A fodrász és
vendége
Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a
fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót
ejtettek, különféle területeken.Végül szóba került Isten is, mire a fodrász
határozottan kijelentette:
- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.
- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.
- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem
létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi
beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten
létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy
szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.
A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a
fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni. Miután a fodrász
befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az
utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú,
gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak
tűnt.
A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol
megszólította a fodrászát:
- Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!
- Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt
vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és
szakállának a rendbetételét.
- Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen
ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú
emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?
- Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! - válaszolt a mester. - Tehetek
én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?
- Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is
létezik! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik
meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon.
Úgy mint a fodrász, mi is sokszor megtagadjuk, vitatjuk Isten
létezését. Őt okoljuk problémainkért, szenvedéseinkért, sikertelenségeinkért.
Amikor, halljuk az evangéliumot, kapunk egy meghívást Isten házába, csak
legyintünk: "Hol van erre időm?"
Még van időd, életed során bármikor megkeresheted Istent. Akkor
részesülhetsz kegyelmében, megváltásában. Az örök élet részesévé válhatsz. De
halál után ez a lehetőség már nem érhető el: Isten nélkül a végcél a Pokol.
Rajtad múlik melyiket választod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése