Mégis
Milyen sokat kellene hinnem,
s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.
Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél, viharban, vészben
s hányszor eltévedek.
Mégis… elcsüggedjek, megálljak?
miért csüggedjek el?
Hisz oly keveset hiszek még,
s már az is fölemel.
Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.
Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő
s egész a célig elsegítsen,
hatalmas Isten Ő.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése