Keresztény vers - NEKEM AZ ÉLET…

                   

NEKEM AZ ÉLET…

Most a tavasz dalára hallgatok.

Körülölelnek könnyű illatok:

a föld szaga, az édes sarjadás.

Közel a húsvét, a feltámadás. –

Tavasz bolyong most erdőn, réteken.

Dalol, az életről dalol nekem.

Útjára lenge barkaág hajol.

Az életről, az életről dalol.

A légbe’ hangok halk hulláma ring:

„Az élet álmaink és vágyaink… –

Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk.

Az élet sóhajunk és bánatunk…”

A légbe’ hangok halk hulláma zúg.

Tavasz dalol… a dala oly hazug.

Ajkamon könnyű, halk mosollyal én

állok rügyet fakasztó reggelén

a földszagú, idegen dal felett,

és Jézus, Életem, köszöntelek.

„Nekem az élet”? Te világ, te föld,

ne hidd, hogy színed, illatod betölt,

a színed, fényed, vágyad, illatod.

Minden virágod ideadhatod,

s lelkem kiált, sikolt epedve: Még!

„Nekem az élet Krisztus!” Ő elég.

Színed, virágod, terved, vágyadat:

tavaszi föld, a szívem megtagad.

Földszagú dal, zenghetsz a réteken,

én megtagadlak! Más az énekem.

Lelkemre hullnak fények, sugarak.

Megyek a kéklő tiszta ég alatt,

utamra hajlik barka, mirtuszág,

és zengem én az élet himnuszát,

az Életét… az Úrnak Krisztusát.

Túrmezei Erzsébet