Evangéliumi Beszélő Képek

A mennyei bank 

Bethánia és Jeruzsálem között állott egy fügefa, amely messziről zöld volt, levelekkel

dúsan borítva. Az Úr Jézus odament hozzá "ha talán találna rajta fügét, de levélnél

egyebet nem talált". S ekkor ezt mondta: "Soha ne egyék a te gyümölcsödből senki"

(Mk 11,14). Péter másnap visszaemlékezett a történtekre, amikor elhaladtak a

tegnap még zöld fügefa mellett, amely most ki volt száradva. S ekkor mondotta

Urunk, Jézus Krisztus: "Legyen hitetek Istenben!" (Mk 11,22). Isten így akarja

megismertetni Magát minden gyermekével, hit által, személyes megtapasztalásban,

olyan személyes átélésben, amely szívemet Benne való feltétlen és rendíthetetlen

bizalommal fogva tartja. A tanítványok életéből ezt a személyesen átélt, életük

részévé vált megtapasztalást soha senki és semmi nem törölhette ki. 

A kép erre akarja figyelmünket felhívni. A földi bankok csődbe juthatnak. Isten

sohasem jutott, és soha nem is jut csődbe! Izráel népe a pusztai vándorlás alatt

megtapasztalta, hogy tud az Úr nekik kenyeret adni, s vizet is fakaszt nekik a

kősziklából, hogy ne szomjúhozzanak. Hordozta őket, "...ruházatuk le nem kopott

róluk, lábuk meg nem dagadt negyven esztendőn keresztül" (5Móz 8,4). Izráel nem

szenvedett hiányt semmiben sem. De Isten ma is az az Isten? Igen, az Isten ma is

ugyanaz! Gazdagsága nem értéktelenedett el. 

Az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit az, amely Isten ígéreteire támaszkodva a hit

merészségével és gyermeki egyszerűségévei szükségletei szerint tölti ki az Úr Jézus

kiontott vérével megpecsételt és aláírt bemutatóra szóló csekklapot, és Jézus

Krisztus nevében benyújtja a "mennyei bankba". S Isten, ígéreteire hivatkozó

gyermekének megengedi - sőt kedvét leli benne -, hogy ígért szaván fogják.

Franke Ágost Hermann, a XVII. században élt Isten gyermeke a hallei iskolaváros

alapjait vetette így meg. Müller György Bristolban a hitnek merészségével járult oda

ahhoz, "Aki árváinak Atyja", és testvéreivel napról-napra, Urunktól függve,

imádságban kérték el több ezer árva gondozott gyermek és gondozóik minden

szükségletét, a legkisebbtől a legnagyobbig. És Isten az Ő gazdagsága szerint,

dicsőségesen, Krisztus Jézusban betöltötte bőven minden szükségletüket (Fil 4,19).

[Müller György életrajza magyarul is megjelent az Evangéliumi Kiadónál.]