44. Hallottuk, Isten, füleinkkel
Ne taszíts el örökre!
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Hallottuk, Isten, füleinkkel, Amit régenten cselekedtél, Nékünk atyáink mon-dották, Kik nagy dolgaidat látták; A pogány népet kezeddel Elvesztéd, földét elpusztítád; Néped más helyre vitted el, Holott ismét megszaporítád.
2. Mert nem ő fegyverük által lett, Hogy ők megülték e jó földet; Nem az ő kezük, sem karjuk Volt nekik szabadítójuk, De te orcád tekintése És a te karod és jobb kezed őket így megsegítette, Mert őhozzájuk volt jó kedved.
3. Úr Isten, te vagy én királyom És az én teljes vigasságom! Jákóbnak küldd segedelmed, Amint régenten mívelted. Általad ellenséginket Megökleldezzük és megrontjuk, És a mi gyűlölőinket A te nevedben letapodjuk.
4. Mert én nem bízom kézívemben, Sem az én éles fegyveremben; Az engem meg nem szabadít, Ha az ellenség megszorít, De te tartasz meg bennünket Minden mi ellenségünk ellen, És a mi kergetőinket Elveszted, és ejted szégyenben.
5. Azért az Istent magasztaljuk, És szent nevét örökké áldjuk; Mindennap dicsérvén őtet, Hirdessük nagy kegyességét! De minket te megvetettél, És juttattál nagy szégyenségben, A hadba velünk nem jövél, Hogy megtartottál volna épen.
6. De mi teéretted naponkint, Üldöztetünk e világ szerint; Miként az ártatlan juhok, Kik a mészárszékre valók. Kelj fel azért, mit aluszol? És álmodból már serkenjél föl, Támadj föl, és hatalmadból Ments ki minket e nagy ínségből!
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Hallottuk, Isten, füleinkkel, Amit régenten cselekedtél, Nékünk atyáink mon-dották, Kik nagy dolgaidat látták; A pogány népet kezeddel Elvesztéd, földét elpusztítád; Néped más helyre vitted el, Holott ismét megszaporítád.
2. Mert nem ő fegyverük által lett, Hogy ők megülték e jó földet; Nem az ő kezük, sem karjuk Volt nekik szabadítójuk, De te orcád tekintése És a te karod és jobb kezed őket így megsegítette, Mert őhozzájuk volt jó kedved.
3. Úr Isten, te vagy én királyom És az én teljes vigasságom! Jákóbnak küldd segedelmed, Amint régenten mívelted. Általad ellenséginket Megökleldezzük és megrontjuk, És a mi gyűlölőinket A te nevedben letapodjuk.
4. Mert én nem bízom kézívemben, Sem az én éles fegyveremben; Az engem meg nem szabadít, Ha az ellenség megszorít, De te tartasz meg bennünket Minden mi ellenségünk ellen, És a mi kergetőinket Elveszted, és ejted szégyenben.
5. Azért az Istent magasztaljuk, És szent nevét örökké áldjuk; Mindennap dicsérvén őtet, Hirdessük nagy kegyességét! De minket te megvetettél, És juttattál nagy szégyenségben, A hadba velünk nem jövél, Hogy megtartottál volna épen.
6. De mi teéretted naponkint, Üldöztetünk e világ szerint; Miként az ártatlan juhok, Kik a mészárszékre valók. Kelj fel azért, mit aluszol? És álmodból már serkenjél föl, Támadj föl, és hatalmadból Ments ki minket e nagy ínségből!
Béza T., 1519–1605
45. Egy szép dolgot hoz elő az én szívem
Az Isten Felkentjének menyegzője
(dicsősége)
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Egy szép dolgot hoz elő az én szívem, A dicső királyról lesz éneklésem, Kit nyelvem dicsér nagy szép felszóval, Mint egy deák az írópennával. Sokkal szebb vagy te minden embereknél, Mindent felülmúlsz te szép termeteddel, Ajakidnak nagy ő kedvessége, Mert megáldott az Isten örökké.
2. Te kegyes, erős vitéz, készüljél fel, Vedd fegyvered és oldaladra kösd fel, Úgy, mint királyi ékességedet, Ez ékességben végy győzedelmet! A jó igazság vezérlje utadat, Jóság, kegyesség bírja járásodat, És a te karodnak erejével Nagy csudákat téssz, megládd szemeddel!
3. Mert hegyesek a te sebes nyilaid, Mit megéreznek minden ellenségid, Szívüket midőn általszegezed, És őket hatalmad alá veted. Ó, Úr Isten, a te királyi széked, Megmarad mindörökké dicsőséged; Pálcája a te királyságodnak: Pálcája bizony igazságodnak.
4. Az igazságot te igen szereted, A hamisságot viszontag gyűlölöd, Azért az Isten mindenek felett Víg olajjal megkenett tégedet. A te nevedet mindenkor hirdetem, Nemzetségről nemzetségre beszélem: És minden maradéki ezeknek Mindörökké tégedet dicsérnek.
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Egy szép dolgot hoz elő az én szívem, A dicső királyról lesz éneklésem, Kit nyelvem dicsér nagy szép felszóval, Mint egy deák az írópennával. Sokkal szebb vagy te minden embereknél, Mindent felülmúlsz te szép termeteddel, Ajakidnak nagy ő kedvessége, Mert megáldott az Isten örökké.
2. Te kegyes, erős vitéz, készüljél fel, Vedd fegyvered és oldaladra kösd fel, Úgy, mint királyi ékességedet, Ez ékességben végy győzedelmet! A jó igazság vezérlje utadat, Jóság, kegyesség bírja járásodat, És a te karodnak erejével Nagy csudákat téssz, megládd szemeddel!
3. Mert hegyesek a te sebes nyilaid, Mit megéreznek minden ellenségid, Szívüket midőn általszegezed, És őket hatalmad alá veted. Ó, Úr Isten, a te királyi széked, Megmarad mindörökké dicsőséged; Pálcája a te királyságodnak: Pálcája bizony igazságodnak.
4. Az igazságot te igen szereted, A hamisságot viszontag gyűlölöd, Azért az Isten mindenek felett Víg olajjal megkenett tégedet. A te nevedet mindenkor hirdetem, Nemzetségről nemzetségre beszélem: És minden maradéki ezeknek Mindörökké tégedet dicsérnek.
Marot K., 1496–1544
46. Az Isten a mi reménységünk
Erős vár a mi Istenünk!
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.
2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:
3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.
4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!
5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.
2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:
3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.
4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!
5. E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!
Marot K., 1496–1544
47. No, minden népek, Örvendezzetek
Isten a világ királya
Bourgeois L., Genf, 1551
1. No, minden népek, Örvendezzetek És tapsoljatok, Istent áldjátok Szép hangossággal És nagy felszóval, Mert az Úr Isten Nagy felségében Ő királysága És nagy országa Kiterjed meszsze, Ez egész földre.
2. Hatalmunkba vet Nagy sok népeket, És meghódoltat sok pogányokat Minékünk végre Ő nagy ereje. Minket ő felvett, Örökévé tett, Nékünk engedte Ő kegyessége Jákóbnak tisztét, Kit igen szeret.
3. Íme, az Isten Szépen felmegyen Nagy vigasságban, Trombitaszókban; Urunk felmegyen Nagy dicsőségben. Énekeljetek Az Úr Istennek Zengő verseket, Szép énekeket, E nagy királynak, Mint mi Urunknak!
4. Őnéki minden Jól énekeljen! Mert minden népek Néki engednek. Királyi székben Ül nagy kegyesen. A fejedelmek Őhozzá gyűlnek, Mint Ábrahámnak Istenét, áldják, Alázatosan Néki szolgálván.
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Genf, 1551
1. No, minden népek, Örvendezzetek És tapsoljatok, Istent áldjátok Szép hangossággal És nagy felszóval, Mert az Úr Isten Nagy felségében Ő királysága És nagy országa Kiterjed meszsze, Ez egész földre.
2. Hatalmunkba vet Nagy sok népeket, És meghódoltat sok pogányokat Minékünk végre Ő nagy ereje. Minket ő felvett, Örökévé tett, Nékünk engedte Ő kegyessége Jákóbnak tisztét, Kit igen szeret.
3. Íme, az Isten Szépen felmegyen Nagy vigasságban, Trombitaszókban; Urunk felmegyen Nagy dicsőségben. Énekeljetek Az Úr Istennek Zengő verseket, Szép énekeket, E nagy királynak, Mint mi Urunknak!
4. Őnéki minden Jól énekeljen! Mert minden népek Néki engednek. Királyi székben Ül nagy kegyesen. A fejedelmek Őhozzá gyűlnek, Mint Ábrahámnak Istenét, áldják, Alázatosan Néki szolgálván.
Béza T., 1519–1605
48. Nagy az Úr méltóságában
Sion zarándokainak éneke
Genf, 1562
1. Nagy az Úr méltóságában, Az Isten szent városában, Holott lakozik dicsősége, És dicsértetik ő szent neve. A szent Sionnak hegyén, Annak északi szélén, E gyönyörűséges helyen, Holott helyheztetett szépen A nagy királynak városa, Melynek nincs e földön mása.
2. Mit megerősített Isten, :/: Hogy romlása ne lehessen. Nézünk itt te kegyességedre :/: Szent templomodnak közepette. Dicsőséges szent neved Mind e földre kiterjed; Ekképp a te dicséreted :/: Nagy messzire kiterjeszted; Jobbod teljes igazsággal, Mindenben irgalmassággal.
3. Örül a Sionnak hegyi :/: És a Judának leányi, Te igaz ítéleteiden :/: Szíve szerint örvendez minden. A Siont járjátok meg, Tornyait lássátok meg, Nézzétek meg ő bástyáit, :/: Szépen épített házait, Hogy ezt megbeszélhessétek A jövendő nemzedéknek.
Béza T., 1519–1605
Genf, 1562
1. Nagy az Úr méltóságában, Az Isten szent városában, Holott lakozik dicsősége, És dicsértetik ő szent neve. A szent Sionnak hegyén, Annak északi szélén, E gyönyörűséges helyen, Holott helyheztetett szépen A nagy királynak városa, Melynek nincs e földön mása.
2. Mit megerősített Isten, :/: Hogy romlása ne lehessen. Nézünk itt te kegyességedre :/: Szent templomodnak közepette. Dicsőséges szent neved Mind e földre kiterjed; Ekképp a te dicséreted :/: Nagy messzire kiterjeszted; Jobbod teljes igazsággal, Mindenben irgalmassággal.
3. Örül a Sionnak hegyi :/: És a Judának leányi, Te igaz ítéleteiden :/: Szíve szerint örvendez minden. A Siont járjátok meg, Tornyait lássátok meg, Nézzétek meg ő bástyáit, :/: Szépen épített házait, Hogy ezt megbeszélhessétek A jövendő nemzedéknek.
Béza T., 1519–1605
49. Hallgassátok meg, minden nemzetek
A
gazdagságban bízni balgaság
Genf, 1562
1. Hallgassátok meg, minden nemzetek, E föld lakói, jól figyeljetek, Köznépek és a főrenden valók, Minden szegények és a gazdagok! Az én szájam szól nagy bölcses-séget, És elmém gondol jó értelmeket; E példára magam is figyelmezek, Hegedűszóban szép mesét jelentek.
2. Mit félnék én a gonosz időben, Hogy nyomorgatóm engem elejtsen, Ha ellenségem mind azon vagyon, Hogy engemet láb alá tapodjon? Némelyek igen bíznak pénzükben, És dicsekednek az ő kincsükben; De senki meg nem váltja atyjafiát, Nem adhatja meg Istennél váltságát.
3. Mert drága a léleknek váltsága, Életét senki meg nem válthatja, Hogy a halált ő elkerülhesse, És a sírba menni ne kellene. Mert látja, hogy sem bolond, sem eszes, A halál ellen nincsen mentséges, És holtuk után minden gazdagságuk, Más emberre száll az ő sok jószáguk.
4. Ez őnékiek fő gondolatjuk, Hogy mindörökké tartson szép házuk, Hogy el ne fogyjon az ő nemzetük, És megmaradjon örökké nevük. Mert noha vagyon pénzük és tisztük, De nem sokáig tartnak mindezek, Mert végre minden jóktól elszakadnak, Mint oktalan állatok, ők meghalnak.
5. Mert oda lészen minden ő dolguk, A koporsó lészen ő hajlékuk, De a haláltól engem az Isten Megment, és hozzá vészen kegyesen. Annak okáért azzal ne gondolj, Hogy némely ember igen gazdagul, Mert minden kincset másoknak kell hagyni, A dicsőségtől meg kell néki válni.
Béza T., 1519–1605
Genf, 1562
1. Hallgassátok meg, minden nemzetek, E föld lakói, jól figyeljetek, Köznépek és a főrenden valók, Minden szegények és a gazdagok! Az én szájam szól nagy bölcses-séget, És elmém gondol jó értelmeket; E példára magam is figyelmezek, Hegedűszóban szép mesét jelentek.
2. Mit félnék én a gonosz időben, Hogy nyomorgatóm engem elejtsen, Ha ellenségem mind azon vagyon, Hogy engemet láb alá tapodjon? Némelyek igen bíznak pénzükben, És dicsekednek az ő kincsükben; De senki meg nem váltja atyjafiát, Nem adhatja meg Istennél váltságát.
3. Mert drága a léleknek váltsága, Életét senki meg nem válthatja, Hogy a halált ő elkerülhesse, És a sírba menni ne kellene. Mert látja, hogy sem bolond, sem eszes, A halál ellen nincsen mentséges, És holtuk után minden gazdagságuk, Más emberre száll az ő sok jószáguk.
4. Ez őnékiek fő gondolatjuk, Hogy mindörökké tartson szép házuk, Hogy el ne fogyjon az ő nemzetük, És megmaradjon örökké nevük. Mert noha vagyon pénzük és tisztük, De nem sokáig tartnak mindezek, Mert végre minden jóktól elszakadnak, Mint oktalan állatok, ők meghalnak.
5. Mert oda lészen minden ő dolguk, A koporsó lészen ő hajlékuk, De a haláltól engem az Isten Megment, és hozzá vészen kegyesen. Annak okáért azzal ne gondolj, Hogy némely ember igen gazdagul, Mert minden kincset másoknak kell hagyni, A dicsőségtől meg kell néki válni.
Béza T., 1519–1605
