A
DRÁGAGYÖNGY
Nagy csobbanás, majd a hullámok fodrozódása, s utána elcsöndesedett a víz a
csónak körül. A keresztény misszionárius szemét arra a helyre szögezte, ahol
apró buborékok serege szállt fel a felszínre a mélyből. Még egy perc, és egy
fekete fej emelkedett ki a vízből és egy ragyogó szempár nézett felé. Egy öreg
hindu gyöngyhalász mászott a csónakba mosolyogva, miután lerázta a vizet
beolajozott, fényes testéről.
,,A legjobb merülés, amit valaha is láttam!" - kiáltotta Dávid Morse, a
misszionárius.
,,Nézd ezt, Száhib" - mondta neki Rambó. és kivett egy nagy osztrigát a
fogai közül - ,,azt hiszem, ez jó lesz". Morse átvette és amíg zsebkésével
nyitogatta, Rambó más, kisebb kagylókat szedett ki ágyékkötőjéből.
,,Rambó, nézd!" - kiáltotta Morse ,,hiszen ez valóságos kincs!"
,,Igen, egészen jó" - vont vállat a búvár.
,,Hogy jó!? - láttál már valaha életedben ennél szebb gyöngyöt? Tökéletes, hát
nem!?" - Morse kezében forgatta a gyöngyöt, azután átnyújtotta a hindunak.
,,Bizony vannak szebb gyöngyök is, sokkal szebbek... nekem is van szebb" -
mondta az fojtott hangon. - ,,Nézd csak... hibák... itt egy fekete pont, ott
egy kis horpadás. S a formája is kissé hosszúkás, de azért a többihez képest
megjárja".
,,A szemed kissé túl éles a saját javadra, barátom" - mondta Morse - ,,én
soha nem kívánnék magamnak szebb gyöngyöt". ,,No éppen ez az, amit a te az
Istenetekről mondasz. Önmaga előtt mindenki tökéletes, de Isten olyannak látja,
amilyen a valóságban".
Ezek után a két ember elindult a városba vezető poros úton.
,,Igazad van Rambó. De Isten felkínálja Krisztus igazságát mindazoknak, akik
hisznek Benne és elfogadják azt ingyen ajándékként, mint az Ő megváltását.
Nagyon sajnálom, hogy te nem tudod ezt elfogadni barátom?"
,,Nem, Száhib - ahogy már sokszor mondtam neked, ezt túl könnyűnek tartom,
azért nem tudom elfogadni. Talán túlságosan büszke vagyok, hogy elfogadjam. Én
szeretnék megdolgozni azért, hogy helyem legyen a mennyben, különben mindig
kényelmetlenül érezném ott magam".
,,Óh, Rambó" - és a misszionárius szavai mögött ott volt az a sok imádság,
amit ezért az emberért évek óta elmondott, - ,,hát nem érted, hogy ilyen módon
soha nem jutsz a mennybe? A mennybe csak egy út vezet, és te lassanként
megöregszel. Talán ez az utolsó éved, amikor még gyöngyökért alá tudsz merülni.
Ha meg akarod látni a menny gyöngykapuját, el kell fogadnod Isten ajándékát,
amelyet Fiában nyújt neked!"
,,Azt mondod, hogy utolsó évem? - igen, igazad van. Ma merültem le utoljára. Ez
az év utolsó hónapja és nekem előkészületeket kell tennem. Látod azt az embert
ott? Zarándok, aki talán Bombay-ba vagy Kalkuttába megy. Mezítláb, mindig a
legélesebb kövekre lép és - látod - minden méternél megáll, letérdel és
megcsókolja a földet. Ez így jó. Az új év első napján én is megkezdem
zarándokutamat. Egész életemben erre készültem. Ezzel biztosítom magamnak azt,
hogy biztosan a mennybe jussak. Térden csúszva megyek, egészen
Delhi-ig."
,,Ember! te megőrültél! Kilencszáz mérföld innen Delhi. A bőr lejön a térdedről
és vérmérgezést vagy leprát kapsz, mielőtt Bambay-ba érsz!"
,,Nem számít, nekem el kell jutnom Delhibe és akkor a halhatatlanok
megjutalmaznak. Édes lesz a szenvedés, mert ezzel vásárolom meg a mennyet
magamnak".
,,Rambó, drága barátom, nem teheted ezt! Hogyan is engedhetnélek el, amikor
tudom, hogy Jézus Krisztus meghalt érted, hogy megnyissa számodra a menny
kapuját?!"
De ez az öreg gyöngyhalász rendíthetetlen volt.
,,E földön te vagy a legjobb barátom, Morse Száhib. Hosszú évek óta mellettem
állsz. Amikor beteg voltam, ínséget láttam, te voltál az egyetlen, aki
segített. De még te sem tántoríthatsz el attól, hogy megszerezzem magamnak az
örökké tartó üdvöt. Delhibe kell mennem!"
Minden hiábavaló volt. Az öreg gyöngyhalász nem tudta megérteni, nem tudta
elfogadni Jézus Krisztus ingyen megváltását.
Egyik délután kopogtak Morse misszionárius ajtaján. Rambó állt az ajtó előtt.
,,Kedves barátom - kiáltott Morse ¬gyere be!" - ,,Nem - mondta a
gyöngyhalász - most te gyere el hozzám egy kis időre! Valamit mutatni akarok
neked. Kérlek, ne mondj nemet!" A misszionárius szíve megdobbant. Hátha
Isten végül mégis meghallgatta imáját! ,,Természetesen, azonnal megyek" -
mondta és már indult is Rambóval annak otthonába.
,,Holnaphoz egy hétre indulok Delhibe" - mondta Rambó. A misszionárius
szíve elszorult ettől a hírtől. Talán most van az utolsó alkalom, hogy
megmutassa a gyöngyhalásznak azt az utat, amelyet Isten készített a menny felé.
Rambó kiment a szobából és visszatért egy nehéz, erős ládikóval.
,,Évek óta tartogatom ezt - mondta - Csak egy valamit tartok benne. Most
elmondom neked a történetét Morse Száhib. Volt nekem egykor egy fiam". -
,,Fiad, Rambó? Hiszen erről te nekem soha nem beszéltél!" - ,,Nem Száhib,
egyszerűen nem tudtam beszélni róla" - s ahogy beszélt a gyöngyhalász,
szeme hamarosan könnyekben úszott.
,,Most azonban, hogy olyan útra indulok, amelyről talán soha nem térek vissza,
beszélnem kell róla. A fiam is gyöngyhalász volt. A legjobb India partjain. A
leggyorsabban merülő, legélesebb szemű, legerősebb és a legtovább tudta
visszatartani lélegzetét valamennyi gyöngyhalász közül. Milyen nagy boldogság
volt nekem! Mindig arról álmodott, hogy egyszer megtalálja a tökéletes
gyöngyöt. Egy napon meg is találta, de amikor a felszínre igyekezett vele, a
lába be szorult egy korallzátonyba és túlságosan sokáig kényszerült víz alatt
maradni. Nemsokára meghalt". - az öreg gyöngyhalász egy pillanatra
lehajtotta a fejét. Egész teste rázkódott, de hang nem jött ki a száján.
,,Azóta, sok-sok éven át tartogattam ezt a gyöngyöt - folytatta - most azonban,
hogy valószínűleg nem térek vissza soha, a legjobb barátomnak ajándékozom"
- s kivett a dobozból egy óriási gyöngyöt és a misszionárius kezébe adta. A
legnagyobb gyöngyök egyike volt, amit valaha is India partjai mentén találtak
és olyan fényben ragyogott, amelyet meg sem közelített a mesterségesen
tenyésztett gyöngyök csillogása. Mesés összeget lehetett volna kapni érte
bármelyik piacon. A misszionárius egy pillanatig szótlanul, áhítattal nézte a
gyöngyöt. ,,Milyen csodálatos gyöngy ez, Rambó!" - ,,Ez a gyöngy teljesen
tökéletes, Száhib" - mondta Rambó.
A misszionárius hirtelen támadt ötlettel felnézett. ,,Rambó, ez a gyöngy
csodálatos. Bámulatra méltó. Hadd vásároljam meg tőled! Tizenötezret adok érte,
vagy ha többet ér, a többit ledolgozom neked".
,,Nem, Száhib - mondta Rambó - ezt a gyöngyöt nem lehet megfizetni. Nincs annyi
pénz az egész világon, mint amennyit ez a gyöngy nekem ér. Ha egymillió dollárt
kínálnának érte, annyiért sem adnám. Neked sem adom el. Csak ajándékképpen
kaphatod meg".
,,Nem, Rambó - mondta Dávid Morse - ezt nem fogadhatom el. Akármilyen nagyon
szeretném is, hogy az enyém legyen, így nem fogadhatom el. Talán túlságosan
büszke vagyok, de ez így túl egyszerű. Fizetni vagy dolgozni akarok
érte".
Az öreg gyöngyhalász elcsodálkozott: ,,Hát hogy hogy nem érted, Száhib? Hát nem
érted, hogy egyetlen fiam az életét adta ezért a gyöngyért! Ezt nem lehet
pénzzel megfizetni! De ajándékul neked adhatom. Fogadd el, mint szeretetem
zálogát!"
A misszionárius szóhoz sem jutott egy pillanatra. Azután megragadta az
öregember kezét. ,,Rambó, hát nem érted? Pontosan ez az, amit Isten mond
nekünk. Isten felkínálja neked ingyen, ajándékképpen az üdvösséget. Az olyan
drága és értékes, hogy nincs ember a földön, aki meg tudná fizetni. Semmiféle
munkával sem lehet megszerezni. És senki nem elég jó ahhoz, hogy
kiérdemelje.
Isten az Ö tulajdon Fia életét adta érte, hogy számunkra megnyissa a menny
kapuját. Ha százszor zarándokolnál Delhibe, akkor sem tudnád megnyitni a menny
ajtaját. Csak egyet tehetsz: elfogadod ingyen, mint Isten irántad, bűnös iránt
való szeretetének zálogát."
,,Rambó, én elfogadom tőled ajándékba a gyöngyöt - de elfogadod-e te is Isten
ajándékát, az üdvösséget, abban a tudatban, hogy ez Isten Fiának életébe
került, és most ajándékba kínálja neked?"
Rambó most már megértette és elfogadta az üdvösséget Isten ingyen
ajándékaképpen.
Te is elfogadtad már? Ha nem, fogadd el még ma!
