Áldott szép Vasárnapot kívánok!

Napi áhítat - Helyesen gyakorolt kegyesség: adakozás

Helyesen gyakorolt kegyesség: adakozás

2018 - Áhítat, 2018. július 1. vasárnap, Annamária, Tihamér névnap van

Boldog Névnapot  Kívánok Annamáriák és Tihamérok!

 
Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: az adakozás

Mt 6,1–4

Megtértél. Tudja a gyülekezet is. De pénztárcád vajon tudja-e?

„Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.”

Magyarázat

Házasságunk elején nagyon megtapasztaltuk, mit jelent Isten kegyelméből élni. Otthagytam a biztos jövedelmet jelentő honvédséget, hogy tanuljak és szolgáljak, miközben feleségem is még tanult a főiskolán. Bár elmentünk éjszaka árufeltöltőnek egy helyi szupermarketbe, de ez persze nem volt elég a megélhetéshez. Közben ismeretlen és váratlan helyekről érkezett pénz a számlánkra, a postaládánkba, valamely baráton keresztül. Eltökéltük, hogy nemcsak egy tizedet akarunk adni, hanem annál többet, mert szó szerint mindenünk Istentől van, és szeretnénk magunkban is tudatosítani ezt. Nem tudom máshogy leírni, mint hogy csodálatos megélni azt, hogy semmiben nem szenvedünk hiányt, ami az élethez és kegyességhez szükséges.
Mindez 15 éve indult, de továbbra is tartjuk magunkat ehhez, és azóta is megéljük, hogy Isten mindennel ellát minket, amire csak szükségünk van. Azokért, akiktől titkon, név nélkül kaptunk segítséget, imádkoztunk, és ők mintává lettek számunkra is az életben, hogy hasonlóképp cselekedjünk. Isten ígérete valósággá vált számunkra, és hisszük, hogy azok életében is igaz lett ez, akik egykor minket segítettek. Mindez igaz lehet a te életedben is...

Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy rendszeressé tehessük az áldásszerző családi áhítatokat! (Zsolt 143,5–10)

(Boncz Zoltán)

Keresztény történet- Szüntelenül imádkozzatok

Szüntelenül imádkozzatok

“Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. ” (1Thess 5, 16-18)

Megindító történetet találtam C.H. Spurgeon visszaemlékezése alapján.
Hátha ez vigasztaló lesz olyanoknak, akik már megfáradtak a közbenjáró imádságban.

C. H. Spurgeon ismert prédikátor egyik gyerekkori visszaemlékezése mutatja, hogy a másokért való közbenjáró imádság milyen értékes.

Amit a nagyanyám a Bibliából nekünk elmondott, azt előttünk is élte meg minden nap.
Csendes, derűs, mindig barátságos volt és hűséges imádkozó. Egész élete csupa szeretet és kimondhatatlan nyomorúságok elhordozása volt. Olyan ember oldalán élt, aki ennek pontosan az ellenkezője volt. Kemény, hálátlan, önző, káromkodó, aki soha nem volt megelégedve. Ha rossz napja volt, mindnyájunknak sietve el kellett hagynunk a házat. Nagymama már az ajtónál felvilágosított minket erről, és azt mondta:
– Gyermekek, gyorsan menjetek, fúj az északi szél. Imádkozzatok nagyapátokért, különben elkárhozik.

Gyakran nem értettük meg nagyanyót és azt mondtuk:
– Ha így van, ha ilyen a nagyapa, biztosan meg is érdemli.

Mikor egyszer azt mondtam nagyanyónak:
– Nagymama, hagyd abba a nagyapáért való imádkozást, semmi értelme nincs, hiszen egyre gonoszabb hozzád.

Ekkor megfogta a kezemet és kivitt a konyhába. Ott az asztalra felállított egy konyhamérleget és a következőket mondta:
– Ennek a mérlegnek két serpenyője van. Képzeld el, hogy Isten mindnyájunk számára elkészített egy-egy ilyen mérleget. Ezen méri meg mindazt, amit cselekszünk. És képzeld el, hogy az egyik serpenyőben ül a te súlyosan megkötözött, keményszívű nagyapád. Ö a maga kőszívével tekintélyes súlyt képvisel. A másik serpenyőben azonban vannak nagyanyádnak gyönge imádságai, és a ti gyermeki imáitok is. Ha egy- egy ilyen imádságot egy naptárlapnyi súlyúnak tekintesz, akkor nagyapádhoz képest jóformán semmit sem nyom! Ha azonban kezedbe veszel egy egész évre szóló leszakítós naptárt, a maga 365 lapjával, akkor az már valamivel súlyosabb. És most képzelj el magadnak 50 teljes naptárt. azoknak aztán tekintélyes súlyuk van! Mert azóta imádkozom nagyapáért. Meg vagyok győződve, hogy már nem sok hiányozhat ahhoz, hogy imáink súlyosabbak legyenek, mint nagyapa, és felviszik majd őt a mennybe. Hát nem lenne kár, ha most belefáradnánk és abbahagynánk az imádkozást? Ha hűségesen könyörögsz velem minden nap, akkor Isten meghallgat minket.

És így történt, hogy még további hét évig könyörögtünk együtt nagypapa megtéréséért.

Miután 57 éven át kitartóan imádkozott szegény férjéért, nagyanyót az Úr Jézus magához vette. Meghalt anélkül, hogy örülhetett volna nagyapa megtérésének. Csak koporsójánál tört össze a keményszívű nagyapa, és adta át életét Megváltójának, leírhatatlanul keserves sírással.

Éppen én, aki hét évvel ezelőtt nagyanyámnak azt a tanácsot adtam, hogy ne imádkozzék többé érte, térdelhettem le a 83 éves aggastyánnal együtt és lehettem tanúja megtérésének. Az egykor annyira rettegett zsarnok, szelíd, szeretetteljes, hűségesen könyörgő nagyapó lett, aki minden látogatóját intette, hogy adja át életét az Úrnak.

Az imádsággal teljes mérlegserpenyő tehát mégiscsak a menny felé lendítette a nagyapát. Nagyanyó pedig hálát adhat ezért a mennyben.

(Zs)

Hívlak Uram

Hívlak Uram

Hívlak Uram, szükségem van Rád,
hogy többet adj magadból Atyám!
Hívlak Uram, halld meg szavam,
küld Lelkedet, mely többet ad!

Többet a szavaknál,
többet a dalomnál,
a szív dobbanásánál.
Többet adj Uram!
Bár nem tudom mi vár rám,
de szívem már készen áll,
hiszen új életre hívtál és ez visz tovább!

Mutass mindig utat, merre menjek tovább,
ott ahol a megtört szívem végre otthont talál,
ahol Te vársz rám Atyám!

A szívem telve van veled

A szívem telve van veled

A szívem telve van veled,
Drága jézus, hû megváltóm
Hálát érzek mindazért,
Mit értem tettél drága jézus !
Hogy elhívtál, és befogadtál
Nincsen más otthonom.
Karod óv, s átölel
Csak nálad van lakhelyem
Jöjj közel hát, és ölelj most át,
Szükségem van rád.

   

Add a kezed!

 Add a kezed!

Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak,
Zengjünk az Úrnak alleluját!
Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak,
Zengjünk az Úrnak alleluját!

//:Alleluja, alleluja,
alleluja, alleluja!:// 2x

Kitárt karokkal mindenki áldja,
Mindenki áldja az élet Urát!
Ujjongó szívvel zengjünk az Úrnak,
Zengjünk az Úrnak alleluját!

Refr. 2x

LÉGY TE MENEDÉKEM

 LÉGY TE MENEDÉKEM

Légy Te menedékem, légy pajzsom, sziklám,

Oltalmam, Jézus, ha ellen tör rám!

Ha a sok baj között kínoz a kétség,

Vezess jó útra, ha eltévednék

Légy te erősségem, légy bölcsességem,
Légy ott, ha elfogyna reménységem!
Kérlek, ne engedd, hogy gyáván elfussak,
Óvj, hogy a harcban meg ne hátráljak!

Légy az, aki naponként utat mutat,
Bátorít, hogy járjam minden utad!
Szentlelked által adj új erőt nékem,
Végzésed, terved, hogy véghez vigyem!

Nem kell soha más nékem, hiszem, tudom.
Te vagy örömöm, boldogságom.
Mindennap megújul kegyelmed bennem,
Jézusom, lényed betölti lelkem.

Bízz Bennem -Képregény

Vége

Keresztény vers- Fény a sötétben!

Fény a sötétben!

 A bűn sötétsége

 egyre jobban terjed,

 s hogy megrészegítsen,

 miként a must, erjed.

 Bűn terjedés ellen,

 ki emelhet gátat,

 e vészes sötétség,

 lassan mindent áthat.

 Háborúk, éhezés,

 járványok sokfelé.

 ártatlan vérontás,

 szívünk szakad belé. 

 Hát nincs hatalom, mely 

 ennek véget vessen?

 A gyilkos: ártatlant,

 halálba kergessen!

 Hála, van megoldás,

 Istennél az égbe,

 égi fény sugárzik.

 a bűn éjjelébe!

 Kioltották ugyan,

 mégis árad szerte,

 bűnök okozóját,

 Jézus földre verte!

 Mennyei fény ragyog,

 bűnök éjjelében,

 Isten népe bátran

 járhat e szent fényben. 

 Csak földön hódíthat,

 sötétség hatalma,

 odaát, végtelen, 

 a fény birodalma. 

 Pecznyík Pál

Keresztény vers- Kit követünk!

Kit követünk!

 Már Édenben, fűtve vágytól,

 elfordultunk hű Atyánktól.

 Csábítóra bíztuk magunk,

 kényszer futárai vagyunk.

 Egyre hajszol, meg ne álljunk,

 menny honába, ne találjunk.

 Mint egy hajcsár, terel minket,

 megfertőzte szíveinket.

 Jól megtömte testi vággyal,

 fussunk együtt, a világgal.

 Önzően, magunknak éljünk,

 széles útról, le ne térjünk. 

 Gazdagságra, rangra törjünk,

 szenvedőn: ne könyörüljünk. 

 Versenypályán, elsők legyünk,

 emlegessék hírünk, nevünk. 

 Szerte járva, szemlélődjünk,

 csak lelkünkkel, ne törődjünk. 

 Élvezzük ki az életet,

 ezt a néhány évtizedet. 

 Mert arasznyi a földi kor,

 halál hamar, földre tipor. 

 Sátán célba, így ér velünk,

 vele együtt, mind elveszünk. 

 Jézus értünk jött a földre, 

 testruhánk, magára öltve, 

 győzött: Sátán s halál felett, 

 ajándékoz új életet

 azoknak: kik hisznek benne, 

 s felszárnyal velük a mennybe. 

 Pecznyík Pál

Keresztény vers- Menedékem

Menedékem

Múló időm, URAM, TEREMTŐM,

csak forgács az időtelenből,

a véges út, a földi pálya

a teremtés szakadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot

jelenléteddel így megáldod,

s a halandó emberi lelket

hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni

én is idejöhettem élni,

s földi időm ha itt letelne,

kaput nyitsz az időtelenbe.

Mert a múlás csalóka látszat,

mert hatalma nincs a halálnak

azon, akit KRISZTUSA éltet.

Menedékem – az örökélet.

Füle Lajos

Keresztény vers- Látható az Isten

Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,

születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban,

kincsben, ahol sötét van,

ahol fény ég,

nincs oly magasság,

nincs oly mélység,

amiben benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt

nincs egy csalóka pillanat,

mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,

s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,

mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,

villám-világos éjszakákon.

Wass Albert