2019. február 27., szerda
2019. február 1., péntek
Napi áhítat- Éltető forrás
Éltető forrás
2019 - Áhítat, 2019. február 1.
péntek , Ignác névnap van.
Születésnap és Névnapjukat
ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!
Hét témája: János evangéliuma
Jn 7,32–39
Az emberi lét szomját, a lélek legmélyebb vágyait csak Jézus elégíti ki.
„Meghallották a farizeusok, hogy a
sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok,
hogy fogják el őt. Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek
vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd engem,
de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. A zsidók
erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán
a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani?Miféle
beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti
nem jöhettek?
Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.”
Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.”
Gondolatok az igéről
Víz nélkül nincs élet. Érthető tehát,
miért jut kiemelt szerep a víznek a Szentírásban. Az „élő víz” Istentől ered,
és képes arra, hogy oltsa az ember gyötrő lelki szomjúságát. Ehhez nem kell
mást tennünk, mint meríteni a forrásból, és inni.
Jézus – a sátoros ünnep utolsó napján – élő vizet ígérve hívogatja magához az embereket: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Milyen más lehetőségünk marad, ha úgy döntünk, hogy mégsem jövünk hozzá? Maradnak a víztartók, a különféle szellemi irányzatok, misztikák és „izmusok” emberkéz alkotta ciszternái. Isten igéje azonban figyelmeztet, hogy ezek a víztartók egyrészt nem képesek megtartani a bennük lévő vizet (Jer 2,13), másrészt a bennük tárolt víz minősége erősen megkérdőjelezhető. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy aki ezekből iszik, az még szomjasabb lesz.
Ha ma reggel már jártunk a Forrásnál, merítettünk belőle, és ittunk, akkor már nem kell szomjasan indulnunk a munkába vagy az iskolába. Köszönjük meg ezt Istennek! Ugyanis az, hogy ihatunk ebből a forrásból, nem érdem, hanem kiváltság. A kiváltságokkal pedig mindig felelősség is jár. A mi felelősségünk az, hogy miután oltottuk a szomjunkat, elmondjuk másoknak is, hol találhatnak rá az éltető forrásra.
Jézus – a sátoros ünnep utolsó napján – élő vizet ígérve hívogatja magához az embereket: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Milyen más lehetőségünk marad, ha úgy döntünk, hogy mégsem jövünk hozzá? Maradnak a víztartók, a különféle szellemi irányzatok, misztikák és „izmusok” emberkéz alkotta ciszternái. Isten igéje azonban figyelmeztet, hogy ezek a víztartók egyrészt nem képesek megtartani a bennük lévő vizet (Jer 2,13), másrészt a bennük tárolt víz minősége erősen megkérdőjelezhető. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy aki ezekből iszik, az még szomjasabb lesz.
Ha ma reggel már jártunk a Forrásnál, merítettünk belőle, és ittunk, akkor már nem kell szomjasan indulnunk a munkába vagy az iskolába. Köszönjük meg ezt Istennek! Ugyanis az, hogy ihatunk ebből a forrásból, nem érdem, hanem kiváltság. A kiváltságokkal pedig mindig felelősség is jár. A mi felelősségünk az, hogy miután oltottuk a szomjunkat, elmondjuk másoknak is, hol találhatnak rá az éltető forrásra.
(Filemon Zsolt)
Keresztény vers –„…és kicsoda az az Isten?”
„…és kicsoda az az
Isten, aki kiszabadítson
titeket az én
kezeimből?”
(Dán 3,15b; Károli ford.)
Hogy
kicsoda az én Istenem?
Aki talpra
állít, ha elesem,
Aki kivont
engem a halálból,
és
megszabadít minden gonosztól.
Aki
megerősít a képmutatók ellen,
hogy
végképp el ne keseredjem,
hogy
tudjam és érezzem:
Övé a
bölcsesség és erő,
a titkok
titka.
És a
szívem,
ha elé
viszem,
átélhetem
a hétköznapok
csodáját,
beteljesült
evangéliumát:
„Veled
vagyok minden napon”,
és azon
túl, a sötét
majd
megvilágosult hajnalon.
„Minden
verebecskénél
drágább
vagy nekem”,
és nem
engedem
„hogy
egyetlen hajszálad
a fejedről
tudtom nélkül leessen”!
Ő az én
Istenem!
A
csodálatos, kihez hasonló,
felfoghatatlan
nem létezik,
Aki
igazgat, és kegyelmet ad
ennek a
lángoló világnak.
Kinek keze
fel van emelve
ítéletre.
De még
tart a ma, s minden
nap
kegyelem!
Számomra –
számodra –
szüntelen!
Ő az én
Istenem!
Békési
Mária
Keresztény vers – Hit által
Hit által
Egy himnuszt
hallok elnémíthatatlan
századokon át új
meg új alakban.
Az énekes nem
egyszer névtelen.
Nem is ő énekel:
a kegyelem!
S az egész
földről láthatatlan karban
száll ég felé a
csodálatos dallam,
és a fül
fenséges harmóniát hall.
Figyelj! „Hit által!
Hit által! Hit által!”
Azok sorában,
akik énekelnek,
van kemény
férfi, félénk, gyenge gyermek,
roskadt öreg,
remegő szívű asszony…
De nincs perc,
hogy e himnusz elhallgasson.
Mert szájról
szájra, szívről szívre kel.
Némíts el egyet,
ezer énekel.
Új meg új hang,
de ugyanaz a dallam.
Néha leborulok,
hogy tisztán halljam,
tele
frissességgel, zengő csodákkal.
Hallod? „Hit
által! Hit által! Hit által!”
Isten Lelke
vezényel. Egyet int,
és új énekes lép
elő megint.
Így int neked,
és így intett nekem.
Meghallja, ha
elnémul énekem,
és fáj neki
egyetlen hang hiánya,
amint a nagy
egészet dirigálja,
s az örök
himnusz zúgva, zengve szárnyal:
Igen! „Hit
által! Hit által! Hit által!”
Érzem, rajtam a
Karmester szeme.
Énekelni,
kezdeni kellene,
hogy munkám,
harcom, életem, halálom,
minden szavam,
minden szívdobbanásom
ezt, ezt az
egyet zengje szüntelen!
Láthatatlan kar
énekel velem:
testvéreim
hangja körülölel.
Nem, a himnusz
ma sem némulhat el,
legyen a dallam
bármilyen nehéz.
Szemünk a
Karmester kezére néz,
És minden olyan
egyszerűvé válik.
Ő segít énekelni
mindhalálig
szolgálattal,
élettel és halállal
ma is: „Hit
által! Hit által! Hit által!”
Túrmezei Erzsébet
Keresztény vers – ÖRÖK KÉRDÉS
ÖRÖK KÉRDÉS
A kérdés
mindig egy és ugyanaz:
„Embertestvér,
kinek a fia vagy?”
Kit
ismersz el, mint szerető atyát?
Kinek
hordod földi ábrázatát?
Kinek
szavát adja tovább hangod?
Kitől
kaptad neved, címed, rangod?
Ki tart
számon minden érzést benned?
Kitől
származik tested és lelked?
Kire
hallgat gondolatod, agyad?
Kinél
érzed biztonságban magad?
Kit
szolgál az életed munkája?
Kinek
van belőle haszna, kára?
Kitől
nyerhetsz békességet, áldást?
Ki
bocsájt meg bűnöket és bántást?
Kihez
száll fel sóhajod és imád?
Ki
támaszt fel, ha majd halál vár rád?
Krisztusunkban
van válaszunk adva:
„Isten
minden hívőnek az Atyja!”
Dömötör
Tibor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)