Ha
az Úr hallgat, minden eszköz megengedett?
2018 -
Áhítat, 2018. augusztus 16. csütörtök ,
Ábrahám névnap van .
Sok Boldogságot a Névnapjukat
ünneplőknek!
Hét témája: A második parancsolat
1Sám 28,7–25
Talán nem is az Úr hallgat már hosszú ideje, hanem te
vagy süket?
„Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak:
Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg.
Szolgái ezt felelték neki: Van itt Én-Dórban egy halottidéző asszony. Saul
ekkor elváltoztatta a külsejét, más ruhát vett magára, és elment két emberével.
Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt mondta: Kérj jövendölést a
halottaktól, és idézd meg nekem, akit mondok neked! De az asszony ezt
felelte: Magad is tudod, mit tett Saul, hogyan irtotta ki az országból a
halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért akarsz csapdába ejteni és megöletni
engem? De megesküdött neki Saul az ÚRra: Az élő ÚRra mondom, hogy nem ér
téged büntetés emiatt. Az asszony ekkor megkérdezte: Kit idézzek meg
neked? Ő így felelt: Sámuelt idézd meg nekem! Amikor az asszony meglátta
Sámuelt, hangosan felkiáltott, és ezt mondta Saulnak: Miért szedtél rá? Hiszen
te vagy Saul! De a király ezt mondta neki: Ne félj! Mit láttál? Az asszony
ezt felelte Saulnak: Istenfélét látok feljönni a földből. Saul megkérdezte
tőle: Hogyan néz ki? Az asszony így felelt: Egy öregember jön fölfelé, palástba
burkolózva. Ebből megtudta Saul, hogy Sámuel az; ezért arccal a földig hajolt,
és leborult előtte.
Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál és idéztél meg engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem.
De Sámuel ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha az ÚR eltávozott tőled, és az ellenséged lett?! Úgy cselekedett az ÚR, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot az ÚR, és másnak, Dávidnak adta. Mivel nem hallgattál az ÚR szavára, és nem izzó haragja szerint bántál Amálékkal, azért bánik most veled így az ÚR. Sőt az ÚR veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az ÚR.
Ekkor Saul hirtelen teljes hosszában elzuhant a földön, annyira megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. Az asszony pedig odament Saulhoz, és látva, hogy nagyon megrémült, ezt mondta neki: Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet, és hallgattam arra, amit mondtál nekem. Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. Ő azonban vonakodva ezt mondta: Nem eszem. De udvari emberei, sőt az asszony is addig unszolták, míg végre szót fogadott nekik, fölkelt a földről, és az ágyra ült. Volt az asszony házánál egy hízott borjú. Sietve levágta, majd lisztet vett elő, meggyúrta, és megsütötte kovásztalan lepénynek. Odavitte Saulnak és udvari embereinek, azok pedig ettek. Azután fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.”
Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál és idéztél meg engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem.
De Sámuel ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha az ÚR eltávozott tőled, és az ellenséged lett?! Úgy cselekedett az ÚR, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot az ÚR, és másnak, Dávidnak adta. Mivel nem hallgattál az ÚR szavára, és nem izzó haragja szerint bántál Amálékkal, azért bánik most veled így az ÚR. Sőt az ÚR veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az ÚR.
Ekkor Saul hirtelen teljes hosszában elzuhant a földön, annyira megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. Az asszony pedig odament Saulhoz, és látva, hogy nagyon megrémült, ezt mondta neki: Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet, és hallgattam arra, amit mondtál nekem. Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. Ő azonban vonakodva ezt mondta: Nem eszem. De udvari emberei, sőt az asszony is addig unszolták, míg végre szót fogadott nekik, fölkelt a földről, és az ágyra ült. Volt az asszony házánál egy hízott borjú. Sietve levágta, majd lisztet vett elő, meggyúrta, és megsütötte kovásztalan lepénynek. Odavitte Saulnak és udvari embereinek, azok pedig ettek. Azután fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.”
Magyarázat
Isten soha nem volt néma. Az, hogy
olykor hallgat? Miért ne volna természetes? Minden kapcsolat megéli azt az
időszakot, amikor a szavakat felváltja a csend. A szavak hiánya nem jelenti az
üzenet hiányát. A csend, a szünet olykor a legélesebb rikoltás: csendben el
lehet aludni, de a csendre fel is lehet ébredni. George Bernard Shaw szerint:
„A hallgatás a megvetés legtökéletesebb megnyilvánulása.” Ez olykor igaz,
főként, ha emberi kapcsolatainkról van szó. De amikor Isten hallgat, az olyan
pillanat, amikor hallgatása többet ér minden szónál. Hallgatása: nem
beleegyezés abba, ahogyan élsz. Szíve mély szeretetének a szótlansága ad
hangot. Nem akarja, hogy a lényeget megzavarják vagy eltakarják a szavak. A
szavakat félre lehet érteni, magyarázni. A hallgatás, ha van rá fülünk, hogy
meghalljuk, nagyon egyértelmű közlés. Többnyire nem a „minden rendben van”
állapotáról tanúskodik, éppen ellenkezőleg: lyukat fúr oldalunkba, felzaklatja
érzelmeinket, és talán/remélhetőleg kérdést támaszt bennünk: Miért, Uram? Ez a
kérdés pedig, ha igazán tudni akarjuk a választ, szóra bírja az Istent! Mert
van füle, hogy meghallgasson, és van ajka, hogy válaszoljon!
(Beke László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése