Keresztény vers- PÓTVIZSGA SZERETETBŐL

PÓTVIZSGA SZERETETBŐL

A Mester nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam.

Tanítóm előtt remegve álltam...

Az első vizsgán én megbuktam.

A tételt bár kívülről tudtam,

De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,

Minden jó embert, akit csak lehet,

De az ellenségem?

Aki megrágalmaz, kinevet,

Ad mindenféle csúfnevet,

Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!

És ezt húztam ki a tételen,

'Hogy az ellenségemet is szeressem!'

Szereted-e? - Kérdezte tanárom,

Az én Mesterem és Megváltóm.

Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:

Pótvizsgára mész, és ha mégsem

Tanulod, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel,

A legtöbben ebben buknak el,

Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,

Különórára magához hívott,

Szeretetével sokat kivívott!

Mutatta kezén, lábán a sebet,

Hogy mennyit terem a szeretet,

Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,

Töviskoszorút, s nehéz bánatot.

A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Így tanított, szívem felrázta.

Látta, hogy hajlok a tanításra.

Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.

Ott volt az ellenségem is.

Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,

De szeretettel feleltem,

S e szeretettel őt megnyertem...

És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,

Vannak 'szeretet-egyetemek',

Magasak, s mégsem elérhetetlenek!

Mert más tudományt sokat tanulhatok,

Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.

Ha szeretet nincs bennem:

semmi vagyok.

~ Túrmezei Erzsébet

Keresztény vers- Jézus, Te tehetsz csodát!

Jézus, Te tehetsz csodát!

 Sok vallásos azt hiszi,

 őt, Jézus mennybe viszi.

 Hívőnek tartja magát,

 de szívét nem adja át

 néked, élet Urának,

 rabszolgája, a mának.

 Ám szemed, szívébe lát,

 nem alázza meg magát,

 eléd térdre nem borul,

 alázatot nem tanul.

 S mivel téged nem szeret,

 menny honába nem mehet!

 Jézus szánd meg azokat,

 kik úgy látják magukat,

 vár rájuk a menny hona,

 ha jő létük alkonya.

 Jobbra, ballra, hajlanak,

 bűnt soha nem vallanak,

 előtted: mint Úr előtt,

 követik a cselvetőt.

 Büszke, templomba járók,

 elismerésre várók.

 Hol a szív, bűnnel tele,

 Lelkednek ott nincs tere!

 Csodát: Te tehetsz bennük,

 támaszd életre lelkük!

 A szívük: mely bűn hona,

 lehet Lelked temploma!

 És abban már zenghetik,

 szebb hazájuk van nekik,

 ott mindenki ünnepel,

 öröm: soha nem fogy el.

 Pecznyík Pál

 Celldömölk

 2013. VII. 4.

Keresztény vers- ELSŐ ÉS UTOLSÓ

ELSŐ ÉS UTOLSÓ         

Mintha minden napom a legelső volna,

új feladatokba vezetne, sodorna;

hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,

vétke, mulasztása Jézus vére alatt.

Előre siettet mindig új kegyelme,

mintha minden napom a legelső lenne!

És mintha utolsó lenne minden napom,

végső lehetőség, utolsó alkalom...

Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,

mintha soha többé holnap nem követné.

Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:

mintha első lenne és utolsó volna.

(Túrmezei Erzsébet)

Keresztény vers- ELÉG MINDEN NAPNAK A MAGA BAJA

ELÉG MINDEN NAPNAK A MAGA BAJA

Nem kell többet cipelned,

A  ma terhét csupán.

Istent ne faggasd messzebb,

Elég,mit most kíván.

Lábadnak egy-egy lépés,

Nem több a kényszere,

Szívednek annyi értés,

Mi ma sajdult bele.

Ne adj helyet nagyobb gondnak,

Mit Isten ma ad,

A "később" és a "holnap"

Jó,ha Őrá marad.

Társnak a vándorútra

Ma válaszd,erre vár,

Ma,nem majd évek múlva,

Most,hogy élted sivár.

Ma hordja fájó terhed,

Ösvényt ma rendel még,

Mi most vígasz lelkednek,

Elkészítette rég.

Nem később - ma nyújt néked

Erőt,kedvet,ha kell,

Hatalmat,képességet,

Mindent jól végez el.

Forrását most kínálja,

Fényét ma ontja rád,

S gyönyört lelsz nemsokára

Az Úrnál - odaát.

H. von Redern

(Ford. Iványiné Sinka Magdolna)

Áldott, békés szép őszi napot kívánok!

Napi áhítat- Sok beszédnek sok az alja

Sok beszédnek sok az alja

2018 - Áhítat, 2018. október 1. hétfő , Malvin névnap van.

Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!

Hét témája: A kilencedik parancsolat

Péld 10,6–32

Ne szólj elhamarkodottan!

„Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az. Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek. Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. Az ÚR áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll. Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak. Az ÚR félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek. Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz. Az ÚRnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás. Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön. Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.”

Magyarázat

Bölcsesség és bolondság, igaz és bűnös – ilyen ellentétpárok állnak előttünk ma. Ha megnyitjuk a szánkat, és beszélni kezdünk, máris kiderül, hogy mi van a szívünkben? Ha sokat beszélünk, akkor még inkább kiderül, hogy kik is vagyunk valójában. Isten különös kommunikációs csatornákat ajándékozott az embereknek. A megjelenésünk, a tekintetünk, a gesztusaink, és nem utolsósorban a beszédünk üzenetet hordoz. Nemcsak a kimondott szó vagy mondat, hanem az azt hordozó hangsúly, hangerő is, de a mondanivalón nagy hangsúly van.
Az óembered gyakran megszólalna, de az Úr azt mondja, hogy inkább hallgass, légy csendben! Ne szólj elhamarkodottan! Ne szólj, ha indulat van a szívedben, ha haraggal, gyűlölködéssel mondanál valamit. Légy csendben, és kezdj ott bent az Úrral beszélni. Ő tud átformálni, megtisztítani, hasznossá, értékessé, tartalmassá tenni, és ő meg is cselekszi azt.
És még egy kérés. Ne szólj, ha nincs mondanivalód. Jobb hallgatni, mint fölösleges, esetleg ártó dolgokat mondani. Kérd az Urat, hogy a rendelkezésedre álló időt segítsen kihasználni, adjon mondanivalót, adjon bátorságot, hogy áldás lehessen a beszéded mások számára!

(Mészáros Kornél)

Vallásosság és Hit-Cseri Kálmán írása

Alapige

„Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” Az írástudó ezt mondta neki: „Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál.” Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” És többé senki sem merte őt megkérdezni.”

·        Márk 12,28-34(link is external).

(Rádiós evangélizáció, elhangzott a Kossuth Rádió református félórájában 1995. augusztus 30-án, a bevezető beszélgetés után Cseri Kálmán lelkipásztor szolgálatával)

***

Ennek a jelenetnek a vége nagyon meglepő. Egy írástudó megfigyelte, hogyan válaszol Jézus rosszindulatú támadóinak a ravasz kérdéseire. Elcsodálkozott Jézus nyugalmán, szellemi fölényén, verhetetlen bölcsességén. Ő is odalépett hozzá, és feltett egy kérdést: Melyik a legfontosabb parancsolat? Abban az időben minden vallásos izraelitának 248 parancsot és 365 tilalmat kellett betartania. Méltán érdekelte hát ezt az embert: ezek közül melyik a legfontosabb?

Jézus szelíden válaszolt: A legnagyobb parancs ez: Szeresd az Urat teljes szívedből, és szeresd felebarátodat, mint magadat. Megörült erre az írástudó: „Jól van Mester, helyesen mondtad..., hogyha szeretjük Istent és a felebarátot... az több minden áldozatnál.” Jézusnak is tetszik az írástudó válasza, mert ezt olvassuk: „Látta, hogy értelmesen felelt.” S az olvasó itt várná, hogy Jézus lelkesedni fog: a sok ellenség közt végre egy barát, egy értelmes ember, aki egyetért vele, fontos vallási kérdésben kikérte a véleményét, s íme hasonlóan gondolkoznak. Jézus azonban ezzel a hűvös mondattal zárja a beszélgetést: „Nem vagy messze az Isten országától.”

Van ebben valami elismerés és biztatás is: Nem vagy messze, közelebb vagy Isten országához, mint azok, akiket ezek az igazságok egyáltalán nem érdekelnek. De van benne súlyos ítélet is: ugyanúgy kívül vagy Isten országán, mint azok, akik messze vannak tőle. Még kell tennie néhány lépést, talán csak egyet, de az döntő lépés: belépni Isten országába, az Ő királyi uralmába, a vele való közösségbe, az üdvösségbe.

Eszerint tehát van, aki messze van ettől, van aki közel van hozzá, és van aki benne él. - Mindnyájan úgy születünk, hogy messze vagyunk Isten országától. Nincs vele kapcsolatunk, és nem akarunk neki engedelmeskedni. Nem is ismerjük Őt. Az ilyen ember nem feltétlenül tagadja Istent, de közönyös vele szemben. Gyakorlatilag kimarad az életéből, nélküle él.

A vallásos ember ennél közelebb van már Istenhez. Ez az írástudó például alaposan ismerte a Bibliát, egészen bizonyos, hogy megtartotta az előírt ünnepeket, tudta fejből nemcsak a Tízparancsolatot, hanem az Ószövetség egyéb, fontosabb részeit is. Egyet is értett mindazzal, amit a Szentírás mond. Mégsem volt üdvössége, s Jézus szerint nem volt bent az Isten országában. Még egy döntő lépésre szüksége van. Mi az?

A Hegyi beszédben így fogalmazza ezt meg Jézus: „Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt7,21(link is external).) Aki cselekszi. Fontos ismerni, elfogadni, Jézus tanításaival egyetérteni - de a keresztyénség nem tan, hanem élet. Nem csupán elmélet, hanem gyakorlat. A keresztyénség: Krisztus követése. Tehát nemcsak egyetértés vele, hanem együttjárás, együttélés a Megváltóval. A keresztyén vállalja Krisztus sorsát, vele van nappal és éjjel, reggel és este, és követi Őt, vagyis bízik benne és engedlemeskedik neki mindenben. Teljesen rábízta magát. Egyedül tőle vár mindent. Tőle kapott bocsánatot a bűneire, tudja, hogy egyedül Jézus szenvedése volt elégtétel azokért, Őérette engedte be őt is Isten az Ő országába, - hálából vele akar hát élni.

Ezt nevezi a Biblia hitnek. Amikor valaki már nem magában, nem a saját vallásos vagy nem vallásos teljesítményeiben bízik többé, hanem egyedül Jézusban. S mivel mindent tőle kapott, nagyon hálás neki. Vele akar hát maradni, s neki akar engedelmeskedni.

Ez hiányzott ebből az írástudóból. S ez hiányzik minden, csupán formálisan vallásos emberből is. Olyan jellemző, ahogyan ez az írástudó válaszol Jézus szavira. Jézus ilyen személyesen fogalmaz: „Szeresd az Urat!” Te! Mégpedig ne csak teljes elmédből, hanem teljes szívedből is - minden érzéseddel, és minden erődből, vagyis a folyamatos akarati cselekvésben. És „sszeresd felebarátodat!” - S mit mond erre ő? Igen Mester, szeretni az Istent és szeretni az embernek felebarátját igen fontos dolog. Ő megmarad az elmélet síkján. „Ha szeretjük Őt...” Semmi nyoma annak, hogy ő most mindjárt el is akarja kezdeni ezt. Márpedig elvileg senki nem lehet keresztyén. Vagy cselekszi is azt, amit igaznak tart, vagy nem nevezhető hívő keresztyénnek, mert aki hisz, az engedelmeskedik is.

Ennek a derék vallásos embernek a bűne az volt, hogy mozdulatlan maradt. Nem engedte személyesen közel magához Jézus szavát. Ez nem alázta meg, nem lendítette előbbre őt lelkileg. Nem döbbent rá arra, hogy esetleg nem teljes szívéből szereti Istent, vagy esetleg személyválogató, vagy harag, keserűség, gyűlölködés is van benne. Nem akar ő változni. Megállapítottak egy igazságot, s ezzel részéről be van fejezve.

Persze elárulja ez azt is, hogy nem úgy hallgatta Jézust, mint Isten Fiát, mint abszolút tekintélyt, mint Messiást, hanem csak mint egy kollégát. Mester! - így szólítja. Nem így: Uram! Hiányzik a vallásos emberből az a megrendülés, hogy ki beszél velem. Nem ismeri még Krisztust.

Amikor Péter, a nagy halászat után felismerte Jézusban az Isten Fiát, már nem Mesternek szólította, hanem ezt mondta: „Uram, eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” Azonnal meglátja azt is, hogy ki ő maga - bűnös ember. S itt már nem eszmecserét folytat két ember, hanem leborul az élő Isten előtt a gyarló ember. Ebben a találkozásban nem csak az ember gondolatai mozdulnak már meg, hanem belerendül a szíve, megtelik könnyel a szeme, s mozdul a keze, lába is. Mozgásba jön, mássá lesz, újjá lesz az egész ember, önként átadja az uralmat a király Krisztusnak. S ekkor lép be az Isten országába.

Kedves rádióhallgató Testvérem! Te nem akarasz most belépni? Jézus Krisztus azért jött, hogy ez neked is lehetővé váljék, s erre hív most téged. Akár messze voltál eddig tőle, akár nem messze - mostantól kezdve vele élhetsz. Halálával és feltámadásával előtted is kinyitotta a kaput. Lépj be rajta! Ne a magad érdemeiben, vallásosságában, szenvedésében vagy igazában bízz, hanem egyedül az Övében, aki szeretett téged is, és önmagát adta érted. Ez a vele való közösség ad már itt békességet és örök életet is.

A Központi Statisztikai Hivatal az elmúlt években felmérést készített huszonkilencezer ember megkérdezésével Magyarország lakosságának vallásosságáról. Ennek eredményeiből érdekes következtetésekre juthatunk. A megkérdezettek válaszadása szerint hazánk lakosságának mintegy 72%-a valamiképpen hisz Istenben, ezenkívül 20%-a valamely keresztyén felekezethez tartozónak vallja magát, de nem hisz, 4% nem adott egyértelmű választ és kb. 4% felekezeten kívüli, illetve atheista. Egyik következtetésünk az lehet, hogy a magyarok döntő többsége ma is vallásos, illetve valamilyen kapcsolatban áll a keresztyén egyházakkal, gyülekezetekkel. A másik, ami könnyen belátható, hogy ez a vallásos többség nem jelent egészében tényleges keresztyénséget.

1. kérdés (P.L.)

Egyházi szóhasználatunkban is gyakran felmerül a vallásos és hívő keresztyén kifejezés. Valójában mi a különbség a kettő között? Cseri Kálmán lelkipásztort kérdezem erről, aki a félóránk hóvégi evangélizációs szolgálatairól jól ismert hallgatóink előtt.

Válasz (Cs.K.)

Úgy gondolom, hogy a keresztyén szó jelentése igazíthat itt el bennünket. Keresztyén vagy keresztény, azt jelenti: krisztusi, Krisztushoz hasonló. Eszerint a vallásos megjelölés inkább formai, a hívő keresztyén: tartalmi. A vallásos ember igyekszik megtartani bizonyos előírásokat, szokásokat, ünnepeket - olykor maga sem tudja, miért. A hívő keresztyén viszont igyekszik mindenben úgy élni, mint Krisztus, mert alárendelte az életét Neki. Együtt él egy élő Személlyel, akinek bizalommal engedelmeskedik.

2. kérdés (P.L.)
Hogyan foglalhatók össze egészen röviden a vallásosságból élő hitre, tényleges keresztyénségre vezető lépések?

Válasz (Cs.K.)

Ha egészen röviden kell mondanom, két szóval jelezném: felismerés és elismerés. Az ember felismeri, hogy úgy, ahogyan született, nincs a helyén. Isten számára elveszett, és nem tud segíteni magán, vagyis felismeri bűnös állapotát. És akkor Isten Fiához, Jézus Krisztushoz fordul. Tőle kér és fogad el segítséget, bocsánatot. Elismeri maga fölött az Ő uralmát. Neki akar engedelmeskedni, ezzel a helyére került. Pál apostol példája jól szemlélteti ezt. Ő nagyon vallásos ember volt, de a damaszkuszi úton felismerte, hogy így is elveszett ember, Jézus kegyelmére szorul, s amikor megkérdezte az őt megszólító Jézustól: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” - ezzel átadta az uralmat az élete fölött neki, elismerte Őt Urának. Addig a saját vallásos teljesítményeitől remélte az üdvösséget. Most már látta, hogy egyedül Jézus érdeméért kaphatja meg azt.

3. kérdés (P.L.)

Még egy, gyakran felmerülő kérdés. Nem önkényes a vallásosság és az élő hit (a tényleges keresztyénség) megkülönböztetése? Szükséges ez? Vannak, akik egy hívő ember bizonyságtételét saját hitrejutásáról, Istennel való kapcsolatáról, üdvösségük felöl való bizonyosságukról gőgnek vagy elbizakodottságnak tartják. Viszont, ha azonos csoportba soroljuk a névleges és tényleges keresztyénséget, akkor az fordul elő, hogy egy-egy névleges keresztyén (vallásos ember) cselekedetein, hibáin keresztül alkotnak téves ítéletet a keresztyénségről. Eszerint mégis szükséges a kettő megkülönböztetése. Mi erről a véleményed?

Válasz (Cs.K.)

Ezt a különbséget, megkülönböztetést valóban sokan bántónak, egyfajta diszkriminációnak tartják. Pedig ez egyszerűen ténykérdés. Mint például az, ha valakit a családi állapota felöl kérdeznek. Azzal, hogy az illető nős vagy nőtlen, sem nem több, sem nem kevesebb másoknál. De ezt egyrészt egészen bizonyosan tudja, másrészt egyszerű tényként, természetes módon kész közölni. Persze fontos, hogy ez valóban alázatos módon történjék, hiszen nem az ő érdeme, hogy Isten gyermeke lett. Ne felejtse el a hívő, hogy ő sem volt mindig az, és hogy aki ma nem vallja még magát hívőnek, bármikor Isten gyermekévé lehet.

A mai evangélizációnkon sorra kerülő bibliai történet egy írástudó Jézussal való találkozásának példáján mutatja be a vallásosság (névleges hívőség) és a tényleges keresztyénség (élő hit) közötti különbséget. Cseri Kálmán igemagyarázatát az ének elhangzása és az újszövetségi történet felolvasása után hallhatjuk majd.

Aki komolyan vágyik erre, mondja velem az imát:

Úr Jézus Krisztus! Te pontosan tudod, hogy messze vagyok-e tőled, vagy nem messze, de mégis nélküled, vagy pedig a te tanítványoddá lettem már. Én veled akarom eltölteni földi életem hátralévő részét és az örökkévalóságot. Kérlek fogadj el, és tarts meg veled szoros közösségben mindig.

Ámen.

Nemes Ákos - Őrhelyemre állok

PONT- Új hálaének áldja Istent

PONT- Gyere te is, áldjuk együtt

PONT- Uram, kihez mehetnénk

Evangéliumi Beszélő Képek-Milyen más, ha valaki újjászületik!

Milyen más, ha valaki újjászületik!

Tessék jobban megfigyelni azt a két férfit a képen! Nem két férfi, hanem egy férfi. Ugyanaz a férfi kétféle állapotában. Az első képen bekötött szemmel látjuk. Tulajdonképpen nem is veszi észre a kötést, hisz sötétségben van. A vak szemeit felesleges bekötni, úgysem képes látni. Aki vaknak született, soha nem tudja elképzelni azt a színes, megkapó világot, amelyet mi látunk.
Az ember szellemileg vaknak születik, nincs benne fogékonyság Isten dolgai iránt. Csak a földi dolgok körében él, amit lát, azt hiszi. E világ istene nem is szeretné, ha többet látna. Mindig lásson egy kicsit maga elé, hogy egyet lépni tudjon, a többivel ne törődjön. A legtöbb ember nem is törődik. Mi lesz azután? Sokaknak furcsa ez a kérdés. Miért kell ezzel egyáltalán foglalkozni?
A másik képen ugyanezt az embert látjuk - újjászületett állapotában. Eltűnt a kötés, minden világos, minden fénylik. Boldogan felfelé néz, és lát is, most lát csak valójában mindent. Isten világosságot gyújtott a szívében, felismerte Jézus Krisztus arcán Isten dicsőségének ragyogását. Egészen más ember lett. Ezt azonnal észrevette a környezete is. Az emberek általában nem örülnek, ha a környezetükben valaki másforma mint ők, más a véleménye, más az élete, más a tapasztalata. Vannak, akik gunyorosan legyintenek: "Milyen bolondság! Meg kell várni, míg elmúlik". Mások esetleg ellenzik, vannak, akik titokban irigylik ezt a békességet, ezt a boldogságot. Van, aki úgy gondolja, az ilyen embert alaposan ki lehet használni.
De mit számít mindez Krisztus kifogyhatatlan gazdagságához képest! "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,37-39).

Keresztény vers- Jézushoz

Jézushoz

Add nekem is, ó, drága Jézusom,

az állhatatos lélek boldogságát,

ki építi a szeretet országát,

nem torpan és nem áll meg félúton,

de féltve őrzi, védi mécsvilágát,

várja az Estét, mikor jössz. Tudom,

hogy bízva várja, hittel, Krisztusom,

Feléd tekint, és minden percben vár Rád.

Add nekem az ily lélek boldogságát,

hogy állhatatos gyermeked legyek,

s a vártámnál, ó, hadd figyeljelek,

hallhassam hangod, amikor sötét lesz,

odaállhassak majd az égi Fényhez,

mikor elhangzik szent ítéleted.

Kárász Izabella

Keresztény vers- Ott van az Úr!

Ott van az Úr!

Mikor vad orkán zúg körülötted

S védőn nem áll senki mögötted.

Lelkedben sikolt a félelem

Vesztedet látva a bősz tengeren:

Ne állj meg a tornyosuló árnyban.

Pihenhetsz biztos menvárban.

Evezz bátran a gyenge sajkán.

Mert a vizek túlsó partján:

   Ott van az Úr!

Aggasztanak majd sötét fellegek?

Kínokkal töltik meg kebledet?

Gondok zuhataga ömlik rád?

Elfojtva minden reményszikrád?

Csak fel a fejjel, testvérem,

Bármily nagy gond és bánat érjen.

Bízzál! A felhőn túl derűs nap van!

Veszélyek között minden bajban

   Ott van az Úr!

Ó, nem szabad remegned gyáván

Az élet küzdelmeit látván.

Ha gondok súlya rád nehezül,

Emlékezz, nem hordod egyedül.

Jézus segít a kereszthordozásban,

Részesülsz te támogatásban.

Te csak a kisebb terhet viseled.

Mikor a kereszted a legnehezebb

  Ott van az Úr!

Ha összeomlik ezernyi terved

Melyből az élethez kedvedet nyerted;

Csalódások pörölyként érnek,

Véget vetve hitnek reménynek,

Ne roskadj, ne csüggedj a porba

Ne állj a kétkedők táborába.

Mert ha legtöbb reményed vesz el,

A romok között áldó kézzel

   Ott van az Úr!

Csak tarts ki hűen Jézus mellett

Építsd a hont, a jobbat-szebbet,

Légy lelkes munkása Uradnak

Ha bért most érte nem is adnak.

Ha összeroskadsz erőtlenül

És félsz hogy lelked elmerül,

Vigyázz, hogy hited megmaradjon,

Mert, hogy neked ki erőt adjon,

   Ott van az Úr!

S ha bevégzed futásodat,

Ne hallja senki sírásodat.

Hisz a halál már nyereséged,

Csak meg nyitja a kaput néked.

S ha örök hajnalban ha új fény támad,

Köszöntheted majd üdv-hazádat.

Örülj hát e lét elmúlásán,

Mert túl a sírnak éjszakáján

   Ott van az Úr!

   Betkó János.

Keresztény vers- Közel van már az Úr

Közel van már az Úr

A keresztyén ember

        az öröklét részese

s az igazságé,

mely felülről származik.

Megnyílik lelke az Úr

      szavára

a túlsó partról,

de imája nemcsak ez:

„Elmúlik a világ...” 

„Jöjjön el a Te országod!”

S várja az öröklét hazáját

átlépve mind a földi dolgokon.

Megbízatását teljesíti,

amiért Istentől küldetett:

hogy romlás ellen az épet óvja,

a jót, az üdvöset,

a nyíltat és a bölcset,

a lehetségeset, a szépet,

amely a földnek címere.

Hogy általuk jelezze:

Közel van már az Úr.

Karl Rahner – Tóth Sándor

Keresztény vers- Bárányok - és a Pásztor

Bárányok - és a Pásztor 

Farkasok közé küldelek

mint bárányokat.

Nem adok néktek farkasfogakat,

se vad, üvöltő hangot,

se tépő farkaskarmot.

Be kell érnetek füves legelővel,

- s olyan harcban, hol testi, nyers erő kell,

véretek csordul, csontotok roppan.

Mégis biztonságban,

mert Pásztorotok van.

                 *

Kisgyermek-korotokban selymes hajatokat

anyátok simogatta,

ifjúságotok kócos, dúlt sörényét

vihar lobogtatta,

Majd szemetekbe hullt, míg gondterhelt homlok

gyűrődött alatta,

az életalkony ezüstös fehérjét

aggság elhullatta -

- hajatok szálait Valaki hűséggel

mind számon tartotta.

Siklós József