A sas vigyáz a fiókájára
– Petrovics Attila –
Előttem van egy kép a
sasról, aki nagy gonddal félti tojását, hiszen neki csak egy van belőle.
Azt gondolnánk a sasnak
nincs ellensége, olyan erősnek tűnik, de van!
Nem véletlenül óvja,
félti fiókáját!
Sasok a kihalás szélén
vannak, már alig van belőlük!
Pedig milyen erősnek
tűnnek, ahogy repülnek, széttárt szárnyakkal, hatalmas méretükkel!
Néha túlzottan is
óvatosak, ott is veszélyt gondolnak, ahol nincs!
Néha előfordul, hogy csak
fenyegetés van, de nincs valódi aggodalomra ok.
A fiókák, azok az
emberek, akiket az Úr a szívünkre helyezett.
Aki szellemi ember,
száll, mint a sas, magasságokban érzi jól magát.
A szellemi embereknek is
kell rejtőzködni, óvakodni a veszélytől!
A fiókákra vigyázni kell,
őrt kell állni fölöttük!
Minden kis tojást
becsüljünk meg, élet rejtőzik benne, bár még nem látszik!
A legegyszerűbb az
ellenségnek még csírájában megfojtani az életet!
Jézust akkor meg akarták
ölni, amikor csecsemő volt.
Mózest szintén.
De Isten szárnyai alá
vette őket!
Az Úr most is oltalmaz
minket, mint sas a fiókáját!
Nagy gonddal vigyáz, és
őrt áll felettünk.
Mi is hasonlóképpen
védelmezzük a kicsinyeket!
De ha nincs valódi
veszély, nem kell félnünk, nem kell rettegnünk!
Nem fognak kipusztulni a
sasok, Istennek szüksége van rájuk!
Az erejükre,
bátorságukra, harcos természetükre, repülni tudásukra, s arra, hogy érzik a
veszélyt, s messzire ellátnak.
Te is sas vagy az
Istennek a madara!
Ha egyedül érzed magad,
ha vannak megérzéseid, ha úgy érzed, senki nem ért meg, csak repülj az Úrral
egyre magasabbra!
De fontos, hogy védelmezd
a kicsinyeket, akik rád vannak bízva!
Ebben rejlik a te jövőd,
hogy átadd mindazt, amid van, amit kaptál!
A sasok sasokat hívnak
életre!
Tedd azt, ami benned van!
Add át, amit kaptál, amit
kapsz!
Állj őrt! Védd a
kicsinyeket!
--
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése