Keresztény vers- ISTEN MADÁRKÁI

ISTEN MADÁRKÁI

Isten madárkái tovahagytak minket.

Verebek lakják most fecskefészkeinket.

Isten madárkái messze délre szálltak.

Fényes napkeletig bizony meg se álltak.

Őket a hideg tél utol se éri.

Röptüket ragyogó napsugár kíséri.

Hozzánk tavaszt hoznak, tőlünk nyarat visznek.

Csalóka, szép ősznek egy percig se hisznek.

Istenem, ha én is madárkád lehetnék,

zord, hideg világban tavaszt hirdethetnék!

Milyen jó is volna! Jöhetne hideg tél,

dermesztőn, fagyosan fújhatna hideg szél:

messze délre szállnék, addig meg se állnék.

Én Istenem, bárcsak madárkáddá válnék!

Ó, adj nekem, kérlek, boldog fecskeszívet,

napsugárral teltet és Tehozzád hívet!

Adj nekem hitszárnyat, könnyű fecskeszárnyat,

ha jön a hideg tél, hogy Tehozzád szálljak,

szerető szíveden puha fészket rakjak,

s örökkön örökké Tenálad maradjak!

Túrmezei Erzsébet

Keresztény vers- Emlékezés

Emlékezés

Uram, ha meg nem lellek téged,

még ifjú évek hajnalán,

éltem gondok, keserűségek

félelmek lánca lesz csupán.

De így a földi vak borúba

Ég fényét  küldötted nekem

s láttam kezed ezerszer újra

segítni hűn, kegyelmesen.

Erő s Isten ha nem lett volna :

én, gyönge, hogy szabadulok?

A földre verve, megtaposva

meg tán sohasem gyógyulok!

De nem, kezed lenyúlt én értem,

és minden fáradság, veszély

sasszárnyakat ragasztott nekem,

könnyen repültem ég felé...

S most, hogy látom öreg szemekkel

két hű kezed hogy hordozott:

égharmatjával, szent Igével

jó s rossz napon megitatott:

Tudom, ha eljő is halálom,

fénylő hazába felvezet...

Szelíd elalvás... édes álom

paradicsomba ébredek.

     Csia Lajos

Keresztény vers- Hazafelé

Hazafelé 

Valaki azt írta:

télben is  viruló

illatozó, üde

rózsák az emlékek.

Mennyi ilyen rózsa

szépsége ragyog rám

amikor a megtett     

útra vissza nézek!

Mennyi szívet-lelket

vidító ajándék!

Mintha tél idején

rózsakertben járnék.

De mért tartson fogva

gyönyörű igézet,

amikor százszor szebb,

ha az emlékrózsák

kertjéből a holnap felé nézek.

Rózsák illatoznak

A tövises úton,

amelyiken jöttem,

De előttem ragyog

az atyai hajlék

Jézus vére által

kitárt kapuja,

s Krisztus jár előttem.

Mögöttem maradnak

rózsák és tövisek,

utak és emlékek...

Krisztus jár előttem!

Őreá tekintek.

Hazafelé tartok

és előre nézek.

Keresztény vers- SIMEON

SIMEON 

(Lukács 2, 25-32)

Ősz már hajam, még meg nem halhatok,

térdem roggyan, még meg nem halhatok,

rest már fülem, még meg nem halhatok,

karom remeg, még meg nem halhatok,

tüdőm zihál, még meg nem halhatok,

fogytán erőm, még meg nem halhatok,

halni vágyom, de mégsem halhatok!

Hűséges Isten, hiszen Te ígérted:

Meglátom Őt, a régtől megígértet!

Közeledik egy kis falusi asszony,

hogy csecsemőt az Úrnak bemutasson.

    És látva lát

    az oly rég hályogos szem,

    és zeng az ének,

    és fénylik Jeruzsálem!

Gyermek felé nyúlnak a száraz karok:

Minden népre üdvösség fénye ragyog!

Láttam. Tudom, És nem hiába éltem.

Szolgád, Atyám,

bocsásd el békességben...

          Siklós József 

Áldott szép öszi napot kívánok! Kata