Evangéliumi Beszélő Képek

A szív kevélysége 

Mi emberek valamennyien álarcot hordunk. Ez néha kirívó esetekben nyilvánvaló

lesz. Mindenki megdöbben, amikor az újságok olyan hírt hoznak, hogy valaki, akit

csendes, rendes embernek, kiváló családapának ismert a családja, a környezete és

a munkatársai is, közben jelentős összeget sikkasztott, vagy titokban lopni járt. A

külső nem egyezett a belsővel. Többé-kevésbé valamennyien igyekszünk

környezetünkkel szemben kedvező színben feltűnni, jobbnak, előnyösebbnek

látszani. 

Az ember azonban tulajdonképpen maga sincs tisztában önmagával. Nem csak

kívülről nehéz belepillantani, hogy mi lakik belső világában, hanem sokszor mi

magunk sem látjuk, hogy tetteink, cselekedeteink vagy indulataink mögött milyen

hajlamok, belső erők állanak. A bűnbeesés óta az emberben a bűn munkálkodik. Pál

apostol így ír erről: "Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a

törvényt, hogy a bűn megvan bennem" (Róm 7,21). A bűn, a titkos ellenség ott

lappang a szép külső, a gyönyörű pávatollak alatt, és az adott pillanatban

megnyilvánul. Újra meg újra keserves kudarchoz vezet, ha ezzel nem számolunk. Pál

apostol rájött, hogy hiába tudja, mi a jó, mi a helyes, mit kellene tennie, nem azt teszi,

amit szeretne. A benne munkálkodó titkos ellenség, a bűn másként tesz. Hol van a

megoldás? Vagy talán nincs kiút? Jézus Krisztus, Isten Fia azért jött el és halt meg,

hogy akik Benne hisznek, új életet nyerjenek. Az új életet megelőzi a régi halála. És

itt van a szabadulás útja. "Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig

meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Vele. Ezenképpen gondoljátok ti is,

hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne

uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban" (Róm 6,7-8.11-12).