Köszönöm
Köszönöm
azt, hogy minden reggel
felébresztesz
a napkeltével.
Tehozzád
száll imám, dalom,
szent
Neved magasztalom:
minden
reggel.
Köszönöm,
hogy van délelőtt is,
van
napsütés, és van vihar is.
Te
fújsz el szelet, zivatart,
áldó
kezed biztosan tart:
délelőtt
is.
Köszönöm,
hogy a délidőben
sütkérezem
szeretetedben,
hogy
vész elől vagy menedék,
éhínségemben
táplálék:
a
délidőben.
Köszönöm,
hogy még délután,
de
sohasem idő múltán
segítesz;
ha meg-megbotlom,
terhem
viszed, ha átadom:
még
délután.
Köszönöm,
hogy az est sötétje,
melybe
beragyog Igéd fénye,
örök
értéket rejteget,
így
hát meg nem félemlíthet:
az
est sötétje.
Köszönöm,
hogy az éj csendjében,
kegyelmed
biztos rejtekében,
ha
fülelek, Te sosem hallgatsz,
vizsgálsz,
dorgálsz és híven oktatsz:
az
éj csendjében.
Télen,
nyáron, ősszel, tavasszal
Te
már megvívtál a gonosszal.
Előtted
minden térdre hull,
s
ha ott leszek majd leghátul:
Neked
köszönöm.
Zselyki
Irén (Kolozsvár)
Tudod-E?
Tudod, hogy hány
fényes csillag
díszíti fenn az
eget?
Fürge felhő mennyi
illan
ide s tova föld
felett?
Isten tartja őket
számon,
el ne vesszen, meg
ne álljon,
meglegyen, ha szól
az Úr.
Meglegyen, ha szól
az Úr.
Tudod, mennyi pille
röppen,
csalja fényes
napsugár?
Hűs habokba hány
hal szökken,
hogyha hívja tiszta
ár?
Isten, az Úr hívta
néven,
hozta létre mindet
szépen,
hadd legyen mind
fürge, víg.
Hadd legyen mind
fürge, víg.
Tudod, mennyi
gyermek ébred
kicsiny ágyban
jókorán?
Gond se bántja,
vígan élhet,
futhat, játszhat
mindahány.
Égi Atyja kézben
tartja,
vágyát tudja, hangját
hallja.
Téged is lát és
szeret,
téged is lát és
szeret!
Wilhelm
Hey
(Ford.: Iványiné Sinka Magdolna)
ESŐVÁRÁS
Halódó
sárgává változik a zöld,
ujjnyi
repedésekkel tele a föld.
Tikkadozik
a gerlice,
szomjan
pusztul, mert nincs vize.
Kókadtan
szomorkodik a levél,
fáradt
a fa, mert nincsen szél,
nincsen
eső, kiszárad az élet.
Hiszem,
Uram, hogy ez még nem ítélet,
csak
ébresztő, figyelmeztetés,
hitünk
számára élesztgetés.
Kérjük,
várjuk a szent esőt,
léleknek,
földnek felélesztőt.
Szívünk
kiaszott talaját öntözze az Élet:
élő, szent
folyamod, Igéd, mely testté lett,
lakozik
közöttünk, életünk forrása,
csodás
áldásának sehol sincsen mása.
Ahol
Ő jelen van, zöldell a határ,
hozsannát
dalol a szív és a száj.
Múlik
a szárazság, kivirul az élet,
eleven
lesz a holt, pusztul az ítélet,
könnyű
a nehéz, és minden lehetséges.
Szent
jelenléted, Uram, fenséges.
Zúgjon a Szél, szent Esőd áztasson,
száraz
lelkű köztünk egyik se maradjon.
Hadd
lehessünk élők, mint bőtermő határ,
őrködjék
Szellemed, ki köztünk tábort jár.
Zsejki
Irén (Kolozsvár)
Zúgjon
a Szél, szent Esőd áztasson,
Add, Uram, hogy készen legyek!
Akár felhőkön látlak
megjelenni,
felragyogtatva
dicsőségedet,
akár a halál kapuján át
lépek
színed elé, szüntelen
egyet kérek:
Add, Uram, hogy készen
legyek!
Sebeid szent menedékébe
rejtve,
segíts, hogy bűnt és
vétket letegyek,
és azután maradjak
mindennap ott,
úgy várjalak Téged mint
megtisztított!
Add, Uram, hogy készen
legyek!
Ha este jössz, éjjel vagy
virradatkor,
amikor pírban égnek a
hegyek,
ha lépéseid nappal
közelegnek,
csak egyet kérek,
szüntelen csak egyet:
Add, Uram, hogy készen
legyek!
Ismeretlen szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése