2018. július 17., kedd

Napi áhítat- Felkészít a valódi bűnbánatra


Felkészít a valódi bűnbánatra

2018 - Áhítat, 2018. július 17. kedd, Elek, Endre névnap van.

Boldog Névnapot kívánok az ünnepelteknek!

Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: a böjt
Jóel 2,12–18

Szíved minden rejtett zugába engedd be őt!
De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az ÚRnak! Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az ÚRnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, URam, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? Szánalomra indult országa iránt az ÚR, és megkönyörült népén.”
Magyarázat
„Féltő szeretetre gyulladt az Úr...” (18. v.) Döbbenetes ezt olvasni, miközben mi épphogy csak pislákolunk érte, néha inkább csak füstölünk. Azon gondolkodom, hogy mikor sírtam utoljára az Úr előtt. Nem siránkoztam, hanem sírtam.
Gyökössy Endre azt írta, hogy boldogok, kik még tudnak sírni. Őket még meg lehet vigasztalni. Hiányoznak életünkből a bűnbánat könnyei. Megtűrt bűneink szárítanak. Pál Feri azt mondta, hogy mi, modern emberek száradunk, egyre kevesebbet verejtékezünk, egyre kevesebbet sírunk, hüllősödünk.
Ha így érzünk, akkor nekünk szólnak mai igéink: „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!” (12. v.)
Bűneink eltaszítanak tőle, ezért váltsunk irányt (ne csak sebességet csökkentsünk a vályú felé vezető úton), és menjünk vissza hozzá. Teljes szívvel! Sokáig úgy tekintettem a szívemre, mint ami egy egyterű helyiség. Behívom oda Jézust, és kész. Rá kellett jönnöm, hogy inkább egy többszobás épületre hasonlít. Nem elég csak néhány szobába beengedni őt.
Káosz van az életem azon területein, ahol még nem Úr ő. Engedd be őt szíved minden kis zugába, hadd tegyen ő rendet. Ha ő elkezd takarítani, ott nem lesz pardon a bűnnek, viszont olyan szabadságot fogsz átélni, amelyről eddig csak olvastál vagy énekeltél. Nem láncokkal fogod énekelni azt, hogy „láncom lehullt”, és nem börtönből fogsz hívogatni a krisztusi szabadságba.
(Floch Gábor Barnabás)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése