Keresztény Versek

Dicséret 

Meghódolok Uram előtted.

Hatalmad látom, ismerem.

Neked köszönhetem, hogy lettem:

Te vagy teremtő Istenem.

Neked köszönhetem hogy élek,

s ezer halálos buktatón

nem vesztem el, - hiszen Te voltál

megtartóm és oltalmazóm.

S mert az ördög zsákmánya lettem,

és veszni tért az életem,

- hogy megszerezd, - a véred árán

megváltóm is lettél nekem.

Áldásodat meg nem becsültem,

eltaszítottam kezedet,

Te türelmesen csak megáldasz,

mert jóság vagy és szeretet.

Vigasztalás az is, ha méltán

meg-megdorgálsz, s ha néha versz,

mert bíztat a hit: gyermekednek

tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.

S ha majd az életem kialszik,

nem zár pokol, se sírhalom.

Tenálad vár az üdv, az élet,

mert Irgalom vagy, Irgalom.

Bódás János

ROHANÁS KÖZBEN  

Ketten futottunk. János megelőzött.

Tüdeje-szíve jobban bírja. Ifjú.

De nem volt mersze, hogy sírodba lépjen. 

Mikor a fehér lepleket megláttam,

villám hasított szívembe, agyamba:

a rablók, lám, most újra elraboltak! 

De angyal szólt szelíden: Kit kerestek?

Holtak között élő miként lehetne?!

Siessetek! A hegyen vár reátok. 

Irgalmas Jézus! - Neved megtagadtam.

Mint gyáva eb, nyüszítve szűkölt lelkem.

Lehet még nálad irgalom számomra? 

Fogadkoznom mit érne? Térdre hullok

Előtted, áldott, égi Üdvözítőm!

Szikla leszek? - Te légy örök Kőszálam! 

Azt hitték, eltemettek. Ám a kőtömb

elhengerült. Te győztesen kijöttél.

Nincs hatalom, amely Téged legyőzhet!

    Gerzsenyi Sándor

MÉG  A SZÍV IS KEVÉS  

Ha megszólalok, ha beszélek:

sohase hangozzanak

mit se érő, mit se jelentő,

mit se segítő, üres szavak!

legyen ott a szívem a szóban!

egész szívem!

De még a szív is kevés.

Krisztusom, tégy csodát velem!

Szívemben is, szavamban is

Te légy jelen!

S akármit teszek, a parányi tettek,

mozdulatok is áldássá lehetnek,

csak semmit se végezzek sohasem

gépiesen.

Legyen ott minden tettben a szívem!

Egész szívem.

De még a szív is kevés.

Krisztusom tégy csodát velem!

Szívemben és tettemben is

Te légy jelen!

            Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél...”

                                                                  

Evangéliumi Beszélő Képek

A megsemmisített adóslevél 

"Ő megbocsátotta nekünk minden bűnünket" (Kol 2,13b). 

Minden bűn Isten ellen van. Még akkor is, ha embertársaink, felebarátunk vagy bárki más ellen követjük el. Dávid házasságtörése és gyilkossága alattvalója ellen irányult, mégis ezt mondja Istennek: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6a). A tékozló fiú is földi atyja ellen vétkezett, amikor messze vidékre költözött, és ott "eltékozolta minden vagyonát" (Lk 15,13), és a saját akarata, kénye-kedve szerint élt. De mikor "magába szállt, mondta... fölkelek és elmegyek az én (földi) atyámhoz, és ezt mondom: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened"" (Lk 15,18b=21a). Még aki "a maga teste ellen vétkezik" (1 Kor 6,18), az is Isten el len vétkezik, mert Isten áron vett meg - a Bárány vérén -: szellemünk, lelkünk, testünk Istené (1 Kor 6,20). 
A bűnt tehát egyedül Az bocsáthatja meg, Aki ellen irányul. Így tehát egyedül Isten bocsáthatja meg "minden bűnünket", és senki más. Ezért mondotta Urunk, Jézus Krisztus a gutaütöttnek: "Megbocsáttattak neked a te bűneid!" (Mt 9,2b). Az írástudók szerint káromlást szólt. De Jézus, látva az ő gondolataikat, mondta: "Mert mi könnyebb, ezt mondani-e: Megbocsáttattak neked a te bűneid; vagy ezt: Kelj fel és járj?" (Mt 9,6a). Jézus Krisztus azért jött, hogy kiváltson bennünket "az Ő drága vérén" (1Pt 1,19a), maga vitte fel testében a bűneinket a fára" (1Pt 2,24) "Ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye" (1Jn 3,5). "És Ő kiengesztelő áldozat lett a mi vétkeinkért, de nem csak a mienkért, hanem az egész világért is" (1Jn 2,2). "Ezért nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak" (Róm 8,1). "Isten megbékélt velünk az Ő Fiának halála által" (Róm 5,10a). "Isten Őt feltámasztotta, és ezáltal hirdeti a bűnöknek bocsánatát" (Csel 13,37-38). ":..és aki a Sátán hatalmából az élő Istenhez tér, bűneinek - minden bűnének - bocsánatát veszi, és a megszenteltek közt osztályrészt kap a Jézus Krisztusban való hit által" (Csel 26,18). Ez az Isten nagy irgalma és kegyelmessége ingyen. - "...mikor eljön az Úr, akkor egyrészt napvilágra hozza a sötétségnek titkait, és másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek Istentől lesz a dicsérete'' (1 Kor 4,5).

Igésképek

Keresztény Versek

Balázsy Károly

FOGADALOM

Hányszor kél szívedben erős fogadalom:
"Holnaptól kezdődőn nem így telik napom.
Megyek betegekhez, szegényhez, árvához,
Viszek vigasztalást, kiáltom: ’Imádkozz’!
Reggel elindulok, holnap véghezviszem,
Nem hagyom már tovább, nyugtalan a szívem.
Beosztom időmet, jusson Jézusomnak,
Viszem ígéretit és hívását sokaknak."

Szíved tenni készül nyomor és könny láttán,
Indulnál ... nem lehet, meggátol a Sátán.
Legtöbb tennivaló mindig akkor kerül,
Ha ki segítni kész, éppen útra készül.
Vendég is érkezik: "csak éppen egy szóra!"
Egy szóból mégis lesz nem egy, de két óra.
Hivatalos ügyek, vagy harag, lárma,
S ha még lenne más is, mind utadba állna.
Csakhogy meg ne indulj, halaszd el máskorra,
Majd még lesz alkalom, lesz még szükség szódra,
Miért éppen mostan? (Jön így a gondolat)
Csak maradj nyugodtan. Így telik el a nap.
Napokból a hetek, hetekből hó s évek.
Így érjük meg lassan tétlenül a véget.

Testvér éber legyél, határozott, s vigyázz!
Sokat imádkozzál, jól lépj és ne hibázz!
Az évek eltűnnek, a vég jön váratlan,
A koporsód indul, s mindennek vége van ...
S (Te) ki élted fájáról sok gyümölcsöt remél(sz),
Jézus búsan mondja: "Csak levél ... csak levél!"
 

Balázsy Károly

 KI AZ ÉN TESTVÉREM

Ki az én testvérem.
Talán ki rendesen minden hétről-hétre
Együtt indul velem a gyülekezetbe?
Vagy akinek neve szépen be van írva
A gyülekezet-könyvbe, az A-B-C sorba?
Vagy aki felém int bárhol az utcákon,
Mosolyogva mondja, hogy: „Az Úr megáldjon!”?
Vagy ki, amikor én az Úrhoz kiáltok
A gyülekezetben, mert nyom a bús átok,
Azt hiszi, minden jót megtett azzal értem,
Ha az imám végén rámondja, hogy: „Ámen!”?

Az az én testvérem, ki ha néz szemembe,
Mindjárt észreveszi, mi van a szívembe’,
Egy Atyánk van nekünk, egy Lélek vezérel,
Megérzi, ha baj van, ha Sátán kísérel!
Megérti szavamat, megfogja kezemet,
Akármilyen sorsom, nem hagy el engemet.

Megbocsájtja bűnöm, hogyha gyenge voltam,
Nem veti szememre, hogyha rosszul szóltam.
Aki mindig tudja, mint folyik életem,
Mert van rám gondja, meglátogat engem!
Így visszük közösen, együtt keresztünket,
Nem is győzhet így le a gonosz bennünket.
Ilyen hitküzdelem nem folyik hiába,
Ilyen testvéreké az ISTEN ORSZÁGA!

Keresztény Énekek

NAPI ÁHÍTAT

  NAPI ÁHÍTAT
Ma 2015 október 2. péntek, Petra napja van.

A szárazföldi állatok és az ember

Olvasmány: 1Móz 1,24–28

Egy napon teremtettünk a többi szárazföldi állattal, hogy sose felejtsük: szorosan hozzánk tartoznak ők is, rájuk is vigyáznunk kell, és segítik életünket.
24 ,Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt.

25 ,Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta jó barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez 26 ,Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.

27 , Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

 28 ,Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

Magyarázat:
Döbbenetes, felemelő és meghatározó tömör üzenet ez rólunk és a helyünkről ebben a világban. Egy életen át tart, míg feltárul előttünk, mi minden is van itt összesűrítve. Talán a legalapvetőbb szempontok ezek: alkotások vagyunk, feladatra és kapcsolatra teremtett lények. Van válasz azokra a kérdésekre, hogy „Honnan jövünk?” és „Mi értelme a létezésünknek?!”.
A legidőszerűbb talán a nagy énünkkel lenne leszámolni. Túl erős bennünk a: „Jogom van hozzá!”, „Majd én eldöntöm!”, „Senkinek semmi köze hozzá!” és az ehhez hasonló, alázatot, figyelmességet és szeretetet nélkülöző indulatok hada. Isten tervszerűen alkotott, és e világban elhelyezett bennünket. Nagy a jelentősége mindannak, amik vagyunk: nemiségünk, adottságaink, tulajdonságaink mind egy természetes és szép pályára indítanak, ha van hozzá elég alázat bennünk.
Külsőségek és adottságok tekintetében higgyük el, jól állunk! Több erőt kell fektetni abba a küzdelembe, hogy másként éljünk és másmilyenek legyünk, mint azt a bűntől torzított vágyaink diktálják! És kevesebbet kellene aggódni azért, hogy jobban vagy máshogy nézzünk ki! /KB/

A Teremtés ajtó;
amely a semmiből a valamibe nyílik,
és sarokpántján öröktől fogva jár.
(Oravicz Imre: Hopik könyve)

„Teremtsünk embert képmásunkra!”
Ki az állatok felett uralmat kapott.
Férfit, aztán nőt is teremtett,
Később, minden földi dolgot nekik adott.
(Soproni G. László: A Világ teremtése)

(Katona Béla)

Evangéliumi Beszélő Képek

Jézus Krisztus keresztje alatt

A kép az Úr Jézus Krisztus megfeszítésekor lejátszódott történet egy részletét eleveníti meg. 
Sokan állottak a kereszt alatt, s mindenki valami módon viszonyult az ott történtekhez! 
Izráelből - a földi választott népből - egy valaki nézett fel a keresztre; ajkát egy gúnyos kérdés hagyta el: "Ha Isten Fia vagy, szállj le most a keresztről" (Mt 27,40). A főpapok és írástudók is erre buzdították Jézust. A latrok is ugyanazt hányták a szemére (Mt 27,47b). 
Három különböző élethelyzetben levőt látunk: a névtelen zsidó cinikusan, a főpapok és írástudók irigységből és tudatlanságból, a latrok pedig szorultságukban mondták: "Ha Isten Fia vagy..." Lehet a körülmény bármilyen, a hitetlenség mindig így szól: "ha". 
Izráel képviselője a kereszt egyik oldalán állt, de nem ismerte fel, hogy Ő az, Aki ószövetségi előképekben kijelentetett. Nem hiába jövendölte Ézsaiás próféta: "...és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos... nem törődtünk Vele!" (Ézs 53,2b-3b). Izráel megmaradt "a kételkedésben", a hitetlenségben és Isten kitörte őket. 
A kereszt másik oldalán állt a kivégző osztagot vezénylő római százados. Neki sem jegyezte fel a Biblia a nevét. Sok mindent látott és hallott. Látta a sokaságot, magatartásukat. Hallotta, amit szemére hánytak. Látta és olvasta a kereszt feliratát: "A názáreti Jézus a zsidók királya". A zsidó nép képviselői előtte levizsgáztak: ezt tették királyukkal. Hallotta cinikus csúfolódásukat, kételkedő megjegyzésüket. Hallotta a kereszten az Úr Jézus Krisztus imáját azokért, akik ezt cselekedték vele: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek" (Lk 23,34). Látta, hogyan szenvedett némán, senkit nem vádolva. Ezt látva így szólt: "Bizony, Isten Fia volt" (Mt 27,54). 
Hallotta a két gonosztevő beszélgetését - az egyik szidalmát, a másik beismerő vallomását: "Az Istent sem féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert mi a cselekedetünknek méltó büntetését vesszük; ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett". És mondta ez a lator Jézusnak: "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba". 
A római századosban az események láttára valami történt. Szívében bizonyosságot kapott. S aki szívében hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, annak élete van (Jn 20,31). 
A kereszt ma is két oldalra választja a világot: a nem hívő gúnyolódó szemlélőre és a feltekintő bűnösre, aki Isten gyermekévé válhat

                                  

Igésképek

KERESZTÉNY VERSEK

Babits Mihály

Zsoltár gyermekhangra 


Az Úristen őriz engem 
mert az Ő zászlóját zengem. 

Ő az Áldás, Ő a béke 
nem a harcok istensége. 

Ő nem az a vészes Isten: 
az a véres Isten nincsen. 

Kard ha csörren vér ha csobban, 
csak az ember vétkes abban. 

Az Úristen örök áldás, 
csira, élet és virágzás. 

Nagy, süket és szent nyugalma 
háborúnkat meg se hallja. 

Csöndes ő míg mi viharzunk 
békéjét nem bántja harcunk: 

Az Úristen őriz engem 
mert az Ő országát zengem. 

Az Ő országát, a Békét, 
harcainkra süketségét. 

Néha átokkal panaszlom 
de Ő így szól: "Nem haragszom!" 

Néha rángatom, cibálom: - 
tudja, hogy csak őt kivánom. 

Az is kedvesebb számára, 
mint a közömbös imája. 

Az Úristen őriz engem 
mert az Ő zászlóját zengem. 

Hogy daloljak más éneket, 
mint amit Ő ajkamra tett? 

Tőle, Hozzá minden átkom: 
hang vagyok az Ő szájából. 

Lázas hang talán magában: 
kell a szent Harmóniában. 

S kell, hogy az Úr áldja, védje 

Bajor László

Az én nárdus-életem
Szűkösen éltem és nagyon szegényen.
Féltve őriztem
fehér alabástrom edényem.
Töretlen volt,
színültig drága nárdussal tele.
Mekkora kincs!
Sok színes álmot álmodtam vele.
Terveket szőttem,
Világlott egyre előttem,
vígan villantva a fényen
fehér alabástrom edényem.

Akkor a hajlékomba egyszer
betért megfáradva a Mester,
Tudta, hogy hova készül,
Tudtam, hogy hova készül.
Jeruzsálem távoli ormán
valami titkos vész ül.
Bűnnel, nyomorral bajjal,
indul a döntő harcra.
... Árnyak lopództak fehér homlokára.
Fájt a tanítványok közömbös arca.
Nem értik? Nem érzik?
Egyedül én érzem? Én értem?
Megy megváltani engem ...
Talán... meghalni értem.

Ott ül fáradtan a Mester.
Sietve kamrámba osontam
s visszatértem a drága kenettel.
Fehér alabástrom edényem,
melyet őriztem rejtve, szegényen,
összetörtem, s a drága kenet
illatosan, ragyogva 
szelíd fejére permetezett.
“Te meghalsz értem!” - árasztotta szét
a lágy illatbeszéd.
“Én neked adom az életemet
és a szívem minden szeretetét.”

“Tékozlás!” - zúgtak fel körben.
Megbiztatott
Krisztus szeméből egy meleg sugár,
Tudtam, hogy semmiért se kár:
a kenetér’ se kár,
Érte kiontott életér’ se kár:
S áldom a percet, melyben
alabástrom edényem összetörtem.

Én abban élek,
abban a boldog csodamozdulatban,
a Golgotára készülő Királynak
mellyel a nárdusomat odaadtam.

Bajza József

ŐSZI DAL  

   Köd borong, száll a daru

Zúgva fenn az égen;

Száll s meleg hazát keres

Déli messzeségen;

Néki ott virít a hon,

Hol nincs tél az ormokon.

           

   Sárga a virágbokor,

A lomb hervadó;

Amit látsz, ó, föld fia,

Hamvatag, mulandó.

Gyarló létből a kebel

Jobb hazába esdekel.

   Szív, beteg szív, itt az Ősz;

lombjaid lehulltak,

S többé földileg neked

Ők ki nem virulnak:

De ne szálljon bú reád:

Lelsz te is majd más hazát

NAPI ÁHÍTAT

Ma 2015 október 1. csütörtök, Malvin napja van.

Csendes Percek

Amikor Jézus közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek."

Lk 19,41-46.

AZ ÉRZELEM AJÁNDÉKA

Amikor Jézus közelebb ért, és meglátta Jeruzsálemet, megsiratta. (Lk 19,41)

Miközben felnőttem, gyakran tapasztaltam érzelmeim kifejezésének negatív következményeit. Így jobbnak láttam elfojtani érzelemkitöréseimet, a szomorúságot és a haragot, abban a reményben, hogy így egyszerűbb lesz majd az életem. Sajnos az a módszer, hogy érzelmeimet túlzott táplálkozással próbáljam elnyomni, végül elhízáshoz vezetett, valamint egy csomó szociális és egészségügyi problémához, ami ezzel az állapottal együtt jár. 
Felfigyeltem a Bibliában arra, hogy Jézus miként fejezte ki érzelmeit. Ő is megtapasztalta az emberi érzelmek teljes skáláját, a haragot a templomi pénzváltók esetében (Jn 2,15), a gyász fájdalmát barátja, Lázár halálakor (Jn 11,35), és az örömöt, amikor tanítványait okította (Jn 15,11). Jézus hagyta, hogy teljes mértékben ember legyen, akár fájdalom, akár öröm érte. Ez a megfigyelés arra bátorított, hogy én is kezdjem el megélni az érzéseimet, miközben Jézus közelségének biztonságában voltam imáimban. Fokozatosan képessé váltam átélni érzéseimet, és úgy gondolni rájuk, mint Istentől származó jó ajándékokra. 
Érzelmeink kifejezése része annak a bővelkedő életnek, amire Jézus hívott el minket. Amikor hitelesen fejezzük ki önmagunkat saját magunk és a világ számára, ez Isten ajándéka.

Imádság: Istenünk, segíts tovább fejlődni és növekedni, hogy hatékonyabbak lehessünk a szolgálatban. Ámen.

Milyen érzelmi kihívást kell ma Isten segítségével legyőznöm? 
Margaret Gillikin (Colorado, USA)

IMÁDKOZZUNK A BETEGES REAKCIÓKTÓL VALÓ SZABADULÁSÉRT!

Evangéliumi Beszélő Képek

A te ítéleted!?

"Isten az Ő saját Fiát küldötte el - a bűn miatt - a bűn testének hasonlatosságában, és a testben ítélte meg a bűnt" (Róm 8,3b). Ezért nincs tehát most már semmiféle kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak" (Róm 8,1).
Isten szent és bűnt gyűlölő. Nála nem lakhat gonosz, gyűlöl minden bűnt cselekvőt (Zsolt 5,5b-6b). Isten szentségét soha más nem elégíthette ki, és haragját nem tarthatta vissza, csak a vér. Ezt ábrázolták ki az ószövetségi véres áldozatok. Isten az ellene lázadó, Őt semmibe vevő bűnös miatt halálos elégtételt követelt. Ezért vitte be a főpap a vért a Szentek Szentjébe, a saját és a nép bűne miatt. S ezt akkor Isten elfogadta, mert ez emlékeztette Őt arra a másik áldozatra. "A Bárány megöletett a világ alapjainak levettetése előtt" (Jel 13,8b). Mikor a vért látta, mindig őreá, a Bárány áldozatára tekintett, s nem sújtott le haragja. S amikor eljött az idők teljessége, "Isten az ő tulajdon Fiát küldötte el a bűn miatti elégtétel végett". Ő, Jézus Krisztus engedelmes volt halálig, éspedig a keresztre feszíttetésben is. Isten őbenne, az Ő keresztre feszített hústestében ítélte meg a világ bűnét, a mi bűneinket, az én bűnömet, akkor, amikor Őreá vetette azt. "Krisztus meghalt a mi bűneink miatt" (1 Kor 15,3). Az Ő megítéltetése az én bűneimért történt, az Ő halála - hit által - az én halálom, az Ő feltámadása az én feltámadásom az életre. Ingyen, kegyelemből, mindez az Őbenne, Jézus Krisztusban való hit által az enyém. "Megigazultunk az Ő vére által, és sokkal inkább megtartatunk a harag ellen Őáltala" (Róm 15,9). Ha pedig nem fogadod el, akkor Isten haragja rajtad marad. Akkor halálod után az ítélet vár rád. "Mert elvégzett dolog, hogy az emberek meghaljanak, azután az ítélet" (Zsid 9,27). Aki nem hisz Jézus Krisztusban, annak a számára Isten hiába készítette el a helyettesítő áldozatot a bűnökért, marad számára a halál és az ítélet félelemmel teljes várása (Zsid 10,26-27).

Igésképek

Történet

A látogatás

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.

Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.

- Imádkozni jövök – válaszolta a férfi.

- Imádkozni… Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?

- Hát… mindennap benézek a templomba és annyit mondok: „Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.

Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.

Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.

A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.

- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?

- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.

Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!

- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.

Keresztény Versek

Mikor a delta a forrásra gondol...

A folyam fut az óceán felé,

S medre ijesztően kiszélesül,

Intenek néki messze fároszok,

Habján hajó ring és sirály repül,

Eltépett malmok ellebegnek rajta,

És úsznak bölcsők és úsznak koporsók

És úszik egy-egy fölborított sajka,

És úszik szenny és virág vegyesen.

S ahogy közelg az óceán felé:

Vize, a hajdan kristályos nedű

Nem édes már, de sós és keserű.

És keserűn és ádázul rohan,

S gúnynak érzi, ha valaki megáll,

S döbbenve szól: mi hatalmas folyam!

Akkor a delta a forrásra gondol,

Amely körül fekete fenyők állnak,

És csend van és csak a juhnyáj kolompol.

Nincs vad meder és nincs pocsolyás árok,

A fűben szivárog egy halk erecske

És azt hinnéd, hogy mindjárt elszivárog.

A forrás mellett ül egy kisfiú,

Tiszta kezét a tiszta vízbe tartja, -

És ezt a folyam a deltáig érzi,

S a boldogságtól megremeg a partja.

Reményik Sándor

                                                     

Magamnak, másnak

Mikor Atyám házába vett:

tépett, tékozló gyermeket

s kegyelme fénnyel rámborult,

feledve lett a régi múlt.

Béke, öröm, hit és remény:

Őbenne gazdag lettem én.

Már tudtam adni másnak is

és nőtt a kincs és nem fogyott...

Sugarasan szálltak felém

simogató, szép mosolyok.

Én meg csak adtam szüntelen,

soha nem kérdve, mi marad...

De volt, de jött egy pillanat.

Megszólított egy régi hang:

Oly ismerős! Oly idegen!

Bízó szívemre árny borult

komoran, szürkén, hidegen:

„Ó, te szegény! Nap nap után

nézd, elsiet! Te meg csupán

másnak adod kincseidet?!

Valamit, mondd, mért nem veszel,

valamit el mért nem teszel

magadnak, magadnak, magadnak?!

Szégyen! Visszhangra lelt a hang.

Mint félrevert ijedt harang,

kongott-bomlott balga szívem:

Igen, igen! Ez kell! Igen!

Magamnak, magamnak, magamnak!

Ma egy mosolyt, holnap megint!

Letépni mind, virág ha int!

Szépségeket! Szeretetet!

Simogatást! Napsugarat!

- Másnak ha tán nem is marad -

Magamnak, magamnak, magamnak!

Miért lettem ilyen szegény?

Hát megint eltévedtem én?

Megint a régi rongyokon

akad meg könnyes, bús szemem,

úgy botorkálok betegen?

Felém nyúlnak aszott kezek,

s a lelkem kínban megremeg:

én – én már nem is segíthetek.

Magamnak nincsen... nem lehet!

Vagy adjam, ami megmaradt:

pár morzsalék... pár rongydarab...?

Fakó mosoly, tépett remény,

fogyó hit száraz kenyerén

ki lakik jól? keserű étek!

Mindegy! – Vegyétek és egyétek!

Hogy áradok! Hogy éledek!

Fény futja át a szívemet!

Fakó mosoly színnel telik,

remény ragyog, fényesedik.

hit zeng győzelmi éneket,

sugarat hint a szeretet!

Milyen gazdag vagyok megint!

A lelkem mindent szertehint,

mégis marad, el sohse fogy!

Nem kérdve: mint, nem kérdve: hogy’...

Hittel harangoz a szívem:

Igen! Igen! igen! igen!

Másoknak. Másoknak. Másoknak.

 Túrmezei Erzsébet (Hozsannázó napok, II. 327)

BÖLCS SALAMONNAL

A gazdagnak sok az irigye,

Szegénynek a nyomorúsága.

A gazdag kevélységre hajló,

A szegény könnyen szolgaságra.

Nekem egyik sem kenyerem...

A gazdagságtól, szegénységtől

Ó, ments meg engem, Istenen!

Voltam én már szegény, de akkor

Nyomorúságát föl se vettem.

Jövőm hite, e szép szivárvány

Diadalívben állt felettem!

Légy ezután is énvelem,

S a gazdagságtól, szegénységtől

Ó ments meg engem, Istenem!

Csak annyit adj, hogy kenyerünkből

Másnak is merjünk szegni bátran,

De bűntársává ne lehessünk

Senkinek a hivalkodásban.

A bőség könnyen bajt terem...

A gazdagságtól, szegénységtől

Ó ments meg engem, Istenem!

         Szabolcska Mihály (Mustármagok)

A  SAMARITÁNUS  TITKA 

Szenvedő felebarátján

miért segített a Samaritánus?

Mert jó volt a szeme.

Meglátta a könnyeket,

és a véres, halálos sebet,

mit más nem gyógyíthat,

csak a felebaráti szeretet.

Mert jó volt a szíve.

A nemes lelkek törvénye szerint

örült, hogy segíthetett.

Jutalmat nem várt,

mert  az volt a jutalma,

hogy életet menthetett.

Mert erős volt a keze.

Mégis gyöngéden emelte

nemes terhét, le nem ejtve.

Keze a vértől nem volt tiszta,

de ez a vér tisztított

mert nem ő ontotta.

Mert jó volt a lába.

Kész volt gyalog menni,

a beteget figyelve,

Nem akart addig pihenni,

míg felebarátját el nem helyezte,

a vendégfogadó házba.

Istenem, adj nekem is

jó szemet, szívet, kezet, lábat,

mert az élet jerikói útján

vérző testvéreim engem is várnak!

Gerő Sándor