rendetlenséget. Mivel minden mindennel összefüggésben van, ha egészséges közösségi életet szeretnénk, mindenekelőtt a magunk háza táján kell rendet tenni; pontosabban kérni a „rend Urát”, hogy mutasson rá a megoldásokra. Tudnunk kell, hogy a „nagycsalád” egyetlen területét sem szabad elhanyagolni: csak mert egy-egy rokon távolabbi, azért még nem idegen! A vele való kapcsolat épp olyan fontos, mint a jól látható közeliekkel. Férjek és feleségek házastársi kapcsolatának kritikus területeit vázolja fel az ige: engedelmesség, tisztelet, istenfélő, tiszta élet, a „szív elrejtett emberének” felszínre segítése, a gyengébbnek kijáró figyelmesség, megértés, imádság... olyan fogalmak ezek, amelyek nem maradhatnak a Biblia lapjain! Közénk kívánkoznak, hogy minden területen rend lehessen végre: egyházban, gyülekezetben, családban és bennünk is! /BL/
Az én gyülekezetemről csak azt mondhatom, hogy én is a része vagyok. Így én is hozzájárulok ahhoz, hogy béke vagy éppen veszekedés, mások elismerése vagy tiszteletlenség uralkodik-e. Hogy valaki segítséget kap, vagy magára marad. Hogy szeretettel vagy közömbösséggel találkoznak-e nálunk az emberek. És a sort tetszés szerint lehetne folytatni. Az a vigaszom, hogy mindezt nem egyedül kell megoldanom. Személyesen Isten akar segítségemre sietni.
(Beke László)
Az egyház (és a helyi gyülekezete is) értelemszerűen apróbb sejtekből: személyekből és családokból tevődik össze. Nem történhet meg az, hogy elmélyült, jó viszonyban vagyok a gyülekezettel, ha az előbbi kapcsolatban elégtelenül teljesítek. Mint ahogy az Istennel sem lehet az embertársunk kárára „különbékét” kötni, a jó közösségi kapcsolat sem tűri meg a családon belüli rendetlenséget. Mivel minden mindennel összefüggésben van, ha egészséges közösségi életet szeretnénk, mindenekelőtt a magunk háza táján kell rendet tenni; pontosabban kérni a „rend Urát”, hogy mutasson rá a megoldásokra. Tudnunk kell, hogy a „nagycsalád” egyetlen területét sem szabad elhanyagolni: csak mert egy-egy rokon távolabbi, azért még nem idegen! A vele való kapcsolat épp olyan fontos, mint a jól látható közeliekkel. Férjek és feleségek házastársi kapcsolatának kritikus területeit vázolja fel az ige: engedelmesség, tisztelet, istenfélő, tiszta élet, a „szív elrejtett emberének” felszínre segítése, a gyengébbnek kijáró figyelmesség, megértés, imádság... olyan fogalmak ezek, amelyek nem maradhatnak a Biblia lapjain! Közénk kívánkoznak, hogy minden területen rend lehessen végre: egyházban, gyülekezetben, családban és bennünk is! /BL/
Az én gyülekezetemről csak azt mondhatom, hogy én is a része vagyok. Így én is hozzájárulok ahhoz, hogy béke vagy éppen veszekedés, mások elismerése vagy tiszteletlenség uralkodik-e. Hogy valaki segítséget kap, vagy magára marad. Hogy szeretettel vagy közömbösséggel találkoznak-e nálunk az emberek. És a sort tetszés szerint lehetne folytatni. Az a vigaszom, hogy mindezt nem egyedül kell megoldanom. Személyesen Isten akar segítségemre sietni.
(Beke László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése