AZ OLAJFÁK HEGYÉN
Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!
Árván hagynád kis sereged?
Nem folytatnád nagy művedet?
A keresztfán kiszenvedtél.
A halálból vissza jöttél.
Ugyan mi lehet még hátra,
Hogy Izráel királysága
Dicsőségben helyreálljon,
S tudják, lássák a világon:
A megcsúfolt Jézus az Úr,
Minden ellenség porba hull.
Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!
Nyugtalan vándorok!
Nem a ti dolgotok
Készíteni a terveket,
Kitűzni a mérföldeket,
Időket és alkalmakat;
Atyám rendezi azokat.
Legyen türelmes hitetek,
Ne képzelődjék szívetek,
Mintha az Ő menetrendje
A ti kezetekbe lenne.
Nyugtalan vándorok
Nem a ti dolgotok.
Mennyei vándorok,
Ez a ti dolgotok:
Gyermekszívvel esdekelni.
Lelket, tüzet kérni, nyerni,
Elindulni szenvedéllyel;
Szóval, tettel, könnyel, vérrel
Tanúskodni a nagy perben.
Ébreszteni az emberben,
A fehérben, feketében,
S sárgában, mindegyikben
A bizalmat Jézus felé,
A honvágyat a menny felé.
Könnyes vetés a részetek,
Aratni újra itt leszek,
S vélem az angyalok. -
Ez a ti dolgotok
Győri József
Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!
Árván hagynád kis sereged?
Nem folytatnád nagy művedet?
A keresztfán kiszenvedtél.
A halálból vissza jöttél.
Ugyan mi lehet még hátra,
Hogy Izráel királysága
Dicsőségben helyreálljon,
S tudják, lássák a világon:
A megcsúfolt Jézus az Úr,
Minden ellenség porba hull.
Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!
Nyugtalan vándorok!
Nem a ti dolgotok
Készíteni a terveket,
Kitűzni a mérföldeket,
Időket és alkalmakat;
Atyám rendezi azokat.
Legyen türelmes hitetek,
Ne képzelődjék szívetek,
Mintha az Ő menetrendje
A ti kezetekbe lenne.
Nyugtalan vándorok
Nem a ti dolgotok.
Mennyei vándorok,
Ez a ti dolgotok:
Gyermekszívvel esdekelni.
Lelket, tüzet kérni, nyerni,
Elindulni szenvedéllyel;
Szóval, tettel, könnyel, vérrel
Tanúskodni a nagy perben.
Ébreszteni az emberben,
A fehérben, feketében,
S sárgában, mindegyikben
A bizalmat Jézus felé,
A honvágyat a menny felé.
Könnyes vetés a részetek,
Aratni újra itt leszek,
S vélem az angyalok. -
Ez a ti dolgotok
Győri József
Túrmezei Erzsébet
Szóljon az ének! Zengjen a hála!
Évek suhannak, századok szállnak…
Tovatűnt tegnap üzen a mának.
Előttünk jártak, rég célhoz értek,
Hitvalló ősök emléke ébred…
Emléke annyi régi csodának!
S dicséret zendül és hála árad!
Mert felidézni és számba venni
Ezen a Földön nem tudja senki,
Annyi év alatt mit végezett itt lenn
E szent hajlékban az élő Isten.
Kegyelem árja hány szívbe áradt
Szóljon az ének! Zengjen a hála!
Évek suhannak, századok szállnak…
Tovatűnt tegnap üzen a mának.
Előttünk jártak, rég célhoz értek,
Hitvalló ősök emléke ébred…
Emléke annyi régi csodának!
S dicséret zendül és hála árad!
Mert felidézni és számba venni
Ezen a Földön nem tudja senki,
Annyi év alatt mit végezett itt lenn
E szent hajlékban az élő Isten.
Kegyelem árja hány szívbe áradt
Új erőt hányszor lelt itt a
fáradt…
Hányszor törölt le keze könnyeket
Hányan nyertek új, boldog életet,
Bűnbocsánatot és békességet…
Földi feljegyzés annyi elégett…
De Isten égi statisztikája
Századok minden viharát állja.
Ő nem felejti, Ő számon tartja,
Kinek volt e ház reménység partja,
Kinek otthona, szent menedéket
Hányszor törölt le keze könnyeket
Hányan nyertek új, boldog életet,
Bűnbocsánatot és békességet…
Földi feljegyzés annyi elégett…
De Isten égi statisztikája
Századok minden viharát állja.
Ő nem felejti, Ő számon tartja,
Kinek volt e ház reménység partja,
Kinek otthona, szent menedéket
Krisztus szavából árad a béke.
Ő maga szólt itt! Ő maga járt itt!
Lelkével Ő tett annyi csodát itt!
Ma sincs új élet, béke, csak Nála!
Szóljon az ének! Zengjen a hála!
Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen!
Te háromságos egy örök Isten,
Ezért a drága házért is áldunk!…
S új csodák felé indul a lábunk
Boldog ember az, ki bűnt nem ismer,
Kinek vétke már elfedeztetett.
Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít,
Lelkében csalárdság nincsen.
Míg elhallgattam megavultak csontjaim,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel, nappal éreztem kezeidet
Szívemre, lelkemre nehezedett.
Füle Lajos:
Tégy, Uram engem áldássá
Tégy, Uram engem áldássá,
Lelkedet úgy várom!
Tedd, Te a szívem hálássá,
Hogy neked szolgáljon.
Bárhová küldesz, ajkamról
Zengjen a víg ének,
Tégy, Uram engem áldássá, Oly sok a bús élet!
Tégy, Uram, engem testvérré,
Lelkedet úgy kérem,
tedd Te a szívem, tedd késszé
bízni a testvérben!
Sejteni engedd: mit érez,
boldog-e, szenved-é?
Vígy közelebb a testvérhez,
