Keresztény Versek

Az egek beszélik

Az egek beszélik Isten dicsőségét,

A fényes csillagok hirdetik hatalmát.

Halld a tavaszesti lágy szellő zenéjét,

Halld a csalogányok, a pacsirták dalát,

Halld csak: zsong az erőd, halld: csobog a patak,

Ujjongva trilláznak a dalos madarak.

Ó, mennyi édes hang hullámzik szerteszét,

S hirdeti az Isten örök dicsőségét!

Az egek beszélik… Ember, te legdicsőbb

Műve az Istennek, te se maradj néma!

A te hangod zengjen, harsogjon legelsőbb!

Zengtél-e háladalt, mikor ébredtél ma?

Halld: zizeg a fűszál, susog a falevél,

Halld, zúg hegyen-völgyön az átnyargaló szél,

Halld a szép természet ezer édes hangját,

Hirdetik az Isten végtelen hatalmát.

Az egek beszélik… Ember! Értelemmel,

Bölcsességgel áldott meg téged az Isten.

Minden teremtménye fölé téged emelt,

Nálad tökéletesebb lény a földön nincsen.

Isten gyermeke vagy! Ujjongjon a szíved!

Szárnyaljon ég felé hálatelt éneked!

Zsoltárt zengjen ajkad, dicsérd Isten nevét,

Erejét, hatalmát, végtelen kegyelmét!

Soós Sándor (Antal Ilona versgyűjteményéből, Szigetszentmiklós, 1972)

Nézz fel az égre!

Ó, nézz fel a csillagos égre,

Nézz fel, amikor leszáll az est,

A hold, s a csillagok szelíd fényét

Tükrözze vissza mindkét szemed.

Nézz fel az égre, de ne próbáld

Megszámlálni a csillagokat,

Isten, kinek hatalma oly csodás,

Egyedül Ő tudja számukat.

Emeld fel szemedet az égre,

Emeld fel hittel és csodáljad

Isten nagy hatalmát, bölcsességét,

S alázzad meg a földig magad!

Soós Sándor (Antal Ilona versgyűjteményéből, Szigetszentmiklós, 1972)

Egy csepp a tengerből

Mennyire változatos a léte,

pedig senki sem aggódik érte,

hiszen csak egy csepp a tengerből,

Nincs színe, fénye, igéző éke,

ő a magányos életek képe,

pedig nagy tettekre lett teremtve.

Társaival ő a tenger árja,

süvítő szél bősz paripája,

inog a bérc, s porlad sziklája.

Alakja mennyire változatos:

pára, harmat, hókristály, csillagos

jégvirág a kis szobám ablakán…

Lent volt a mélyben, komor sötétben

s mint bárányfelhő jár most az égen,

fürdőzik a nap szelíd fényében.

Égi mezőről mégis visszatér,

mert vonzza a föld, hajtja a szél.

Körforgása soha véget nem ér.

*

Csillámló harmatcsepp, bús életem,

Istenre figyelj te szüntelen,

reád nem a föld vár, hanem a menny!

Gerő Sándor  (Harangláb c. kötetből)

Blessings

I knelt to pray when day was done
And prayed, "O Lord, bless everyone, 
Lift from each saddened heart the pain
And let the sick be well again." 

And then I woke another day
And carelessly went on my way, 
The whole day long I did not try
To wipe a tear from any eye. 
I did not try to share the load
Of any brother on the road. 

I did not even go to see 
The sick man just next door to me. 
Yet once again when day was done
I prayed, "O Lord, bless everyone." 

But as I prayed, into my ear
There came a voice that whispered clear, 
"Pause now, my son, before you pray. 
Whom have you tried to bless today? 

Gods sweetest blessing always go
By hands that serve him here below." 
And then I hid my face and cried, 
"Forgive me, God, I have not tried, 
But let me live another day
And I will live the way I pray." 

Author Unknown

Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!

Grönland jeges vidéki,

Gyöngykagylós India,

Peru arany ösvényi

S a gyászos Afrika

karját felénk kitárva,

könyörgve esdekel:

Igazságnak nyomára

Mért nem vezettek el?!

Bár illatot lehelve

Fúj Ceylonon a szél,

Az ember árva lelke

Ott is csak bűnben él.

A földön, ím, kitárva

Sok égi adomány,

Sötétbe, éjbe zárva

Van mégis a pogány.

Hozzánk az Úr kegyelme

Leküldte az Ígét,

S a tévelygő szívekbe

ne vinnénk szerteszét?

Igen, a hír, a drága,

Hogy Jézus üdvöt ád,

Hadd szálljon szájról-szájra,

Hogy hallja a világ!

Hirdessük nagy kegyelmét

A teljes föld színén,

Míg minden szívet, elmét

Áthat e tiszta fény.

Míg a megbékélt földre

Az égi hű barát,

Az Úr, a pásztor jön le

Dicső Király gyanánt.

Schaff F. – Ford. Vargha Gyuláné (Hallelujah! 56)

Világmisszió

Bolond vagy te, Pál!

- szólt a pogány Festus,

Míg ő Agrippa király figyelmét

     kérve

a megrendítő damaszkuszi

     élményt

a zsidók királyának elmesélte.

- Majdnem ráveszel, hogy én is

     keresztyénnek

álljak – szólt a király...

     - Bár rávennélek!

A két nagyúr dönt:

szabadon mehetne,

ha a császárra nem apellált

     volna.

Így elküldik, hogy döntsön hát

     ügyében

a világ nagy ítélőszéke: Róma.

S eljut veszélyen, hajótörésen át

hová akkor minden út vezetett

s honnan szétáradt, mint szívből

     a vér

minden fény, tudás, kincs

     és bölcselet.

Szabad fogolyként élt

s mint rádiumból,

szívéből sugárzott az Ige szerte.

Nem volt még vasút, nyomda,

     rádió,

De Európa Krisztust megismerte,

mert az apostol

szerény szállásából

útnak indult a világmisszió.

Bódás János (Hozsannázó napok, II. 421)