Keresztény versek

Andreas Gryphius 
Szonett a kenyéradó Úrról

Akarsz továbbra is, te bús szív, búslakodni?
Nyeled keserűen a száraz kenyered?
Italod sós-fanyar könnyekkel kevered? –
Urad halálosan szeret! Ha nem tud adni

Tanácsot senki, Ő nem fogja megtagadni.
Éhséget nem tűr Ő, megadja így neked
A kínban ételed. Áldván a keveset
Megsokszorozza Ő. Ha népét jóllakatni

Akarja s oktatni Fülöpöt, elfut az 
Inség. Ó, éhezd Őt mikor magát, igaz
Mennyei kenyeret, úrvacsoránkban adja!

Ha nincs próféta már, ha Sálem torz Igét
Hall Mózes székiből: Rá néz város, vidék.
S az elepedtet Ő hajlékába fogadja.
Andreas Gryphius – Szénási Sándor