Keresztény versek

HA NYELVEMRE VIGYÁZNI TUDNÉK  

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem érne annyi kínzó gyötrelem,

Okot botrányra soha nem adnék,

S lenne sokaknak bennem védelem.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Senkiről rosszat nem szólnék soha,

Csak azt mondanám mindig, mi igaz,

Panaszra számnak nem lenne oka.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem rabolnám el másnak idejét,

Csak azt mondanám, mi nagyon fontos,

S nem törnék össze sok jó, víg kedélyt.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem vétkeznék úgy, mint ennek híján,

tökéletesen járnám utamat,

Szép lenne arcom s a szívem vidám.

Ó, én Istenem, tégy ajkamra zárt,

igazolj mindent szót az ajkamon,

Ki ne engedjem őrizetlenül. . .

Ó, legyen mindig zár az ajkamon!

            Dénes Ferenc

Ó ISTENEM...  

Ó Istenem, szabadíts meg engem magamtól.

Tövig, gyökérig hamisság vagyok.

Hamis, hazug, üres, idétlen élet,

Korcs mozdulatok és hiú beszédek.

Csak akarok, valamit akarok

És minden balra dőlt el.

Add nekem üres locsogás helyett

A hallgatás súlyos, zord aranyát,

Vagy szenvedésemre piros pecsétet,

Add vissza lelkem, szabadságom,

A belső méltóságot add nekem,

Adj nekem igaz, véres szavakat,

Add nekem ajándékba magamat, -

Vagy szabadíts meg örökre magamtól. 

            Reményik Sándor

VÉTKES HALLGATÁS  

Ma bűn a néma ajkak

könnyelmű hallgatása.

Vétek, ha álmos szemmel

gunnyasztanak az őrök

a várfokon magányos

semmittevésbe mélyedt,

komor, beteg lélekkel...

Nekem fáj némaságba

burkoltan várakozni,

hogy mások végezzék el

helyettem gyönge éltem

nemes, nagy hivatását.

Jöjj, szánj meg, drága Lélek,

és tölts meg bátorsággal,

hogy hangosan kiáltsam

e füstölgő világba

az örök Jót, az Igét,

az örök Békét, Krisztust

s az örök Hont, a Mennyet.

            Gerzsenyi Sándor, 1958

VAJON MINDENT JÓVÁTEHETSZ?              

Mit embertársad ellen vétkezel te

azt vele tán mind jóváteheted;

de van, mi sokszor semmiségnek látszik,

és jóvátenni többé nem lehet!

Bűnét megbánva, egyszer felkeresi

egy pletykás asszony lelkipásztorát,

tanácsot kérni: hogy tehetné jóvá

a sok hamis hír végtelen sorát!

„Vegyen magához, kedvesen, egy párnát,

s a megbántottak küszöbére mind

tegyen belőle egy-egy tollat, aztán

nagyon kérem, hogy jöjjön el megint!”

...Furcsa tanács... De nénink megfogadja,

s úgy jár, ahogy közülünk járna sok,

ha osztaná a tollat házról házra,

hogy kiürül a degesz párnatok.

„Megtettem – szól a papnak -, rendben van hát?”

S dicséretet remélve rátekint…

„Sajnos még nincs... Ez volt a könnyebb része.

Most menjen el, és szedje össze mind!”

Nagy-nagy sokára visszatér az asszony,

s kezében az üres ciha beszél.:

„Kerestem, testvér, óh, de mindhiába,

a tollakat elfújta már a szél...”

Mit embertársad ellen vétkezel te,

Azt véle tán mind jóváteheted,

De van, mi sokszor semmiségnek látszó,

És jóvátenni többé nem lehet...!

      Balog Miklós verse

Keresztény énekek

Hadd énekeljem

Hadd énekeljem az Úrnak kegyelmét örökké,

Hadd mondjam el azt, hogy Ő a szívemben él!

Hadd énekeljem az Úrnak kegyelmét örökké,

Hadd mondjam el azt, hogy Ő a szívemben él örökké!

Az Úr szavára lett a föld, a tenger és az ég,

Ezernyi csillag tündökölt, mikor kinyújtotta kezét,

Az Úr dicsősége előtt, leborulva zengi dicséretét

a mindenség!

Sötétségből, bús homályból mentet meg szavad,

Életemben, soha még, nem voltam boldogabb,

Világosságot találtam, fény gyulladt az éjszakában,

mely ég, örökké!

Hadd legyek áldozat

Jézus, Isten egyetlen Fia,

Jézus, lelkem biztos támasza,

Szívemből szeretlek, meghajlok most Előtted,

Hálám kifejezem,

Átadom életem, oltárodra felhelyezem.

Átadom életem, oltárodra felhelyezem,

Harminchat fokon csak érted égve, Jézusom,

Hadd legyek áldozat, Jó illatáldozat,

Fogadd el életem, Istenem.

Jézus, szálljon Hozzád ez a dal,

Lelkem legmélyéből fakad, minden szava,

Szívemből szeretlek, Rád bízom az életem,

Hisz tudom, hogy elfogadsz engem

Átadom életem, oltárodra felhelyezem.

Hadd legyek

 

Hadd legyek olyan, mint Jézus,

Szívemben, szívemben.

Hadd legyek olyan, mint Jézus szívemben.

Szívemben, szívemben,

Hadd legyek olyan, mint Jézus szívemben.

Hadd legyek, még szentebb ettől,

Szívemben, szívemben.

Hadd legyek, még szentebb ettől szívemben.

Szívemben, szívemben.

Hadd legyek, még szentebb ettől szívemben.

Napi áhítat

Ma Február 10. Szerda, Elvira napja van.

A türelemről felismerhető szeretet

Hét témája: Házasság hete

Olvasmány: 1Kor 13

„Mily koldus az, akinek nincs türelme! Hát nem lassanként gyógyul be a seb?” (W. Shakespeare)

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom.  És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.  És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.  A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.  Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.  Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.  A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.  Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.  Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.  Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.  Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.  Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Magyarázat

Franz Kaffka írja: „Minden emberi hiba forrása a türelmetlenség, az, hogy időnek előtte szakítunk a módszerességgel, látszatkerítésekkel vesszük körül – a látszatot.” Ha ez ebben a formában nem is teljesen igaz, de egy biztos: házasságunkban a türelem hiánya sok átkozott helyzetet, megléte viszont rendkívül sok áldott állapotot képes eredményezni. Egy üzleti ta­nács­adó mondta: „Soha nem tárgyalok délelőtt tíz előtt, és délután négy után. Első esetben mohónak, másodikban kétségbeesettnek fognak tartani.” Mindkettő abból fakad, hogy nehezen vagyunk képesek türelmesen kivárni egy esemény, folyamat, egy megkezdett mondat, egy szomorú hangulat vagy egy kétségbeesett sírás végét. Miért kell nekünk mindjárt megszólalni, mindent azonnal értelmezni, mindenre választ keresni? Mohón keressük a kapcsolaton belül is a magunk igazát, kényelmét, és kétségbeesünk, ha mellettünk valami olyasmi történik, amit nem értünk, ami felkavaró, ami kizökkent a komfortunkból. De meg kell tanulnunk, hogy nem minden értünk van; van, hogy mi vagyunk másért! Ilyenkor kell mindennél jobban a türelem! Mert a sebek gyógyulásához olykor nem kenőcs, csak türelem kell...

(Beke László)

Kézbesítetlen levél

Ujkéry Tímea Dóra: Levél

A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis családjához. Panasz sosem volt rá. A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban, örömökben is osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy öreg ember. Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná. Egy valakivel beszélt csak. Minden délután elsétált a falu szélső házáig, várta a postást. Öreg botjára támaszkodva állt a földút szélén és nézte, várta a zörgő biciklivel érkező embert. Naponta ugyanaz a néhány szó hangzott el, már hosszú évek óta. - Fiam, maradt levél? - Nem apó, ma sincs levele.

Az öregember lehajtott fejjel, fáradtan fordult meg és sétált fel a kis dombra a házikójához. A postás pedig a falu felé fordult és elkerekezett.

Ezen a napon is ment minden a maga szokásos rendjén. A postás kihordta a leveleket, az emberek beszédbe elegyedtek vele és késő délután elért a szélső házig. Az apóka fáradt volt, szomorú szemét kérőn emelte a postásra, de a válasz megint ugyanaz volt. Ma sincs levél. A postás visszatért a családjához, megvacsorázott, és már éppen aludni tért volna, mikor nyitott táskájára nézett. Valami fehérlett benne. Odament. Az apónak címzett levél volt. Egy sóhajjal és kicsit fájó szívvel bezárta a táskát.

- Holnap kézbesítem - gondolta -. Ha évekig tudott várni, ez az éjszaka már nem számít. "

Reggel munkába indult és délre elért a szélső házig. Kicsit dobogó szívvel leste, mikor látja meg az öregembert. De az nem volt ott. "Furcsa. Valaki, aki évekig várakozik, nem hagyna ki egyetlen napot sem. Ha nincs itt, majd és fölviszem hozzá a levelet!" Megindult a domb felé, de föltekerni nem tudott, hát tolta a kerékpárját. Úgy félúton tarthatott, mikor észrevette, hogy néhány ember lézeng a kis ház körül. Sietősre fogta lépteit, fönt a kerítéshez támasztotta a biciklit és bement az udvarba.
- Mi van itt? - Az apó ma éjszaka meghalt. Reggel találtam rá - mondta az asszony, aki néha tejet hozott az öregnek.

A postás fájó szívvel fordult vissza, hazatérve nem szólt senkihez, csak leült az ablak elé és nézett kifelé, az útra. Elgondolta milyen érzés lehet éveken át várni valamire, és bántotta, hogy ő volt az akadályozója az apó örömének.
"De talán amit nem tudunk, az nem fáj" - nyugtatta magát.

Egyszer csak meglátott egy férfit, aki az érkező lovaskocsiról szállt le. Utána egy fiú, olyan húszéves lehetett. Rossz érzése támadt.
Föltépte az apónak címzett levelet és olvasni kezdte.

"Drága Édes Apám!

Lassan harminc éve, hogy elszakított Magától a sors. De végre megtaláltam a címét és az élet is oly kegyes volt hozzám, hogy meglátogathatom Édes Apámat. Szerdán érkezek estefelé, és egy meglepetést is hozok. Az unokáját, aki lassan húsz éves. Nyugtalanul és nagy örömmel várom a napot, hogy találkozzunk.

Sokszor öleli: fia"

A postás kinézett az ablakon, szeme könnybe lábadt. A férfi és a fiú még mindig az út szélén álltak, ahogy az öreg szokott. Néztek a semmibe és vártak. A postás felállt, és kiment hozzájuk.

A menny és a föld dicsérje az Urat!

Zsoltárok 148

A menny és a föld dicsérje az Urat!

¹Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek az Urat, ti, mennyeiek,

dicsérjétek a magasságban!

²Dicsérjétek őt, ti, angyalai mind,

dicsérje őt minden serege!

³Dicsérje őt a nap és a hold,

dicsérje minden fényes csillag!

⁴Dicsérjék őt az egek egei,

még a vizek is ott fönn az égben!

⁵Dicsérjék az Úr nevét,

mert ő parancsolt, és azok létrejöttek,

⁶mindörökre helyükre állította őket,

rendelkezést adott,

melytől nem térnek el.

⁷Dicsérjétek az Urat, ti, földiek,

ti, tengeri szörnyek, az egész óceán!

⁸Tűz és jégeső, hó és köd,

parancsát teljesítő szélvihar,

⁹ti, hegyek és halmok mindnyájan,

gyümölcsfák és cédrusok,

¹⁰vadak és egyéb állatok,

csúszómászók és szárnyaló madarak,

¹¹ti, földi királyok és minden nemzet,

vezérek és a földnek bírái,

¹²ti, ifjak a leányokkal,

öregek a fiatalokkal együtt

¹³dicsérjétek az Úr nevét!

Mert csak az ő neve magasztos,

fensége a föld és az ég fölé emelkedik.

¹⁴Megnöveli népe hatalmát,

dicsővé teszi minden hívét,

Izráel fiait, a hozzá közel álló népet.

Dicsérjétek az Urat!

Keresztény versek

„EGY IGÉCSKE’’ 

„E világ ura bárhogy támadna, nem árthat mégsem,

megítélte Isten, megdönti egy igécske!“ - Luther Márton

Halott voltam,

s egy igécske életre keltett.

Téli fagyban

egy igécske tavaszt teremtett.

Hideg voltam,

és egy igécske lángra szított.

Sötét voltam,

s egy igécske fénybe borított.

Koldus szívem

egy igécske gazdaggá tette,

néma húrját

egy igécske megzendítette.

Börtönajtóm

egy igécske szélesre tárta,

szegény rabot,

kivezetett a szabadságra,

Tél volt bennem,

de most nyílik ezer virágom,

s énekemben

egy igécske hatalmát áldom.

Lehet sötét, lehet hideg,

körülvehetnek jégszívek,

vak éjszakák, fagyos telek,

reménységről énekelek.

Elég egy langyos lehelet:

holnap minden újjá lehet

Ma nincs tavasznak híre még,

de „egy igécske’’ is elég.

Boldogan hirdeti dalom,

hogy egy igécske hatalom.

,,Legyen!’’-  és lesz! Élet fakad,

s elsöpri mind a gátakat.

            Túrmezei Erzsébet

Tanulunk-e Tőle?

Várta az asszony: (tudva, vétke sok)

kövezzék meg a vén szakállasok.

Rajtakapták, mint házasságtörőt

s most bűnhődnie kell a nép előtt.

Lehet mentsége? … A Törvény felel:

nincs irgalom! Vétkezett! Vesszen el! –

Megkérdik Jézust, tudva „igazuk”,

Ő mint ítél? … (hogy ráfogják: hazug!)

Az vesse hát rá az első követ

közületek, ki még nem vétkezett…

S nő neveket porba írva vár…

De felidézik a női nevek,

hogy vétkeztek a salabakterek,

s elpárolognak, leforrázva, sorban.

- Nincs kárhoztatód? … kérdi az Úr. – Nincsen!

(s most ámuljatok, angyalok, a mennyben!)

Én sem kárhoztatlak, így szól az Úr

a nő megtört, alázatos szívéhez,

Menj el békével, és többé ne vétkezz!

Bódás János (Hozsannázó napok, II. kötet)

INTELMEK, ÚTRAVALÓUL 

Ne ítélj a látszat után,

Mert tévedés érhet.

A korai ítéletre

Rácáfol az élet.

Sokszor ahol rosszat látsz, ott

Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden

Arany, ami fénylik.

Ne adj hitelt minden szónak,

Mit mondanak néked,

Különösön ha vádolják

Barátod, testvéred.

Kérdezd meg őt, mi a való?

S várj a véleménnyel,

Ne válassza lelketeket

A rágalom széjjel.

Nem kell mindent elmondanod

Amit tudsz másoknak.

Gondold meg azt, hogy szavaid

Hatni hogyan fognak?

Építenek-e, vagy rontanak,

Gyógyítnak, vagy vágnak?

Ne légy másnak terjesztője,

Csak az igazságnak.

De ne nézd el tétlenül se,

Ha valaki téved.

Mert egy érték elvesztése

Neked is a vétked.

Felelős vagy másokért is,

A jó Isten előtt,

Igyekezz hát helyes útra

Hozni a vétkezőt.

     Novák László

Aki vallást tesz rólam  

Aki vallást tesz rólam

helyén kimondott szóban,

bárki szemébe nézve,

mérlegre sose téve

helyzetet, kérdezőt:

Arról vallást teszek Én is

az Atya előtt.

Ám aki nem szégyell

ámítást, hazugságot,

gyáva megalkuvások

végnélküli sorát,

tagadást, káromlást, hintapolitikát,

- csak éppen engem szégyell

és engem hallgat agyon:

Atyám előtt a mennyben

azt Én is megtagadom.

Siklós József

Beszélj Jézusról!

Beszélsz az üzletről, pénzről, földről, házról, 

anyagi jólétről, földi boldogságról. 

Dicsekszel erőddel, kérkedsz szépségeddel, 

S azt hiszed, hogy te vagy a legokosabb ember. 

De hallgatsz Jézusról, 

mélyen mint a tenger. 

Mért nem beszélsz róla, mint egy bátor ember? 

Beszélsz a tavaszról, nyárról, őszről, télről, 

Változó időkről és a jó termésről. 

Beszélsz barátodról, szomszédról, családról, 

régi jó időkről, apádról, anyádról. 

De hallgatsz az Igéről, 

mélyen, mint a tenger. 

Mért nem beszélsz róla, mint egy hívő ember? 

Beszélsz történetről, az ősi világról, 

Rómáról, Athénről, filozófiáról. 

Beszélsz tudományról, régi kultúrákról, 

bolygó csillagokról, az ásványvilágról. 

De nem szólsz az üdvről, 

hallgatsz, mint a tenger. 

Mért nem beszélsz róla, mint keresztyén ember? 

Vagy tán szégyelled Őt, a nagy Lélekmentőt, 

Ki nem szégyell téged bűnöst, elveszendőt?! 

Ezt hirdeti néked a Golgotai Kereszt, 

Civilizált ember, mikor érted meg ezt?