Keresztény versek

Fehérruhás sereg

(Jel 7,13-17.)  

Megtisztultak a Bárány vérében.

Nem éheznek, nem szomjaznak többé.

Isten kegyelme: nem fogyó, friss forrás.

Nincs többé könny, - csak öröm - örökké!

Siklós József (Szádhoz a kürtöt c. kötetből)

OLYAN VOLT AZ CSAK, MINT EGY NAGY VIHAR

                                             

Megtépett, szétvert, villámcsapta táj.

Ködje úgy oszlik, mint az alkonyat.

Fölötte áttört, metsző napsugár,

Csöndes víz csókolja a partokat.

A néző sejti, hogy valami volt!

Valami, hogy a táj majdnem kihal!

Valami, hogy a tájra jég csiholt!

Valami vészes, észbontó vihar!

S ahogy megkínzott, megvert fenyvesek

Zöld koszorúja szebb vihar után,

Épp úgy bennem is minden fergeteg

Meglapul, sunyit, elalszik talán.

És olyan lesz csak minden jégverés,

Minden csalódás, minden, ami mar,

Mint mély álomból lassú ébredés,

Mint régen elmúlt, vészes, nagy vihar!

És hogyha kérdik: Mint hullott a jég?

A zöldellő fű semmit nem felel,

És hogyha mondják: milyen volt a lég ?-

A tépett madár újra énekel!

És hogyha kérdik, (látván letarolt

Megtépett, szétvert fáim gallyival)

A múlt időknek milyen hangja volt?! –

… Olyan volt az csak, mint egy nagy vihar…

  Kárász Izabella „Fényből fényességet” 127.

„A királyiszék és a Bárány előtt álltak”

Hatalmasak az alkotásaid! 

Hatalmasak az alkotásaid, Istenem!

Mi emberek rajta mily parányok vagyunk.

Te hozod a hajnalt, az alkonyt is Te küldöd.

Akaratod szerint élünk vagy meghalunk.

Hatalmasak az alkotásaid, Istenem!

A kis virág, a fűszál, tavasz, nyár, ősz és tél,

A csillagmilliárdok, a nap és az ég,

Minden, minden nagyságodról beszél.

Te látod az ember tervét és vágyát. 

Halk ima, kérés, erőtlen sóhaj ha száll,

Hatalmas Isten, mind hozzád talál.

A képzelet csapong és nem talál föl soha

De szívemben élsz, óh, én tudom, hiszem.

Hatalmasak az alkotásaid, Istenem!

   Dani Zoltán     (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Balog Miklós

A vakon született meggyógyítása

Születésétől vak koldust

Látott Jézus egyszer.

„Ez a bűnös, vagy szülei,

Kit Isten így megver?”

- Kérdezték a tanítványok,

De Urunk ezt mondta:

„Ez se bűnös, meg azok se,

Másért van e próba:

Isten dicsősége lesz majd

Nyilvánvaló benne.”

Sarat csinált, s rákente az

Öröktől vak szemre.

„Mosakodj meg Siloámnak

Tisztító tavába!”

Szót fogadott erre a vak,

S megnyílt a látása.

De a farizeus horda

Meghurcolta érte,

Őt is, meg a szüleit is,

Mind, ki Jézust védte.

Azt hozták fel ürügynek a

Názáreti ellen:

„Szombatnapon sarat csinált,

Tehát bűnös ember.”

 „Bűnös vagy nem?! Mit tudom én,

Bármit kiabáltok.

Egyet tudok – szólott a vak –

Vak voltam, most látok!”

Bárkit bármi az igazi

Emberségben gátol:

Óva inti az Úr Jézus

A lelki vakságtól.