KERESZTÉNY VERSEK

MINT A FOLYAM  

Mint ez az ősi, mélyvizű folyam

hordozza ősz-arannyal szegett

partjai közt a nagy fehér hajót,

és tükrözi a tiszta kék eget,

- csorduló szívvel, csendben figyelem -

úgy hordoz engem is a kegyelem.

És mint a tarka partok futnak ott,

mert fut a víz, és nem ismer határt:

siet a tenger hű öle felé…

Mint anya várja, kéklő karja tárt…

Csorduló szívvel, csendesen figyelem:

hazavisz engem is a kegyelem.

         Túrmezei Erzsébet  „Emberré lettél...”

Új embert

A Megváltó egy új embert akar.

Életét, vérét adta ő oda.

Nem méltók hamar elhaló dalok

felelni, hogyha kérd a Golgota.

Az én szívem hamar hevül, dobog,

magasra csapó nagy lángokkal ég,

és szárnyra kelnek zengő dallamok…

„Ő meghalt értem!” - Ó, mind nem elég!

A szív hevül, az ajkon dal fakad,

a lélek kész, a test erőtelen,

hányszor az ellené a győzelem…

Több, több erőt, nem fénylő szavakat!

Kevesebb dalt, több élő életet!

Olajjal mindig újratöltött mécset!

Mit érnek, jaj, a hamarhevülések,

mit a dalok selymes, halk palástja,

ha koldus, rongy életet takar?

A Megváltó egy új embert akar!

   Túrmezei Erzsébet (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? 

Benéz a nap a templomablakon.

Átragyog a színesruhájú

tizenkét férfialakon.

Tarka foltokat vet a padsorokra,

s a kisfiúra édesanyja mellett.

Az nézi egyideig álmélkodva

a szép mozaik templomablakot,

a tizenkét sugárzó alakot.

Aztán kérdez, legrosszabkor talán.

Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’

Tart még az igehirdetés.

Édesanyja csak arra figyel.

S a kis kérdezőt súgva, hirtelen

egyetlen szóval csendesíti el:

,,Keresztyének!’’

S hangzik tovább a prédikáció,

szól az orgona, zeng az ének.

,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán

néhány nap múlva váratlan a kérdés:

,,Milyen emberek a keresztyének?

Ki mondja meg nekem?’’

S a kis csapat nagy igyekezettel

töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.

- Tanítója ilyen feleletet

egyhamar újra aligha kap. -

,,A keresztyének olyan emberek,

akiken átsüt a nap!’’

Milyen gyermeki, igaz felelet!

Lehet-e annál drágább feladat,

mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön

átsüssön-ragyogjon a Nap?!

Átragyogjon sötét világba,

és beragyogjon sötét szíveket!

Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés

tovatűnő évek alatt:

Átragyog-e, átsüt-e rajtad,

átragyog-e rajtam a Nap?!

   Túrmezei Erzsébet

CSENDES PERCEK       

Az első szó reggel Tiéd legyen,

mielőtt bárki szólna.

Előkerül az öreg Biblia,

mennyei világodnak rádiója.

Kanyarodnak fekete sorok

s felragyog bennük fénylő üzenet.

Uram, hozzám szólsz s szívem közepébe

mint röntgensugár, hatol be szemed.

Hogy általában mindent tud az Isten:

gyermek-hittankönyvbe benne van.

Térdem remeg, beleborzong a lelkem:

,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?’’

Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,

vesébe látó isteni tekintet . . .

„ De minden bűntől - hirdeti a Könyv -

Jézus vére megtisztított minket!“

És térdre hullva imádkozhatom,

bűnvallás, kérés mint felszínre törhet,

és hála, hála mindig, mindenért!

- Megnyittatik a zörgetőnek . . .

Pár perc pereg le mozdulatlanul.

Csodálván mondom, micsoda az ember!

Bejárja örökkévalóság tájait,

találkozik a Végtelennel:

bűnös szíve - a Kegyelemmel . . .

                               Siklós József