Történet

Érdem vagy kegyelem

Kétféle ember van ezen a földön: van, aki elismeri magáról, hogy bűnös, és van, aki nem ismeri el. Figyelemre méltó, hogy a bűnös emberek két fajtájának minden jellegzetességét megtaláljuk a Bibliában feljegyzett első istentiszteleti cselekedetet alkalmával. Kain és Ábel az első időben Isten elé járultak áldozataikkal. Az egyik áldozata nem talált tetszésre, a másikét kedvesem fogadta Isten. Miért? Isten az áldozat gyökerét nézte Kain és Ábel szívében. Mi indította őket áldozatra, és mit fejeztek ki áldozatukkal? A Zsidókhoz írt levél 11. részében azt olvassuk, hogy hit által vitt által vitt Ábel jobb áldozatott. Minden hitből fakadó cselekedet előzménye egy-egy isteni kijelentés. A két férfi jól tudja, hogy mit tesz és mi annak a jelentősége. Ártatlan bárányt áldozni a saját bűnös lelke helyett: visszatetszős gondolat volt a büszke Kain előtt. Hiszen ezzel mutatta volna, hogy bűnös, és éppen ezt nem akarta megvallani. Fogadja el őt Isten személyes érdemei alapján, vagy sehogy – mindegy volt neki. Így lett Kain atyja a „légy jó és üdvözölsz” vallásnak.

Ábel a hit engedelmességében mutatta be áldozatát. Bűneinek tudatában fogadta el szerető Isten gondviselését, és lelke megmentésére bárányt áldozott fel. Isten kegyelmesen fogadta őt, és azóta is kegyelemmel vesz körül minden bűnbánó bűnöst, aki a kegyelem talajára lépve igazán megtér.

„Ha azt mondjuk, hogy ne vétkeztünk, hazuggá tesszük őt” /1Jn 1,10/.