Békés szép napot kívánok!

Napi áhítat - Valami mennyei…

2019 - Áhítat, 2019. március 4. hétfő  , Kázmér névnap van.        

Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!

Hét témája: János evangéliuma

Jn 14,27–31

Jézus jelenléte a béke maga. A nyugtalanság és félelem rögtön oszlani kezd.

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!”

Gondolatok az igéről

Jézus, a Mester arról beszél tanítványainak, hogy el fog menni és majd újra visszajön. Az övéi ebből csak azt hallják, hogy magukra maradnak, ezért nyugtalanság és félelem költözik szívükbe. Ismerős ez az állapot és megrettentő kérdései: Mi lesz akkor velünk? Hogyan tovább? Mihez kezdjünk? Vége mindennek? Stb. Az Úr Jézus átérezve helyzetüket bátorította őket: „az én békességemet adom nektek”.
A Krisztus békessége életünkben szoros összefüggésben van a Szentlélek jelenlétével és munkájával abban. Figyeljük meg ezt Péter apostol életében. Péter félelmében „átkozódni és esküdözni kezdett” (Mt 26,74) megtagadva Jézust, de miután a Szentlélek betöltötte őt, bátran szólt, az igazat: „keresztfára szegezve megöltétek” (ApCsel 2,23). Jézus halála után Péter zaklatottságában így szólt: „Elmegyek halászni” (Jn 21,3), majd pünkösd után még a verés ellenére is Jézust, a Krisztust hirdették, és „nem szűntek meg” (ApCsel 5,42) őróla beszélni.
Mit mondott az Úr Jézus tanítványainak? „Békességet hagyok nektek.” Krisztust követve kerülünk olyan élethelyzetbe, amely okot ad a nyugtalanságra és félelemre, de a Szentlélek mégis békességgel töltheti be a szívünket. 

(János Levente (Belényes))

"India - Megtérési történetek

Indiából jöttem

Nevem Sadhu Sundar Selvaraj. Nagyon örülök annak, hogy ebben a szép országban lehetek, és elmondhatom az üzenetemet!

Apám hindu pap volt, aki idejének nagyon jelentős részét azzal töltötte, hogy szolgáljon vallásunk különböző isteneinek. Amikor hazajött, hosszú órákat töltött el azzal, hogy gyöngyöket morzsolva imádkozott, és az előírt szertartásokat elvégezte. Egyszer az istenek azt mondták neki, hogy készüljön fel egy különleges eseményre. Negyven napig sanyargatta magát és meditált, aztán különféle finom ételeket készítettünk, és éjszaka kivittük a temetőbe, hogy felajánljuk az isteneknek.

Apámnak az istenség azt parancsolta, hogy vágja meg a kezét, de a kicsöpögő vér nem érte el a földet! Én ott voltam és láttam, hogy a szellemek felfogták. Megértettük, hogy vérszövetség jött létre az istenséggel. Ez nagyon gyakori az indiai vallásban. Ezek az istenségek nagy terheket raktak ránk, sok nehéz dolgot követeltek tőlünk, de féltünk, hogy ha megtörjük a szövetséget, akkor végeznek velünk. Családomban én voltam a legidősebb fiú, ezért természetes volt, hogy engem is felkészítettek papnak, hogyszolgáljam a hindu isteneket. Apám megtanított minden szertartásra és minden tudományra. Gyakran megidéztük a szellemeket tárgyak segítségével, kértük őket, hogy menjenek be például homokba, vagy hamuba, amit aztán a vízbe szórtunk.

Ami a reinkarnációt illeti...

1986-ban Tibetben jártam és elmentem a főváros egyik kolostorába. A kolostorban rengeteg kutya volt, ezért megkérdezetem az egyik lámát: "Láma, ez szent hely, miért van hát mégis itt ez a sok kutya?" "Testvérem, ezek nem akármilyen kutyák - felelte, az elmúlt életükben ezek a kutyák lámák voltak. Nem jó lámák, hanem rosszak, hogy aztán a következő reinkarnációban kutyák lettek. De nagy becsben vannak nálunk, mert lehet, hogy legközelebb megint lámák lesznek." Ez a reinkarnáció. Abban az időben én is ebben hittem és rettegtem. A szívemet leuralta a félelem. Sanyargattam magam, böjtöltem, imádkoztam, hordtam az ételeket az isteneknek, szolgáltam őket, végeztem a ceremóniákat, tiszteletadásokat, köszöntéseket. Kértem az isteneket, hogy adjanak nekem békességet. De semmilyen válasz sem jött. Kelepcébe csaltak, eleinte minden jónak tűnt, de amikor már belekerültem, nem volt kivezető út! Az egyik isten után a másikhoz fordultam, kiáltoztam nekik: "Hűségesen szolgállak titeket nap nap után, miért nem válaszoltok nekem, mién nem adtok békességet nekem?" De erre sem jött válasz. Mély depresszióba estem, olyan voltam kívül, mint egy alva járó, belül pedig tele voltam szorongással és félelemmel.

"Ez az igaz Isten! Menj és Őt kövesd!"

Egy napon a postaládámban egy meghívót találtam. Keresztények invitáltak egy istentiszteletre. Gondoltam elmegyek. A prédikátor Jézusról beszélt, hogy Ő az egyetlen Isten, Aki örök életet tud adni. Aztán megkérdezte, hogy van-e valaki, aki el akarja fogadni Jézust Istenének és Urának? Azt gondoltam magamban: "a mi vallásunkban közel 330 millió istenség van, minek nekem még egy?" Ekkor a bensőmben megszólalt egy hang: „Ez az igaz Isten Menj és őt kövesd!” Nem akartam engedelmeskedni, de ahang egyre csak ismételte: "Ez az Igazi Isten. Menj és őt kövesd". Gondoltam magamban: "Na jó, majd eljövök a jövő héten is, és meglátom... ". De a hang egyre erősebb lett bennem. "Ez az igaz Isten. Menj, és őt kövesd!" Végül magam sem tudom hogyan, de kimentem és elmondtam életem első imáját a keresztények Istenéhez: „Jézus, légy az én Istenem, én elfogadlak téged, mint az én Megváltómat. Kérlek, bocsáss meg nekem minden bűnt, és költözz az életembe, a szívembe, én követni foglak téged!"

Abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, soha nem ismert békesség áradt rám. A félelem, a depresszió eltűnt. Tudtam, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Igaz Isten, az Egyedüli, Aki képes valóságos belső békességet adni! Megértettem, hogy akiket eddig szolgáltam, közönséges démoni szellemek voltak, és azért nem tudtak nekem békességet adni, mert maguk is a félelem és a rettegés szolgái. Jézus Krisztus az egyetlen, Aki képes megszabadítani ennek a világnak az elemeitől! Soha nem látott öröm és szeretet van azóta az életemben.

A keleti vallások belső szellemi tartalma

Feladatomat most abban látom, hogy az életem történetével tanúskodjam az emberek előtt. Átéltem és láttam azt, amit a keleti vallások az embereknek adni tudnak. Látom a nyomort, pusztulást, az iszonyatos szenvedéseket, a kegyetlen elnyomást, amit a keleti vallások eredményeznek Indiában és Tibetben. A nyugati emberek általában "magasabb rendűnek", képzettebbnek, műveltebbnek, civilizáltabbnak tartják magukat a keleti embereknél. De megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy ezek a civilizált nyugati emberek elkezdtek olyan ostobaságokban hinni, mint a reinkarnáció, a csillagjóslás, a meditáció, jógázás. Beavatott hindu papként én ezekben mélyen benne voltam. Hazugság, csalás, szemfényvesztés. A szolgasághoz, szellemi kudarchoz, összetört élethez, a kárhozathoz vezető leggyorsabb és legbiztosabb út! Engedd meg, hogy óva intselek! Én végigcsináltam, tudom miről beszélek! Egy alkalommal az Egyesült Államokban a Dalai Láma tartott összejöveteleket. A világ minden tájáról közel hatezer ember vett rajta részt. Amikor a láma belépett a terembe, hirtelen légzúgás támadt, és mint egy szél, a démoni szellemek elözönlötték a termet. A láma a jógáról beszélt, majd együtt meditált a hallgatóságával. Hirtelen Jézus megnyitotta a szememet, és láttam, ahogy a gonosz démoni szellemek betöltik az egész termet. A láma ekkor felszólította az embereket, hogy hívják ezeket a démoni szellemeket az életükbe. És láttam, hogy ezek a művelt, civilizált nyugati emberek készek voltak arra, hogy a legádázabb ellenségeiknek kiszolgáltassák magukat! Ne legyetek esztelenek! Lássátok meg, hogy ezek az "istenségek" milyen pusztítást végeznek azokban a nemzetekben, ahol teret engednek nekik! A guruk, a messze földről jött egzotikus idegenek nem tudnak nektek jó dolgokat hozni. Az ő békességük nem az élet békessége, hanem a halál békessége! Egyetlen Isten van, aki örök életet tud adni, aki meg tud szabadítani a bűneidből, aki valóságos belső békességet képes adni neked, az Ő neve: Jézus Krisztus!

(Sadhu Sundar Selvaraj 1992. szeptember 12.-n Budapesten, mintegy négyezer érdeklődő előtt elmondott tanúságtevésének alapján)

Missionsdienst "Sonnenstrahlen nach Osten" e. V. "Napsugarak Kelet Felé" Missziói Szolgálat

Mégis

Mégis       

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél, viharban, vészben

s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

miért csüggedjek el?

Hisz oly keveset hiszek még,

s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek, s szemem bűnbánón

megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,

míg többről többre nő

s egész a célig elsegítsen,

hatalmas Isten Ő.

         Túrmezei Erzsébet

Tavasz felé

Tavasz felé

Barna még az erdő,

de az avaron

áttör már a győztes,

ifjú hatalom:

ibolya, fűszálak...

és a mogyoró

barkája a szélben

vidám lobogó...

Tavasz tűzte oda:

harcos akarat.

És mozdul az élet

fában, föld alatt...

Bár barna az erdő,

kopár a jelen:

amit még nem látok,

azt énekelem.

Kertek néma hantja

titokzatosan

hallgat arról, ami

alatta fogan.

Millió magocskát

ölel, rejteget,

rá a szürke felleg

könnyet ejteget.

Esőcsepp leperdül,

a kis maghoz ér,

kemény burkot pattant...

kihajt a gyökér.

Bár barnák a kertek,

kopár a jelen:

amit még nem látok,

azt énekelem.

Kihajt a legszentebb

mag, az Ige is.

Kizsendül a szívek

halott kertje is,

s Krisztus tavaszában

új élet terem!

Amit nem látok,

azt énekelem!

Túrmezei Erzsébet

2019.03.03. A szolgák szolgájának szolgáló szolga (Mike Sámuel) - élő kö...

Békés szép vasárnapot kívánok!

Napi áhítat- Szeretetem bizonyítéka?!

Napi áhítat

Szeretetem bizonyítéka?!

2019 - Áhítat, 2019. március 3. vasárnap ,  Kornélia névnap van

Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!

                                                      
Hét témája: János evangéliuma

Jn 14,18–24

Istenem, hallgatok a szavadra, mert szeretlek!

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.
Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”

Gondolatok az igéről

Egy apa megkérte fiait, hogy menjenek és dolgozzanak a szőlőskertben. Az egyik ezt mondta neki: Nem megyek – de később mégis elment. A másik ezt felelte: Megyek – de nem ment. „E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát?” (Mt 21,32) Tudjuk a választ! A Krisztust szerető „tanítványi” élet egyik kihívása az engedelmesség. Fogadjuk-e a szót, Isten Fiának szavát? A felhívás: „Fogadj szót!”, nemcsak a gyermekkorhoz kötődik.
„Ha valaki szeret engem” – mondta az Úr Jézus tanítványainak az utolsó vacsora alkalmával. Ma is megvizsgálja szeretetünk őszinteségét. Mi megtartjuk az ő beszédét? Amikor énekelni szoktuk kedves énekünk szavait: „Szeretlek, Jézusom, tudom, enyém vagy”, arra is odafigyelünk, hogy szavaink összhangban legyenek engedelmes magaviseletünkkel.
Ha lelki harmónia, belső béke, nyugalom megtalálásáról hallasz, jussanak eszedbe Isten Fiának, Jézus Krisztusnak szavai: „annál lakozunk” (az Atyával) és „kijelentem magam neki” (21. v.). Kinél „lakozunk”? Kinek jelentem ki magam? Annak, aki szeret engem, aki megtartja beszédemet. Ez a szeretetteljes kapcsolat igazi békességet ad!

Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy képesek legyünk Isten akaratának engedelmes elfogadására! (Mk 14,35–36)

(János Levente (Belényes))

Az üres szék

Az üres szék

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.

„Nem, kicsoda ön?"

„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"

A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.

„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...

Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: 'Joe, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: 'Én veletek leszek mindig'. Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.'

Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."

A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.

Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.

„És békésen távozott?" - kérdezte.

„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

Brennan Manning így ír: „A hit Krisztusa semmivel sem kevésbé elérhető számunkra jelen feltámadott voltában, mint a történelem Krisztusa volt emberi testében a szeretett tanítvány számára." Ugyanolyan kapcsolatunk lehet Jézussal, mint Jánosnak volt.

Neked ilyen kapcsolatod van Jézussal? Olyan közel vagytok egymáshoz, hogy úgy tudsz beszélgetni Vele, ahogy egy barátoddal tennéd? Tudod, hogy Ő szenvedélyesen szeret téged, hogy törődik veled, és meg akarja hallgatni mindazt, amit el akarsz mondani Neki? Oda tudod hajtani fejedet a keblére, s érezni a szívverését?

Jézus ilyen kapcsolatra vágyik veled.

János, akit a szeretett tanítványként ismertek, kétszer írt evangéliumában arról a pillanatról, amikor fejét egy bensőséges pillanatban Jézus keblére hajtotta (Jn 13,23. 25; 21,20) Különleges emlék volt ez János számára, ami biztosította arról, hogy tényleg egy olyan tanítvány volt, „akit Jézus szeretett".

(Brennan Manning szokta mesélni az alábbi történetet egy idős emberről, aki rákban haldoklott.)

Keresztény vers- Tavaszi áradás

Tavaszi áradás 

Nem, aki árva, 
nem, akit kifosztott az élet, 
nem, aki másutt nem lel menedéket, 
nem, akit aggá gyötörtek a gondok... 
Krisztust szolgálni az induljon el, 
aki boldog! 

Akinek boldogsága egyre nő, 
s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér. 
Elindul adni. Ad és vissza nem kér. 
Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt, 
mindenkinek. Bérre, hálára nem vár. 
Alázatosan fölfelé tekint, 
ha itt is, ott is fölragyog egy szempár. 
Tavasz fuvall a hófödte hegyekre, 
s a megáradt folyó ha partot átlép, 
tudjuk mi mind, nem is tehetne másképp. 
Ha Krisztus fénylő napja rámosolygott, 
adni, szolgálni így indul el az, 
aki boldog. 

TÚRMEZEI ERZSÉBET 

Keresztény vers- AZ Ő KEZE

AZ Ő KEZE

Lelkem, ne félj, lenyúlt egy kéz,

karjába vett és úgy vezet,

hullám felett, tenger felett

jó érezni ezt a kezet.

Nincs rémület, nincs félelem,

míg áldó karja átölel,

itt van a menny egész közel.

Lenyúlt egy kéz, a kéz vezet,

-értem vérzett el Mesterem,

látom kezén a sebhelyet,

Ő fogja reszkető kezem.

Keze megóv, bizton vezet,

nem hagyja elveszni lelkem,

drága vére zálog nekem.

Miért félnék sötét éjjel,

ha tombol is ezer veszély,

ha száz villám üt itt  széjjel,

S kitátja rám száját a mély.

Ő szívemben imát fakaszt,

s míg az ima égbe ragad,

áldó keze oltalmat ad.

Hogyha érzem drága kezed,

ráhajtom fáradt fejemet,

te megsimogatsz, ó, mert szeretsz,

lelkem eléri a mennyet.

Te drága kéz, te áldott kéz,

ó, csak segélj, ó csak vezess,

Jézus keze - el ne eressz!

  /Kovács Margit/

Csodás szép napot kívánok!

Napi áhítat - Új parancsolat

Új parancsolat

2019 - Áhítat, 2019. március 1. péntek ,  Albin névnap van,

                          

Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!

Hét témája: János evangéliuma

Jn 13,31–38

Isten éltető módon szeret minket. A szeretetünknek éltetnie kell másokat.

„Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz. Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Gondolatok az igéről

Mi az új Jézus parancsolatában? Elfogadni, szeretni a másikat, odahajolni a nyomorúságban lévőkhöz még a Krisztusban nem hívő ember számára is fontos. Ezért is vannak sokan, akik gazdagon adakoznak a rászorulóknak a katasztrófák idején, akik segítenek a sebek, sérülések ellátásában a hétköznapokban, akiknek van egy-egy jó szavuk a sírók, fájdalmat hordozók felé.
Jézus parancsolatában az igazán új az, hogy nem egyszerűen szeretetre hív, hanem arra, hogy úgy szeressünk, ahogyan ő szeretett minket. Már az is nemes, a szeretet különleges megnyilvánulása előttünk, amikor valaki a számára teljesen idegenhez (felebarátjához) odahajol, Krisztus azonban ennél többre tanít: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,44–45)
Ezt tette velünk is Isten. Nem várta meg, hogy mi közeledjünk hozzá, hanem „amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”

 (Róm 5,6–8)
Ma ne egyszerűen szeretetért imádkozzunk, hanem azért, hogy úgy szerethessünk, ahogyan Krisztus szeretett minket! 

(Hajnal Zoltán)

Uram, itt vagyok

Michael W. Smith - Reckless Love

Keresztény történet- A híd neve: Megbocsátás

            A híd neve: Megbocsátás

Megbocsátás

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Addig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat; ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra; megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér, megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, s ezt mondta: "Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?"

Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.

Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"

A két testvér egyszerre kérdezték a már távozó Mestertől: "És mi legyen a híd neve?"

Erre a Mester így felelt:  "Megbocsátás!"

Keresztény vers - NEKEM AZ ÉLET…

                   

NEKEM AZ ÉLET…

Most a tavasz dalára hallgatok.

Körülölelnek könnyű illatok:

a föld szaga, az édes sarjadás.

Közel a húsvét, a feltámadás. –

Tavasz bolyong most erdőn, réteken.

Dalol, az életről dalol nekem.

Útjára lenge barkaág hajol.

Az életről, az életről dalol.

A légbe’ hangok halk hulláma ring:

„Az élet álmaink és vágyaink… –

Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk.

Az élet sóhajunk és bánatunk…”

A légbe’ hangok halk hulláma zúg.

Tavasz dalol… a dala oly hazug.

Ajkamon könnyű, halk mosollyal én

állok rügyet fakasztó reggelén

a földszagú, idegen dal felett,

és Jézus, Életem, köszöntelek.

„Nekem az élet”? Te világ, te föld,

ne hidd, hogy színed, illatod betölt,

a színed, fényed, vágyad, illatod.

Minden virágod ideadhatod,

s lelkem kiált, sikolt epedve: Még!

„Nekem az élet Krisztus!” Ő elég.

Színed, virágod, terved, vágyadat:

tavaszi föld, a szívem megtagad.

Földszagú dal, zenghetsz a réteken,

én megtagadlak! Más az énekem.

Lelkemre hullnak fények, sugarak.

Megyek a kéklő tiszta ég alatt,

utamra hajlik barka, mirtuszág,

és zengem én az élet himnuszát,

az Életét… az Úrnak Krisztusát.

Túrmezei Erzsébet