Keresztény történet- A prédikátor

A prédikátor

Egy hideg vasárnapon történt. A templom

parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a

kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek

valamit sugdolóznak, miközben bemennek

a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem,

észrevettem egy embert, amint támaszkodik a

templom falának. Mar majdnem egészen lefeküdt,

mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos

viharkabát volt rajta es egy kalap a fejére

húzva, hogy mar az arcát sem lehetett látni.

Egy nagyon kopott cipő volt rajta, amelyből

mar kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan

es hogy alszik, ezért nem foglalkoztam

vele. Bementem a templom ajtaján. Bent

elkezdtünk beszélgetni, es szoba került a kint

fekvő hajléktalan is. Az emberek csak suttogtak,

de senki sem volt hajlandó behívni, hogy

üljön le. En sem.

Néhány perc múlva elérkezett az istentisztelet

ideje. Mindenki a prédikátort várta,

hogy foglalja el a helyet, es szóljon az Igéből,

amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan,

fejet lehajtva végigsétált a padok között. Az

emberek zavarban voltak es suttogtak, arcukon

megdöbbenés látszott. A férfi végigment

a szószékig, ahol aztán levette a kalapját es a

kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk…

ő volt a hajléktalan. Senki sem szolt

egy árva szót sem.

A prédikátor elővette a Bibliáját es így

szolt:: „Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom,

hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán

elkezdett énekelni egy éneket:

„Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek

mellette,

ha tudok egy bátorító szót, ami bizakodva

tette,

ha meg tudom mutatni, hogy az ő utja helytelen,

akkor mar nem hiábavaló az életem."

Vajon az en életem hiábavaló?

N. N.