Napi áhítat- Felesleges lett volna?

Felesleges lett volna?

2018 - Áhítat, 2018. július 18. szerda , Frigyes névnap van .

Boldog Névnapot kívánok az ünnepelteknek!

Hét témája: Helyesen gyakorolt kegyesség: a böjt

2Sám 12,15–25

Vele felállhatsz!

„Ezután hazament Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak. Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor hazament, a földön fekve töltötte az éjszakát. Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem engedte, és nem is evett velük semmit. A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál! Dávid azonban látta, hogy szolgái maguk között sugdolóznak, és rájött Dávid, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte Dávid a szolgáit: Meghalt a gyermek? Meghalt – felelték. Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement az ÚR házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett. Akkor ezt kérdezték a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de most, hogy meghalt a gyermek, fölkelsz és eszel? Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán megkönyörül rajtam az ÚR, és életben marad a gyermek. De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám. Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az ÚR pedig a szeretetébe fogadta őt. Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki Jedídjának nevezte az ÚR akarata szerint.”

Magyarázat

A legelső gondolatom az volt, hogy bárcsak ne kellene most megszólalnom. Mit tudom én, hogy mit érezhetett Dávid ebben az iszonyatos helyzetben...
Az előzményeket ismerjük: paráznaság, gyilkosság, eközben képmutatás, távolodás Istentől, tehát kiszáradás: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim...” (Zsolt 32,3a)
Aztán jött Isten embere, aki kijózanította Dávidot. Összetört. De az Úr előtt tört össze, ezért tudott utána – vele – felállni.
Dávid böjtölése felesleges lett volna? Nem! Ez a böjt nem a gyermekért kellett, hanem magáért. „Dávid fölkelt a földről...” (20. v.) Te fölkeltél már? Megvan az ideje a gyásznak, a sírásnak, az összetöretésnek, és megvan az ideje a felkelésnek is. Csak az tud az Úrban örülni, aki elsírta őelőtte a bűneit, minden más csak örömködés.
Ez a mai kereszténység egyik nyavalyája, hogy bűnbánat helyett nyafogunk, és ezért van az, hogy csak örömködünk ahelyett, hogy örülnénk. Hiányzik sokszor a bűnbánatból fakadó öröm.
Boruljunk Urunk elé, hogy aztán általa felállva valódi örömmel tudjunk továbbmenni utunkon. Ez az az öröm, amely szemet szúr szomorú világunkban. Ha ez fog minket jellemezni, akkor meg fognak kérdezni minket örömünk titkáról. Ekkor ne álszerényen, szemlesütve hebegjünk valamit, hanem mondjuk el az igazságot: Jézus tette ezt velem. Némaságunk sokszor örömtelenségünkből, szabadságtalanságunkból fakad. A megszabadultak beszélnek róla.

(Floch Gábor Barnabás)