AZ EGYETÉRTÉS HIMNUSZA 

Oszoljon széjjel a sötét és mindenféle barna gyász,

Nem oszlatja a múlt ködét a széthúzás, mely megaláz!

Dobbanjon a szív össze végre, őszinte legyen, hű, meleg,

Tekintsetek hittel az égre ti vérzőszívű emberek!

Épüljön szívünk melegéből oltár, amelyen ég a tűz,

Amelynek forró melegétől a Sors már többé el nem űz!

Hordjad bátran és keményen azt, mit neked a sorsod ad,

Keressed a szent békességet, higgyed jónak a másikat,

Hogy hadd viruljon nyárba, hóba a homlokon a tisztaság,

És visszahangozza hegy, völgy, róna az egyetértés himnuszát!

Kárász Izabella, 1946.   Fényből Fényességet 250

HOL VAN?      

Hol van Ábel,

hol van a te atyádfia?

Könnyek között, mert megaláztad?

Nyomorban, mert kifosztottad?

A sárban, mert rátapostál?

Magányban, mert felé sem nézel?

Vérbefagyva, mert leütötted?

    Kárhozatban, mert  a rád bízott üzenetet

át nem adtad neki?

Miattad - hol van?

Siklós József

HOL VAN A TE ATYÁDFIA? 

Megállok előtted, testvér, ez ünnepen…

Szemedbe nézek és lassan kérdezem,

Bár egyszerű és csendes a szavam,

Mégis, hiszem, erős visszhangja van.

Mert akarom, hogy visszhangja legyen

És átremegjen tépett lelkeden.

A választ szívemnek nem kell tudnia.

De kérdésemnek be kel jutnia

A lelked legmélyebbik rejtekébe

Hogy belé sajduljon a szíved vére:

- Hol van, testvérem, az atyádfia?

Egyszer átsírt e kérdés már a földön

Hogy kinyíljon egy lélek, mint a börtön

Mert nem volt szabad; a Sátán foglyaként

Elhagyta Kain az ő Istenét.

Azt mondta: én Ábelt megölöm,

Bár testvérem, de mégis gyűlölöm

Mert ő Istennek sokkal kedvesebb,

Mert néki Isten jobban kedvezett.

Utamban van, mert engem túlhalad,

Ne maradjon hát itt, a nap alatt.

S míg Ábel vére Istenhez kiált,

Az örök Isten őelébe állt:

- Hol hagytad, Kain, az atyádfiát?

Véres botja a földön lent hevert

Lelkében tüzes vas lángokat kevert

Tombolt benne a kemény dac maga:

- Én nem tudom, Ábel hol marada!

Honnét tudjam, csak nem őrizhetem?

Ő se sokat törődik énvelem!

Én nem tudom, hol van atyámfia,

Az én szívemnek nem kell tudnia. –

Hárman voltak a földön néma csendben…

Lángok gyúltak az isteni szemekben

Kain letörten, csendben hallgatott,

Akárcsak Ábel, a néma halott.

A hazugság és gyilkosság után

Bélyeg égett a Kain homlokán.

Áthatotta a földi tereket

A borzasztó, iszonyú vádolás:

- Meggyilkoltam az én atyámfiát!

Sok év után e csendes ünnepen ma

Újra hallom, s mint a félelem,

Tombolva éget, kínozva gyötör,

Minden csepp erőt bennem összetör.

Ma hallom újra, s kérdezem magam:

- Az atyádfia vajon mit csinál?

Az atyádfia vajon merre van?

Néki az élet vajon mit kínál?

Hol van testvéred, az édesanyád,

Hol a férjed, hitvesed, apád,

Hol a gyermek, kit féltve őrizél?

Nem tudod, hol van az atyádfia,

Hogy hová kellet néki jutnia?

Lásd, én láttam, hogy ott feküdt a sárba’,

Lázas szemekkel a nevedet kiáltva –

És bár akartam rajt’ segíteni,

Nem engedte, csak te kellesz neki,

Mert benned bízik, hiszi a szavad.

Menjél el hozzá, várja a vigaszt.

Hisz az ő lelke teérted kiált,

Mentsd meg, testvérem, az atyádfiát!…

Én nem tudom, hogy mit akarsz vele

Nem láthatok a szívedbe bele.

De akármit gondol is a szíved,

Ne mondja azt, hogy nem őrizheted!

Ne dobjad félre, könnyen, tétován,

Menj csak el hozzá azonnal, korán,

Hisz vár reád, ó, úgy vár rád, nagyon,

Tudom, hogy érte mégy egy nagy napon,

Mikor mindent, de mindent megbocsátsz:

És szereteted majd az atyádfiát.

S nem mondod többet már, hogy megölöd,

És érezed, hogy nem is gyűlölöd,

Hogy szent érzés és jó e szeretet,

Nélküle lelked mennyit vétkezett.

…Megállok előtted, testvér, ez ünnepen.

Bizonytalanul és félve kérdezem,

- a választ szívemnek nem kell tudnia -

Hol van? Hol van? Hol az atyádfia?

   Kárász Izabella  "Fényből fényességet" 238.

    

SZAVAK  ÉS  TETTEK  

Hol sok a beszéd,

ott sok a salak.

Hangsúlyosabban beszél

a tett, mint a szavak.

A samarítánus

keveset beszélt,

Időt, pénzt áldozott

a vérző emberért.

Szó mérgezett nyila

üt halálos sebet,

mit áldozatokkal

gyógyítni nem lehet!

A lélek két szárnya:

jó szó, nemes tett -

Istenhez emeli

hanyatló életed.

Pecznyik Pál