Áldott napot kívánok! Kata

Napi áhítat

Ma Június 6. Hétfő, Norbert, Cintia napja van.

Az Úr elhívja Gedeont


Olvasmány: Bír 6,11–24

Ha Isten azt mondja, hogy tedd meg, akkor képes is leszel rá!
„Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. 12Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! 13Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, URam, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott! 14[Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!] 15Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. 16Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. 17Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! 18Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. - Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. 19Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. 20Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. 21Ekkor az ÚR angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22Amikor Gedeon látta, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó URam, mert az ÚR angyalát láttam színről színre! 23Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! 24Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és így nevezte el: Az ÚR a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.”

Magyarázat:
Isten különleges módon viszi végbe munkáját. Egy-egy feladat elvégzésére nem tesz közzé felhívást, nem hirdet pályázatot, hogy a legalkalmasabb személyt kiválassza. Megkeres embereket, megszólítja őket és elindítja a küldetésben. Mint Gedeont...
Tényleg ő volt a legalkalmasabb? Nem lett volna nála erősebb, bátrabb, tapasztaltabb ember egész Izraelben? Biztosan akadt volna ilyen, ám most mégsem rájuk volt szükség. Ugyanis nem a szabadítás volt az egyetlen szándéka Istennek, hanem az, hogy meglássák: az Úrtól jön a szabadulás.
Isten nem téved. Tudja, miért téged választ. Arra hív, hogy bízz benne. Hidd el, hogy az, amivel rendelkezel, mindenre elegendő az ő kezében. „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.” (2Kor 10,3–4)
Mire kért legutóbb Isten? El tudod hinni, hogy amire elhívott, azt a te erőddel akarja véghez vinni? Sokkal jobb, ha alkalmasságod Istenből fakad, mint ha önhitt magabiztosság vezérelne. Ha benne bízva elindulsz, azt is meg fogod tapasztalni, hogy erőtlenséged miként lesz erősséggé. Mit válaszolsz a hívására?

(Hajnal Zoltán)

Forrás:  napiahitat@baptist.hu

Igéskép

Keresztény versek

Nem lehet

Nem lehet,
hogy mindig csodák essenek
elmaradt, okos tettek helyett.
Nem lehet,
hogy szakadatlan önsorsrontásban
mennyei seregek
mindig megmentsenek.
Nem lehet,
hogy elszalasztva lehetőségeket,
eltékozolva annyi szent időt,
elásva sok-sok tálentumot,
mindegyre új tálentum, új idő
s új lehetőség adassék.
De az sem lehet,
hogy a tékozló gyermeket
Atyja be ne fogadja!
És az sem lehet,
hogy a kilencvenkilencet
otthagyva a Gazda,
az elveszettet
sorsára hagyja, s fel ne kutassa.
S ha lejárt az időm,
s utolérnek bűneim,
reám szakad az élet,
a latornak járó kemény ítélet,
s a mellettem függő Úrhoz kiáltok,
nem lehet, hogy megannyi átok
szerte ne foszlanék nyomban,
- és ugye még az is lehet,
hogy azon a napon Vele együtt leszek
a Paradicsomban?!
Erdélyi Csaba
Bizodalmam az Úr
És szólt a próféta,
bölcs szavára
felfigyelt a nép:
,,Akik az Úrban bíznak,
erejükben megújulnak,
szárnyra kelnek
és futnak,
de nem lankadnak,
járnak és
soha nem fáradnak."
Hallottál-e már
ily biztató
és sokatmondó
szavakat?
Azokhoz szól,
kikben fogytán az erő,
az aggodalom magasra nő.
Kiknek nem bizodalmuk az Úr,
reménytelen feszül az élet-húr.
Embertársam!
Bízd életed Isten kezére,
bízz az Úrban, hogy
megújuljon erőd,
repülj, mint a sas,
hogy győzelmet arathass.
Én az Úrban bízok
rendületlenül,
segíts, Uram, hogy úgy legyen
szüntelenül.
Antal Ferenc

Nézek fel rád
Tér és idő korlátai
közül, halandó testbe zárva
nézek fel rád, teremtő ISTEN,
időtelen, felfoghatatlan.
Ki arcodat nekem is adtad,
gyarló voltomban is szerettél,
JÉZUS KRISZTUSBAN megváltottál,
s felettem tartod kezedet.
Csodállak és imádlak Téged,
ki, bűneim mind eltörölve,
élsz bennem is a LÉLEK által,
ahogy megváltott milliókban.
A végtelent is átölelve
uralkodol téren, időn, s míg
irányítod véges utam itt,
hazavársz az örök hazába.
Füle Lajos





Csak Jézusra nézz!

Gondold meg, bűnös ember, hogy nem a
Krisztus melletti kitartásod tart meg téged - hanem
Krisztus. Nem az örömöd Őbenne ment
meg téged - hanem Ő maga; még csak nem is a
hited, noha az az eszköz - hanem az Ő vére és
áldozata. Ezért ne a reménységedre
tekints, ne
a hitedre, hanem Jézusra, hited elkezdőjére
és
bevégzőjére! Nem az imánkra, nem a hitünkre,
nem a cselekedeteinkre és nem az érzéseinkre
kell építenünk az életünket, hanem egyedül csak
Jézus Krisztusra!
Könnyen gondolunk arra, hogy valami
nincs rendben velünk, vagy az érzéseinkkel
van a gond, és nem jut eszünkbe, hogy ne önmagunkkal
foglalkozzunk, hanem Krisztussal.
Soha ne önmagatoktól várjatok szabadulást
és
segítséget, ne is a lelkipásztortól, vagy valamiféle
eszköztől és módszertől, amely nem
Krisztus
szerinti! Nyomatékosan kérlek benneteket,
szemeteket
egyszerűen csak Őrá vessétek!
Engedjétek,
hogy tudatotokat állandóan átjárja
az Ő halála, harca, szenvedése,
áldozata, dicsősége
és közbenjárása! Ha reggel felébredtek, Őt
keressétek, ha este nyugovóra tértek, Őbenne
bízzatok!
C. H. Spurgeon

Jézus Krisztus szenvedése

Te, drága Jézus, mi történt tevéled,
hogy oly keményen sújt a zord ítélet?
A szörnyű vétket el mivel követted?
Mi volt a tetted?
Megostoroznak, tövissel csúfolnak,
arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak,
epét ecettel kínálgatni mernek,
keresztre vernek.
Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje?
Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!
Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam,
fejedre hoztam.
S mily büntetés mit a világ reád mért?
A jó nyájőrző szenved a juháért;
a bűnért, melyet szolgák elkövettek,
az Úr fizet meg.
Meghal a jó, ki hűség volt s alázat,
az él, ki Isten bántására lázadt;
a vétkes ember sértetlen, s bilincsben
ott áll az Isten.
Ó, mérhetetlen szeretet, csodás hit,
amely a kínok zord útjára rávitt!
Én vigadozva élek és örömben,
Te kín-özönben.
Ó, nagy Királyom, minden kor Királya,
hűségedet hogy hirdethesse hála?
Nincs emberszív, melyben tanács fakadhat:
Néked mit adhat?
Ha trónusodnál, Jézusom, Vezérem,
fejem ragyogva fürdik majd a fényben:
énekelek, hol szentül zeng az ének,
dicsérve Téged!
Johannes Heermann
Fordította: Áprily Lajos

REGGEL
Reggel, ha felnyitom szemem,
Imádlak, áldott Istenem.
Megköszönöm az éjszakát,
Melyen szent karod hozott át...
Az álmot, csendet, pihenést,
Az áldott, hű gondviselést,
A reggelt, melyre virradtam:
S ma is Rád bízhatom magam.
Könyörgöm, adj ma új erőt,
Ha Sátán jön, legyőzzem őt...
Adj hitet, bizalmat sokat,
A feladatra erős kart,
Támaszt, ha próba ér, csapás,
Ha az ellenség vermet ás,
Ha zúg az ár, ha jön a vész,
Ha a bűn elsodorni kész...
Adj ma alkalmat, Istenem,
Hogy munkám úgy végezhessem,
Hogyha leszáll az alkonyat,
Ne bánjam ezt a napomat,
S ha rám tekintesz kegyesen,
Énbennem örömöd legyen!
Dénes Ferenc

Valaki véd
Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem.
Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.
Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.
Ha üldöztek, jól elrejtett,
s jelezte a csapdát, vermet.
Mikor álltam bírák előtt,
Ő adott szavamnak erőt.
Ha nehéz volt munkám, dolgom,
Ő segített ezer módon,
s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat, szégyen érjen.
Valaki véd, szeret engem,
pedig talán nem érdemlem.
Tóth Endre

CSENDES PERCEK
Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.
Kanyarognak fekete sorok,
s felragyog bennük fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz, s szívem közepébe
mint röntgensugár, hatol be szemed.
Hogy általában mindent tud az Isten:
gyermek-hittankönyvben benne van.
Térdem remeg, beleborzong a lelkem:
,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?"
Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,
vesébe látó isteni tekintet...
,,De minden bűntől - hirdeti a Könyv -
Jézus vére megtisztított minket!"
És térdre hullva imádkozhatom,
bűnvallás, kérés mind felszínre törhet,
és hála, hála mindig, mindenért!
,,Megnyittatik a zörgetőnek..."
Pár perc pereg le mozdulatlanul.
Csodálván mondom: ,,Micsoda az ember!
Bejárja örökkévalóság tájait,
találkozik a Végtelennel:
bűnös szíve - a Kegyelemmel..."
Siklós József











Két költöző madár
Két költöző madár
- mint mátkapár -
tavaszba ér, egymásra vár.
Szárnyuk könnyű, merész,
szívük fészekrakásra kész,
s mire eljön a nyár,
a fészek készen áll.
Mert így kell lenni:
fészket rakni, fiat nevelni,
kék ég alatt dalolva szállni,
minden szépséget megcsodálni,
s mire lehull az őszi este,
repülni innen messze, messze...
Itthagyni fészket, vágyat, álmot,
hisz minden szépet megtalál ott,
a h o v a s z á l l
öreg szárnnyal, de ifjú szívvel
két költöző madár.
Füle Lajos

Könnyek ösvényén
(Részlet)
Vériszapos zsákmánycsapda kell,
hogy megiszonyodj önmagadtól,
és fölismerje a vaksi szem
az Ő arcát - a könnyek ösvényén -,
akiről már azt hitted, végleg elhagyott,
pedig kitárta kezét naphosszat feléd...
És ekkor a felcsukló könyörgés
beleolvad a harangzúgásba.
Az átszegezett kezek ölelésre
nyílnak az égtájak felett;
a szabadulni vágyóknak megváltást
kínálnak. Tekints a keresztre!
Az útjelzőre! Ma még lehet.
S Krisztus utat nyit majd neked
a holtak köves pusztáján át -
és halálból az életre kivezet.
Leleszi Balázs Károly

Boldog vagyok
(Máté 5,2-12)
Boldog vagyok, mert szememet
fel, a hegyekre emelem,
lábadnál hallva tanításod,
édes Megváltóm, Mesterem.

Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.
Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.
Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
- tudom - megelégíttetik.
Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.
Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.
Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.
Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom - Jézus megígérte -,
a mennyországban lesz helyem.

Boldog vagyok, ujjong a lelkem,
mert a jutalmam végtelen,
bőséges lesz ott fenn a mennyben,
hol dicsérhetem Istenem!
Losonczi Léna

Gyökerek
Égbenyúló, ezüstszürke törzsek:
bükk-orgonasípok.
Szálegyenest a magasba törnek.
De most egyiküknek az útszélen
koronája helyett
vízmosta, izmos gyökereit nézem.
Tárul a fák földberejtett titka.
Hiszen a gyökerek
szívják az életerőt ágaikba.
Megfogódznak a talajban mélyen,
s ha zúg a zivatar,
tartják a fát szálfadöntő szélben.
Ezüsttörzsű, szép bükkóriások,
mennyi gyökeretek
lehet mélyen, ahova nem látok!
Gyökeretek arról vallat engem,
mennyi rejtett gyökér
fogódzkodik Krisztusba életemben,
hogy viharokban is erősen álljak,
ki ne száradjak,
életnedvet, új erőt találjak.
Gyökerek, mások szeme elől mélyen
elrejtett gyökerek,
növekedtek-e a nyár csendjében?
Áradhat-e győzelmesen bennem
Krisztusom ereje,
hogy a csendben új gyümölcs teremjen?
Új gyümölcs, mit maga Krisztus érlel!
Segítsen ez a csend
Őt ölelni egyre több gyökérrel!
Túrmezei Erzsébet
Egymásért
Isten szervesen összekapcsolta a gyermekeit egymással,
mert egy Test tagjai vagyunk (vö. 1Kor 12,12). Ennek a
kapcsolatnak számtalan pozitív hatása lehet az életünkben.
Milyen szép lenne, ha figyelnénk egymásra, ha hallgathatnánk
egymásra, ha mindegyikünk többre becsülné
embertársát, mint önmagát!
Senki sem gyönge mindenkor,
és senkinek sincs mindenre ereje.
Isten kegyelmi ajándéka folytán
mindenki tehet olyat, amire más nem képes.
Nincs, akinek ne lenne semmije,
és nincs olyan, akinek megvan mindene.
Mindenki rá van utalva másokra,
és mindenki megelégíthet másokat.
Manfred Siebald nyomán

Ének a cseresznyefáról
A cseresznyefáról szól az énekem,
ablakunkra árnyat sűrű lombja vet,
a cseresznyefán egy fekete rigó
bujkál az ágak megett.
Repülnek az évek, sokszor hull a lomb,
de tavasszal újra tenger rügy fakad,
s a sziromhullásban állunk boldogan
virágzó ágak alatt.
Valamikor régen hárman álltak itt,
ámde kettejéről senki sem evett
mosolygó gyümölcsöt, így marad csak ő
áldásul három helyett.
Hajdanán az udvar szebb volt, tágasabb,
keletről a napfény reggel érkezett,
azóta beépült, s kint rekedt a fény,
alig lát már ma eget.
A cseresznyefának sorsa mostoha:
fényesőre lombja sóvárogva vár,
s ég felé sietve nő, csak egyre nő,
hisz ott még van napsugár.
Már fejével újra fénybe érkezett,
már hegyén gyümölcse újra megterem,
hirdeti a boldog, termő életet,
mely áldott és végtelen.
A cseresznyefától megtanultam én:
fölfelé visz utunk, meddő életünk
úgy terem gyümölcsöt, hogyha fénybe ér,
célunkhoz úgy érkezünk.
Hogyha gyilkos árnyak elborítanak,
fölfelé igyekvő vágyunk lel utat.
A cseresznyefával így igyekszem én,
s meglátom majd az URAT.
Füle Lajos

Református énekek

Az Úr Isten az ő lakó hajlékát

A szent város dicsérete
Genf, 1562

1. Az Úr Isten az ő lakó hajlékát Az ő szentséges hegyén helyezi, És a Siont ő inkább szereti, Hogynem Jákóbnak akármely sátorát.
2. Azért ott énekelnek szép éneket, Mond az Isten, és itt örvendeznek, Mert én dicsőségére e helynek Támasztok nagy-szép élő kútfejeket.
Béza T., 1519–1605

88. Úr Isten, én idvességem

Könyörgés halálos veszedelemben
Genf, 1562

1. Úr Isten, én idvességem, Éjjelnappal kiáltok hozzád! Könyörgésemet meghallgassad, És tekintsd meg nagy ínségem! Kegyesen hajtsd hozzám füledet, Értsd meg én esedezésemet!
2. Az én lelkem nyavalyákkal Teljességgel eláradt, eltölt: Mint aki már a sírba készült, És a pokolra alászáll, Vagyok ahhoz szinte hasonló, Akinek már kész a koporsó.
3. Megfosztattam életemtől, Mint akiket agyonvertenek, Kik a halottak közt hevernek, Kikről már nem emlékezel. Kik eltemettetvén feküsznek, És te kezedből kiestenek.
4. A koporsóba től engem, Bévetél a setét mélységben, Holott haragod nyom keményen; Elborítád szegény fejem Nagy árvizednek habjaival, Mik rám rohannak nagy zúgással.
5. Engem te megutáltatál, És tőlem én ismerőimet Elvitted, elhagytak engemet, És a tömlöcbe taszítál, Holott kemény fogságban vagyok, Melyből ki nem szabadulhatok.
6. Uram, miért vetsz el engem, Miért rejted el szemeidet? Szegény vagyok, erőm elveszett, Jaj, mely igen gyötrettetem! Ez én régi nagy ínségemben Előtted vagyok rettegésben.
7. Nagy haragod reám borult. Nagy rettegés engem körülvett, És teljességgel elmerített, Mint az árvíz, reám tódult. Sanyargat engem minden dolog, Valamely énkörültem forog.
Béza T., 1519–1605

89. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem

Isten ígéretei beteljesednek (A Messiás-királyról)
Genf, 1562

1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Me-lyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadásod.(10)
2. Az egek hirdetik sok csuda dolgodat, :/: A szent gyülekezet te igazságodat, Mert vajon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az erős angyalok seregében vagyon-e, Ki e dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?
3. Igen rettenetes e fölséges Isten, :/: Őtet féli minden a szent gyűlésekben, Ó, seregek Ura, minden enged tenéked, Te nagy erős Isten, vajon ki érne véled? Tenálad lakozik a te nagy igazságod, Soha el nem múlik a te igaz mondásod!
4. Boldog a nép, amely tenéked örvendez, :/: Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez. Fényes orcád előtt ezek járnak merészen, És a te nevedben örvendeznek szüntelen, Mert nagy dicsőségre őket felmagasztalod, És jótéteményed rajtuk megszaporítod.
5. Te vagy ékessége az ő erejüknek, :/: Minden hatalmukat te adtad nékiek. A te kegyelmedből orcánkat fölemeljük, Tetőled, Úr Isten, mi paizsunkat vettük, És a mi királyunk a te fegyvered nélkül, Ó, Izráel Ura, nem lehet segítségül!
6. Gondold szolgáidnak nagy gyalázatjukat, :/: És hogy sok népeknek iszonyú szidalmát Keblemben hordozom, kik tégedet bosszantnak, Gyalázván homlokát fölkenett királyodnak. Dicsőség tenéked és áldassál, Úr Isten, Melyre minden néptől mondassék: Ámen, ámen!
Béza T., 1519–1605

 Tebenned bíztunk eleitől fogva

Isten az örökkévaló hajlék
Bourgeois L., Genf, 1551

1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
2. Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása. 
3. Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól, Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezőben, Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad. 
4. Midőn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk, A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bűneinket, Titkos vétkünket ha előhozod És színed eleibe állítod. 
5. Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel, Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek, Mintegy hetven esztendei idő, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő. 
6. És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom; Elkél éltünknek minden ékessége, Elmúlik, mint az árnyék és az álom. De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat. 
7. Taníts meg minket azért kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük, És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!
8. Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket, Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vigasztalj minket és adj könnyebbséget, És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!
9. Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!
Béza T., 1519–1605

91. Aki a felséges Úrnak

Isten szárnyainak árnyékában
(1539) Bourgeois L., Genf, 1542

1. Aki a felséges Úrnak Lakozik oltalmában, És e nagy hatalmasságnak Nyúgoszik árnyékában, Az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kővárom, Ő életemnek oltalma, És csak őbenne bízom.
2. A vadásznak ő tőritől Téged megment féltedben; :/: A pusztító betegségtől Megoltalmaz kegyesen; Téged ő kedves szárnyával Takargat és béfedez, És az ő igazságával Mint paizzsal védelmez. 
3. Azért egyedül Istenben Vetem hiedelmemet, :/: Aki ül a magas mennyben, Abban vesd reménységed, És semmi kár téged nem ér, Sem nem esel veszélyben, És minden gonosz hátra tér, Házad felé sem mégyen. 
4. Mert az ő szent angyalinak Megparancsolta nyilván, :/: Hogy téged oltalmazzanak Minden te utaidban. Tégedet ezek nagy szépen Ő kezükben hordoznak, Hogy lábad meg ne üsd kőben, Oly híven igazgatnak. 
5. Sárkányon és oroszlánon Minden kár nélkül járhatsz, :/: Oroszlánkölykön és kígyón Lábaiddal tapodhatsz. Mond Isten: őtet megtartom, Mert engem szívből szeret; Én őtet megoltalmazom, Mert ismeri nevemet. 
6. Mihelyt hív könyörgésében, Őtet menten segítem; :/: Véle leszek ínségében, Melyből hamar kivészem; És nagy dicsőségre őtet Emelem, magasztalom, És az én segedelmemet Őneki megmutatom. 
Marot K., 1496–1544

92. Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet

Az igazságos Isten dicsérete
Genf, 1562

1. Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet, És a te nevedet Énekkel magasztalni. Hogy ember áldja reggel Te nagy jó voltodat, És igazságodat Dicsérje minden éjjel.
2. Lantban és hegedűben És szép cimbalmokban, Hangos citerákban, Dicsértessél zengésben! Dolgaidon örvendek Hatalmadat látván; Kezednek csudáján Örömömben éneklek. 
3. Sok és nagy csudálatos Te cselekedeted, Mélység bölcsességed, Beszéded drágalátos, E dolgot az esztelen Egy szálnyit sem érti, És meg sem tekinti, Hogy ez miképpen légyen. 
4. Hogy a gonoszok nőnek, Mint a fű a mezőn; Virágoznak szépen A sok istentelenek, Hogy örökké essenek A veszedelemben. Te vagy örök Isten Fölötte mindeneknek. 
5. Virágoznak a hívek, Mint a szép pálmafák, És mint a cédrusfák, Mik Libánonon nőnek. És az Úr hajlékában Ezek plántáltatnak, Szépen virágoznak Az Isten tornácában. 
6. Ámbátor megőszülnek, De mindazonáltal Nagy szaporasággal Szép gyümölcsöt teremnek, Hogy igazságát híven Mindenütt hirdessék Az én Istenemnek, Kiben hamisság nincsen. 
Béza T., 1519–1605

93. Nagy hatalmával regnál az Isten

Isten a világ dicsőséges királya
Genf, 1562

1. Nagy hatalmával regnál az Isten, Öltözvén felséges erejében, E föld kerekségét úgy helyezte, Hogy mozdulása nem lesz nékie.
2. Királyi széked kezdettől megvolt, Istenséged örökké országolt. A folyóvizek erősen zúgnak, A magas habok igen harsognak. 
3. És bár a tenger zúgjon erősen, És a habok hánykódjanak fennen, De ők mind semmik az Isten ellen, Mert ő hatalmasb a magas mennyben. 
4. Uram, megmarad a te mondásod, Merő hűség a te tudományod, Házadnak szentség ő ékessége, Melynek örökké nem leszen vége. 
Béza T., 1519–1605

94. Ó, erős boszszúálló Isten

Az igazság diadala
Genf, 1562

1. Ó, erős boszszúálló Isten, Ki bűnünkért büntetsz erősen: Jelentsd meg már hatalmadat! Mind e világnak bírája, Támadj fel, add meg valóba' A kevélyeknek jutalmát!
2. Míglen marad ez büntetetlen, Míg fuvalkodnak föl kevélyen A gonosz istentelenek? Míg élnek ily vigassággal, És az ő gonoszságukkal Vajon meddig dicsekednek? 
3. Uram, a te népedet rontják, És örökséged sanyargatják Minden irgalmasság nélkül. Özvegyet, árvát megölnek, Szegényt, jövevényt elvesztnek; Ezt mondják szentségtelenül: 
4. Az Isten e dolgot nem látja, A Jákób Istene nem tudja, Amiket mi szerzünk mostan. Én csudálkozom rajtatok, Hogy ily oktalanok vagytok! Fontoljátok meg valóban: 
5. Aki a fület teremtette, És a látó szemet szerzette, Hogy ne látna, sem hallana? A pogányok büntetője Titeket hogy ne büntetne: Ki mást tanít, hogy ne tudna? 
6. Az Isten minden szívnek titkát, Jól tudja minden gondolatját: Semmirekellők, jól látja. Boldog, akit te pirongatsz, És törvényedre tanítasz, És kinek vagy oktatója. 
7. Mert nem hagyja Isten ő népét, El nem taszítja örökségét, Sőt vagyon rájok nagy gondja. És midőn ideje eljő, Mindent igazán ítél ő, És a híveket megtartja. 
8. Ki ment meg a gonosztól engem? És ki támad fel énmellettem E gonosztévő nép ellen? Ha Isten nem őrzött volna, Már régen meghaltam volna, És most feküdném a sírban. 
9. Midőn mondom: ím, el kell esnem, Legottan megsegítesz engem Te nagy irgalmasságoddal. Mikor nagy bánatban volnék, És szívemben kesergenék, Megvigasztalál azonnal. 
10. Ítéletedhez hogy férhetne Az istentelenek törvénye, Kik jót hamisra fordítnak? Nagy sereggel összegyűlnek, Hogy az igazat megöljék És ártatlan vért ontsanak. 
11. De én csak az Istenben bízom, Ő énnékem erős kővárom, És ezeket megbünteti, Az ő számtalan bűnükért És gonosztéteményükért Az Isten őket elveszti. 
Béza T., 1519–1605

Áldott szép vasárnapot kívánok! Kata

Napi Áhítít

Ma Június 5. Vasárnap, Fatime napja van.

Szükség­helyzetben

Hét témája: Gedeon mint szabadító

Olvasmány: Bír 6,1–10

Ne csak akkor fordulj Istenhez, amikor te már csődöt mondtál. Ő elsősorban nem karitatív szervezet, hanem a legjobb barátod akar lenni.

„Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR Midján kezébe adta őket hét esztendőre, Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. Ott táboroztak, és tönkre tették a föld termését, egészen a Gázába vivő útig. Nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, marhát, vagy szamarat sem. Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel; úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguknak és a tevéiknek száma se volt, és behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. Amikor igen elszegényedett Izráel Midján miatt, az ÚRhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai. Amikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az ÚRhoz Midján miatt, az ÚR egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, és ezt mondtam nektek: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra.”

Magyarázat

Az Istennel való közösségről mindennap döntenünk kell. Szüntelenül két lehetőség van előttünk: rábízhatjuk magunkat az élő Úrra, vagy megtartjuk életünk irányítását a saját kezünkben. Ám a következményeit vállalnunk kell. Akárcsak Izrael népének...
Mennyire ismerős számodra az a helyzet, amelyről olvastunk? Kezdődik azzal, hogy ne akarja Isten megmondani, hogy mit tegyél. Folytatódik azzal, hogy összeszorított fogakkal megpróbálod tartani magad, amikor nem a várakozásaid szerint alakulnak a dolgaid. Mígnem megérkezel odáig, hogy a teljes „elszegényedéskor” mégiscsak Istenhez jössz segítségért. 
Miért kell kivárni a teljes összeomlást? Miért jó várni a legvégsőkig? Pedig mennyi fájdalmat, keserű csalódást, bizonytalan próbálkozást el lehetne kerülni!
A szükséghelyzetek olykor segítenek tisztábban látni, ám gyakran csak keményebbé teszik a szívet. Nem véletlenül szólít meg így az ige: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában...” (Zsid 3,7b–8) Ne várd meg a szükséghelyzetet az életedben, hanem bízd magad Istenre!

Imaáhítat

Imádkozzunk, hogy az Úr adjon új erőt 
a megfáradtaknak! (Ézs 40,27–31)

(Hajnal Zoltán)

Forrás: http://www.baptist.hu/napi-ahitat/

Keresztéyn versek

Bókay János

A HUSZONHARMADIK ZSOLTÁR  

                                     

Jóságos őrző pásztorom az Isten,

Szükségem, gondom immár semmi sincsen:

Dús rétein, mezőin megpihentet,

A nyugalom vizeihez terelget,

Lelkemet felüdíti szent nevében,

Mert az igazak ösvényére léptem.

Még akkor se rémítene az árnyék,

Ha a halál borús völgyében járnék:

Vessződ, botod védene, vigasztalna,

Rajtam gonosznak nem volna hatalma.

Asztalt terítesz, hogy melléd leüljek,

Ellenségeim láttára üdvözüljek.

A homlokomat olajjal töltöd be

És csordultig töltesz bort serlegembe

Körülölel nagy jóságod, kegyelmed,

társa maradsz örökké életemnek.

Hosszú napok,  évek támadnak, múlnak,

S én ott lakozom házában az Úrnak.

    

            ford.: Bókay János

A SZÁZADIK ZSOLTÁR       

Ujjongjatok, földi népek,

A mennyország Istenének,

Szolgáljátok vidám dallal,

Boldogsággal, diadallal.

Ő az, aki megalkotott,

Megsegített, meghallgatott. -

Mi vagyunk a kedves nyája,

Kiknek a föld a tanyája.

A kapuin menjetek be,

Hála égjen szívetekbe’,

Köszönjétek meg a kegyét,

És áldjátok dicső nevét.

Mert nagy az Ő kegyessége,

Száll nemzetről nemzetségre,

Hűséges és véghetetlen

Irgalomban, szeretetben.

  

            ford.: Bókay János

A SZÁZHUSZADOK ZSOLTÁR

                                               

Tengernyi sok gúnyt kiállottam,

Míg Istenhez kiáltottam:

„Peregnek, hazudnak a nyelvek,

Csak álnokságot kerepelnek;

Ments meg az emberek szájától,

Hogy be ne szennyezhessenek, -

Óvd meg, Uram a lelkemet!’’

Ó, ember, miért jár a nyelved,

Hazudozásával mit nyerhet?

Szavaid nyilakként sebeznek,

Halálos mérget permeteznek;

Fenyő parazsa úgy nem éget,

Mint a te bűnös, rút beszéded.

Nem félsz, hogy amit oly gazul

Másra szórtál, rád visszahull?

Jaj énnekem, az idegennek,

Akire annyi rosszat kennek,

bús lelkem itt él egymagában,

Mesek és Kedár sátorában.

Csendre születtem, békességre,

Ők harcra szomjaznak és vérre,

A békét szívből gyűlölik,

S a nyugalmamat megölik.

            ford.:Bókay János

Nagy Sándor

Áldott könyv

Áldott könyv, te Isten-adta,

Drága kincs minden szavad,

Égi tárház, tele jóval,

Melyből örök üdv fakad.

Áldott könyv, te égi manna,

Erősítsd a lelkemet!

Tápláld azt a hitet bennem,

Mely a mennybe elvezet!

Áldott könyv, te égi forrás,

Csillapítsd a szomjamat!

Töltsd meg szívem tartalommal,

Legyek áldás másoknak!

Biblia, te égi hírnök,

Vezess földi utamon!

Vezess el a menny honába,

Hol Atyámat láthatom!

Papp Ákos

A NÉGYFÉLE TALAJ  

Magot szórnak áldott kezek,

Némely mag az útra pereg.

A madarak mind felszedik,

Tiszta búza kárba veszik.

Némely hullik kősziklára,

Kicsírázik nemsokára.

Jaj, de nézd csak, mi lesz vele:

Hamar kiég, nincs gyökere!

Ismét másik gyom közé hull,

Ez is kikél de elpusztul.

Hogy is élne, hogy nőne meg?

Elfojtják a vad tövisek.

Jó földbe is pereg a mag,

Kicsirázik, meg is marad.

Hamar megnő, csupa kalász,

Bőséges lesz az aratás.

Én Istenem! Kérlek, tegyed:

Útfél, szikla, gyom ne legyek.

Hanem legyek dús televény,

Sok gyümölcsöt teremjek én!

           

NEM HIÁBA

Szemet adtál,

hogy meglássam a másik embert.

Fület adtál,

hogy meghalljam a panaszát is.

Lábat adtál,

hogy sorsos útján elkísérjem.

Kezet adtál,

hogy elestében fölemeljem.

Szívet adtál,

hogy befogadjam és szeressem.

Nem hiába

ajándékoztál meg ezekkel.

Buzdíts, URAM,

hogy használjam és megköszönjem.

Füle Lajos

GYÜMÖLCSÖT AD AZ ÚR

A mindennapi kenyér mellé

gyümölcsöt is ad az Úr,

és megtanít arra is, hogy

lássunk a szavakon túl.

Alázattal fogadjuk el

napról napra az Igét!

Töltse be az üzenete

sorra, mindnyájunk szívét!

Legyünk olyan, mint a jó fa,

s jó gyümölcsöt teremjünk!

Részesülhessen belőle

minden egyes testvérünk!

Szepsy Eleonóra