Keresztény énekek

A kegyelmed köszönöm neked

Semmim sem volt nekem

Semmim sem volt nekem,

Amíg nem jöttél Istenem.

Most megvan, végre mindenem,

Mert gazdaggá tett, a kegyelem!

Mert kegyelmedből nekem adtad magad,

S most szemtől-szembe láthatlak.

Mert kegyelmedből lettem gyermek,

A kegyelmed köszönöm Neked!

A kegyelmed köszönöm Neked!

A kereszt mondta el

A kereszt mondta el, a kereszt mondta el

Tagadni többé nem lehet, mert megmutatta, hogy szeret,

A keresztből megérthető, az Úr Jézus a megmentő!

Vele üzente a hű Atya: "Jöjj gyermekem, jöjj haza!"

Kegyelmed Jézus felénk olyan nagy, Amilyen távol a földtől, a nap.

S ahogy nyugattól messze napkelet

A bűneink olyan messze veted.

A kereszt mondta el, a kereszt mondta el

Én akkor ismertelek meg, mikor megláttam a kereszted,

Ahol értünk folyt a drága vér,

váltság minden bűnünkért!

Porból vagyunk s porrá leszünk,

Te mégis meghaltál értünk.

Oly hű, oly jó, vagy Te,

Oly hű, oly jó, vagy Te,

Oly hű, oly jó, vagy Te, Oly jó!

A kereszthez jövök

A kereszthez jövök kegyelmedért,

A kereszthez jövök, hol értem folyt a vér

Erőd által járhatom az utad,

Alázattal követlek.

Karod kitárva, a nevemen hívsz,

Te fogadsz, bár bűnös vagyok!

Nagy árat fizettél a vétkeimért,

Jézus jövök,

Jézus jövök,

Keresztedhez jövök én.

A Mester itt van

A Mester itt van, ma is gyógyít,

Jézus gyógyít, és szabaddá tesz.

Ne vidd tovább a terhedet,

Ő letörli minden könnyedet,

S gyászod nagy örömre fordul

Mint szarvas !

Uram az életem !

Napi áhítat

Ma Február 12. Péntek, Lívia, Lídia napja van.

A szeretet, ha működik, ilyen

Hét témája: Házasság hete

Olvasmány: 1Kor 13

Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat.

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom.  És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.  És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.  A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.  Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.  Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.  A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.  Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.  Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.  Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.  Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.  Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Magyarázat

Egy nagyvállalat igazgatója meghallotta, hogy fia, aki szintén a cég vezetői köréhez tartozott, egyik beosztottját rettenetesen lehordta a nála észlelt mulasztásért. Behívta fiát az irodába, és a következőt mondta neki: Fiam, nekem két kalapom van. Az egyik kalap a vezérigazgatói kalap, a másik kalap az apádé. Most az első van a fejemen, és azt mondom neked, hogy így, ahogy te tetted, egyetlen emberrel sem lehet beszélni. Nem tűröm, hogy ez a stílus beépüljön a cég DNS-ébe! Ja, és egyébként: Ki vagy rúgva! A fia elfehéredett, szólni sem tudott. Akkor az apja levette a vezérigazgatói kalapot, felvette a másikat, amelyről azt mondta, hogy ez az apai kalap, majd ezt mondta: Hallom, fiam, elvesztetted az állásod; segíthetek valamiben? Így van ez a házasságon belül is: nem lehet elhallgatni az igazságot, nem lehet a problémákat magukra hagyni, nem lehet nem szembesülni (és szembesíteni) azzal, ami felőrli a kapcsolatunkat. De van egy pont, és ez elég hamar elérkezik, amikor fel kell tennünk azt a kalapot, amely a „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” feliratú szalaggal van átkötve. Mert másként nem megy. Mert nem igaz, hogy én meglennék más elhordozó türelme, minden mulasztást, bűnt, tévedést elfedező irgalma, és a változásomba, fejlődésembe, „javulásomba” vetett hite és reménysége nélkül. Csak ezt gondoljuk át a mai napon!

(Beke László)

Igésképeim

Hozzáállás kérdése

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott Õrjíteni.
Mindig jókedvû volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettõ lenne belõlem." Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: "Ezt egyszerûen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?" Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: "Két lehetõséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvû akarsz lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedõje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belõle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam." "Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerû." szóltam közbe. "De, ilyen egyszerû." - mondta Michael, -"az élet csupa választási lehetõségbõl áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különbözõ helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed." Gondolkoztam Michael szavain. Rövid idõvel késõbb elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elöl tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel késõbb megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 11 órás mûtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam megkérdeztem hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettõ lenne belõlem. Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában. "Nos, az elsõ, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva vizsgázik - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem emlékeztem, hogy két lehetõségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok." "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni. Michael folytatta:
"Az mentõsök valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgõsségire láttam az orvosok és nõvérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást." "Mit csináltál?" kérdeztem tõle. "Nos, mikor egy felvételis nõvérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire igennel válaszoltam. Az orvosok és nõvérek csöndben várták a válaszom. Mély levegõt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!' Mialatt az egész csapat nevetett elmagyaráztam nekik:
Az életet választottam. Tehát megoperáltak, mintha élõ lennék és nem halott." Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetõen maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tõle tanultam, hogy minden nap lehetõségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden...

A bölcs mondások célja

Példabeszédek 1

A bölcs mondások célja

¹Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei.

²Ismerd meg a bölcsességet és az intést,

értsd meg az értelmes mondásokat!

³Fogadd el az okos intést,

az igazságot, a törvényt

és a becsületességet!

⁴Ezek adnak az együgyűeknek okosságot,

az ifjúnak ismeretet és megfontolást.

⁵Hallgat rá a bölcs,

és gyarapítja tudását,

az értelmes útmutatást nyer,

⁶és megérti a példázatot és a hasonlatot,

a bölcsek szavait és találós kérdéseit.

⁷Az Úrnak félelme az ismeret kezdete,

a bölcsességet és intést

csak a bolondok vetik meg.

⁸Hallgass, fiam, apád intésére,

és ne hagyd el anyád tanítását,

⁹mert ékes koszorú ez a fejeden

és ékszer a nyakadon!

Keresztény versek

HÓVIRÁG

Már újra van virág.

Gyöngécske, hófehér.

Parányi, reszkető,

de elmegy már a tél.

Deres kövek közül

kibújt az új remény,

piciny hajnalharang

gyötrelmek éjjelén.

Fagyos hetek után

jött, mint a gyógyulás.

Azt mondja: lesz öröm,

lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!

Hallgass el, rút panasz!

Él még a szeretet.

Van Isten. Lesz tavasz.

      Dömötör Ilona

TAVASZI ÁRADÁS

Nem aki árva,

nem, akit kifosztott az élet,

nem, aki másutt nem lel menedéket,

nem, akit aggá gyötörtek a gondok…

Krisztust szolgálni az induljon el,

aki boldog!

Akinek boldogsága egyre nő,

s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér.

Elindul adni. Ad és vissza nem kér.

Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt,

mindenkinek. Bérre, hálára nem vár.

Alázatosan fölfelé tekint,

ha itt is, ott is fölragyog egy szempár.

Tavasz fuvall a hófödte hegyekre,

s a megáradt folyó ha partot átlép,

tudjuk mi mind: nem is tehetne másképp.

Ha Krisztus fénylő napja rámosolygott,

adni, szolgálni így indul el az,

aki boldog.

Túrmezei Erzsébet

AKIVEL Ő TALÁLKOZOTT 

Akivel Ő találkozott,

annak lelkében jég s a fagy

nyomtalanul úgy eltűnik,

hogy felragyoghat a Tavasz!

Kigyúl abban valami tűz,

lerombolva mind a fagyot,

s lelkében ég a szeretet,

amit a Krisztustól kapott.

Ha fáznak még az emberek

tavasztalan, téli, hideg,

vak éjszakán,  csupán azért,

mert ridegek, jaj, a szívek!

A szenvedések tengerén

jéghegyek közt virág fakad,

csak vigyétek fénylőn, dicsőn

Krisztust, a szent, a nagy Tavaszt!

      Kárász Izabella  (Fényből fényességet,  93)

VIRÁGOK 

A virágok mosolyból születnek:

Kicsi bimbókra ráderül a Nap,

Tavasz-mosollyal megcsókolja őket

S a kicsi bimbó mind erőre kap.

A tél-hidegben megdermedt szívekre

Hints tavasz-mosolyt áldón, Istenem,

Hogy bűnös szívek szunnyadó hitéből

Neked pompázó, sok virág legyen!

          Hézser Zoltán

Szent forrás tövén

Szent forrás tövére ültetetten

oly jó lenni mindig élő fának!

Lenn gyökeremre zúgnak a habok.

Tavasz van, halk virágot bonthatok,

Selymes rügyeknek titkát leshetem,

és túl minden Igén, Ígéreten

lehetek gazdag, gazdag, véghetetlen –

a szent forrás tövére ültetetten.

Hajnali szélben halkan megremeg

és súgja, zúgja lelkem minden ága,

fakadó rügye, feslő virága:

nem én… nem én… a forrás Jézus… Ő!

Övé itt minden élet és erő.

Minden virág, a lenge szélben ringó,

minden rügy, minden édes titkú bimbó,

minden, mi bennem, rajtam él, ragyog:

A Forrásé, a Forrásé vagyok!

Övé! Itt minden Őt hirdetni vágyik.

Kibontja lelkem ébresztő virágit.

Ragyogjanak a fényben, tavaszban,

S illatuk árja hadd hirdesse szerte,

Él ez a fa, mely gyökerét a szent

Örök Forrás áldott tövébe verte!

Túrmezei Erzsébet

(Bálint Pálné Ibolya versesfüzetéből)

Keresztény énekek

Győztes Üdvözítő

Győztes üdvözítő,

Fenséges nagy Úr.

Győztes üdvözítő,

Te vagy az Úr,

Te vagy az Úr

Jézus, Jézus, Jézus az Úr (x2)

Zengjen ének hát, dicsérjük a Királyt,

Mert Te vagy a győztes üdvözítő!

Gyújtsd tüzed újra meg

 

Szívem kihűl, ne hagyd,

Kiáltok, hívlak, gyújts meg újra tüzed.

Nem látom már utam,

Kiáltok, hívlak, gyújts meg újra tüzed.

Te látod életem,

Kiáltok, hívlak, gyújts meg újra tüzed.

Kezed, ha megfenyít,

Kiáltok, hívlak, gyújts meg újra tüzed.

Én a szegény és vak, a mezítelen,

Kérlek, hogy adj megpróbált aranyat,

Fehér ruhát, mosd le a szégyenem,

Gyújtsd tüzed újra meg.

Feladtad Méltó, Nagy Neved

Feladtad méltó, nagy neved, feládoztad az életed

Te formáltad azt kinek kezében szenvedtél

Minden bűnöm, szégyenem, fennmaradt a kereszten

Mégis újra élsz és Ura vagy mindeneknek

Tiéd vagyok, megnyerted szívem,

Dicsérni akarlak szüntelen

És soha meg nem állok, úgy szeretlek

Te vagy, ki értem adtad életed,

Hogy most szabaddá legyek

Hozzád száll a hangom már imádlak Nagy Király

Napi áhítat

Ma Február 11. Csütörtök, Bertold, Marietta napja van.

Tenni, vagy nem tenni, ez itt a kérdés!


Olvasmány: 1Kor 13
Hogy mit ne tegyél, olvastad. Most találd ki, hogyan mutathatod ki a szereteted!
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5[Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.] 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Magyarázat:
Kemény tantárgy ez a szeretet! Minél jobban elmélyülünk benne, annál lehangolóbb a tükörben látott kép. Nem is gondolnánk, hogy ilyenek vagyunk; csakhogy a Biblia Isten beszéde, és nem vaktában lövöldöz, nem olyan problémákat fogalmaz meg és tart ezer évek óta a felszínen, amelyek egykönnyen kihalnának. Sajnos, be kell látnunk: tudunk bántóan viselkedni. Odaszúrni egy frappáns megjegyzést, ott megcsillantani egy gúnyos mosolyt, ahol nem volna szabad, és aztán mentegetőzni: de én ezt nem úgy értettem, vagy: ne haragudj, nem akartam. Tudunk rosszat felróni: régieket és mostaniakat egyaránt. Még „jövő időben is”, amikor azt mondjuk: úgysem tudsz változni, az maradsz, aki voltál. Törtetően tudjuk keresni a magunk hasznát. Olyan küzdelmekbe megyünk bele, amelyeknek tétje igazából nincs egy házasságon belül. Legfeljebb annyi, hogy nekem legyen igazam. Pedig lehetne ám együtt is győzni! És muszáj nekünk gyorsan haragra gerjedni? Ilyen vagyok, ilyen hirtelen haragú! – szoktuk mondogatni. De ez nem ad felmentést. Ha évek hosszú során át nincs változás, gyógyulás, mit ért számunkra az ige, amely ha kell, sziklazúzó pöröly meg kétélű kard? Rajtunk kicsorbult volna? Tennünk kell, amit Isten igéje kér tőlünk!

(Beke László)

Igésképeim

Karel Čapek:

Az öt kenyérről...

Hogy mi bajom van vele? Hát kereken kimondom, szomszéd: nem mintha valami kifogásom volna a tanítása ellen. Szó sincs róla. Egyszer végighallgattam a prédikálását és bevallom, kevés hiányzott hozzá, hogy tanítványául szegődjem. Nagyon szépen beszél, Amikor hazajöttem, azt mondtam az unokaöcsémnek, a nyergesnek, hogy ember, ezt neked is meg kéne hallgatnod; szavamra, az az ember a maga módján valóságos próféta. Nagyon szépen beszél, annyi szent; a szíved mintha megremegne, megtisztulna tőle; amíg hallgattam, csupa könny volt a szemem, a legszívesebben becsuktam volna a boltomat és követtem volna, hogy soha többé ne tévesszem a szemem elöl. Oszd el mindened, amid van, mondta, és kövess engem. Szeresd a felebarátodat, istápold a szegényeket, bocsáss meg mindazoknak, akik vétettek ellened, és más efféléket. Egyszerű pék vagyok, de amikor őt hallgattam, olyan furcsa öröm és fájdalom volt bennem, magam se tudom, hogyan magyarázzam meg: valami súly nehezedett rám, hogy legszívesebben a földre borultam és sírtam volna, emellett azonban olyan szép és könnyű érzés vett rajtam erőt, mintha lehullott volna rólam minden gond, harag. Meg is mondtam az unokaöcsémnek, hogy te tökfej, egyszer végre magadba szállhatnál; állandóan csak a kapzsiságodról beszélsz, hogy ki mindenki az adósod, meg hogy fizetned kell a mindenféle tizedeket, az illetékeket meg a kamatokat; oszd szét inkább a szegények közt, amid van, hagyd faképnél a feleségedet meg a gyerekeidet és eredj utána...

Azt se rónám fel hibájául, hogy meggyógyítja a betegeket és a gonosztól megszállottakat. Nem mondom, különös és természetfeletti hatalom ez; de hát mindenki tudja, hogy a mi seborvosaink mind egy szálig kontárok, s a rómaiak se jobbak náluk; a pénzt elszedik, ahhoz értenek, de ha egy haldoklóhoz hívod őket, csak a vállukat vonogatják és azt hajtogatják, hogy miért nem üzentél előbb. Előbb! Megboldogult feleségem két évig szenvedett vérfolyásban; én meg egyik orvostól a másikhoz vittem, fogalmam sincs róla, szomszéd, mennyi pénzembe került, de egyik se segített rajta. Ha ez a próféta már akkor járta volna a városainkat, térdre estem volna előtte: Uram, gyógyítsd meg ezt az asszonyt! A feleségem megérintette volna a köntösét és meggyógyult volna. Szegény asszony, szóval el se lehet mondani, mennyit szenvedett... Amint mondtam, csak dicsérném őt, amiért meggyógyítja a betegeket. Persze, a felcserek acsarkodnak ellene, azt hajtogatják, hogy szélhámosság meg kontárság az egész, el akarnák tiltani az orvoslástól, de hát ez már nincs másképp, ha valakinek az érdeke forog kockán. Aki segíteni akar az embereken és meg akarja váltani a világot, mindig beleütközik valakinek az érdekeibe; mindenkivel egyszerre nem tehetsz jót, ez már sohase lesz másképp. Amondó vagyok, csak gyógyítgasson nyugodtan; ha akarja, a holtakat is feltámaszthatja; de azt a dolgot az öt kenyérrel nem kellett volna megtennie. Becsületes pékmester létemre kereken kimondom, hogy igen nagy igazságtalanságot követett el vele a pékek ellen.

Hát maga még nem hallotta azt a dolgot az öt kenyérrel? Ezt nem értem; minden pék magánkívül van az eset miatt. Állítólag úgy történt, hogy egy puszta vidéken nagy tömeg kereste fel, és ő sorra gyógyítgatta a betegeket. Estefelé azt mondják neki a tanítványai: „Puszta e hely, az idő pedig későre jár. Bocsásd el a tömeget, hogy az emberek visszatérhessenek városaikba és élelmet vásárolhassanak maguknak.” Ő azt válaszolta: „Nem szükséges elmenniök, adjatok nekik ti eledelt.” A tanítványok meg így feleltek: „Nincs nálunk más, csupán öt kenyér és két hal.” Ő azt mondta: „Hozzátok ide.” Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjenek le a földre, aztán megfogta az öt kenyeret és a két halat, felpillantott az égre, megáldotta az ételt, megtörte a kenyereket, odaadta a tanítványainak, azok meg tovább osztogatták az embereknek. Ettek mind és jóllaktak. És összegyűjtötték a morzsát és tizenkét kosár telt meg vele. Akik pedig ettek, kereken ötezren voltak férfiak, az asszonyokat meg a gyerekeket nem számítva.

Ismerje el, szomszéd, ezt egy pék sem hagyhatja szó nélkül; elvégre miért is tűrné? Ha az ilyesmi szokássá lenne, mármint hogy bárki öt kenyérrel meg két hallal jóllakat ötezer embert, akkor a pékek mehetnének füvet legelni, nem igaz? A halakat az ördög vigye; maguktól nőnek a vízben, az fogja ki őket, aki akarja. De a pék drága pénzért vásárolja a lisztet meg a fát, segédet tart és fizeti a bérét; bolt is kell neki, fizeti az adót meg mi mindent, s végül örül, ha marad egy-két garasa, hogy ő is élhessen, ne kényszerüljön koldusbotra. Ez az ember meg csak fölpislant az égre, és tüstént elég kenyere van ötezer vagy mit tudom én, hány embernek; lisztet nem vásárol, fát se kell hordania, semmi költsége, semmi munkája – így aztán világos, hogy ingyen adhatja a kenyeret a népnek. Azzal nem törődik, hogy a környékbeli pékeket megfosztja a becsületesen megszolgált keresetüktől! Mondom magának, nem más ez, mint tisztességtelen verseny, a hivataloknak kéne eltiltaniok. Ha pék akar lenni, fizessen adót, mint mi! Az emberek úgyis már azzal járnak a nyakunkra, hogy micsoda pogány árat követelünk azokért a nyomorult cipókért? Adják ingyen, mint ő; és tudják, micsoda kenyér az? Fehér, ropogós, illatos, az ember egyre csak enné, legszívesebben abba se hagyná... Már kénytelenek voltunk leszállítani a sütemények árát; becsületszavamra, magunknak is többe van, mint amennyiért adjuk, csak azért tesszük, hogy ne legyünk kénytelenek becsukni a boltot; de hová jutunk ilyen viszonyok között? Az embernek megáll az esze, ha rágondol. Másutt – azt beszélik – négyezer férfit lakatott jól, az asszonyokat meg a gyerekeket nem számítva – mindössze hét kenyérrel meg egypár keszeggel, de ott csak négy kosár morzsát szedtek össze. Úgy látszik neki se megy már olyan jól a vállalata, mint régen de azért bennünket, pékeket teljesen a tönk szélére juttat. Annyit mondok magának, hogy ezt csakis azért teszi, mert esküdt ellensége minden péknek. A halkereskedők is zúgolódnak, de hát azok a kufárok úgyse tudják, milyen árat kérjenek a halaikért; a kalmárkodás már régóta nem számít olyan becsületes iparnak, mint a pékmesterség.

Idehallgasson, szomszéd: öreg ember vagyok, egymagam állok a világon; se feleségem, se gyerekem, nekem meg nem sokra van már szükségem. Mondtam is már a segédemnek, vegye a nyakába a pékségem gondját. Nem a hasznomat féltem; becsületszavamra, a legszívesebben szétosztanám, ami kevés vagyonom van, hogy kövessem őt, ápoljam a felebaráti szeretetet és megtegyek mindent, amiről prédikál. De ha arra gondolok, hogy mit tett ellenünk, pékek ellen, csak annyit mondhatok: ebből nem eszel! Én is pék vagyok, látom, hogy ebből sohasem lesz világmegváltás, hanem istencsapása a mi becsületes iparunkra. Sajnálom, de ezt nem bocsátom meg neki. Nem én!

Magától értetődik, hogy bepanaszoltuk Ananiásnál meg a helytartónál az iparűzési törvény megsértése és népháborítás miatt; de hát maga is tudja, milyen hosszú lére eresztenek mindent a mi hatóságaink. Maga ismer engem szomszéd; békés ember vagyok, nem keresem a vitát senkivel; de ha az az ember ide jön Jeruzsálembe, kiállok az utcára és kiabálni fogok: feszítsd meg! Feszítsd meg!